Ben Affleck | "The Way Back" (2020)

A drámában Ben Affleck egy megtört férfit alakít, aki fia elvesztése után az alkoholba folytja a bánatát, s ezzel mindenkit elmar maga körül. A sörszagú monotonságot végül az szakítja félbe, hogy felkérik a férfit arra, hogy vállalja el egy katolikus középiskola kosárlabda-edzői posztját, ami fenekestül felforgatja az egykor sikeres kosárlabdázó életét. 
Jack Cunningham (Affleck) alkoholmámorban, céltalanul tengeti mindennapjait. Megtudjuk a filmből, hogy Jack szenvedélybetegsége nem magától alakult ki, hanem így dolgozza fel kisfia halálát, aki évekkel korábban hunyt el rákos betegségben. Az edzősködés új esélyt ad neki, hogy helyrejöjjön, ám Jack egészen a film végéig dacol, s sokáig nem ragadja meg a változást hozó pillanatot, ami később a munkahelyébe is kerül. Végül utóbbi esemény józanítja ki, s indítja el a változás útján.     
A kétszeres Oscar-díjas Ben Affleck multifunkcionális művésze Hollywoodnak, hisz a színészkedés mellett rendezőként és forgatókönyvíróként is buzgólkodik ("Good Will Hunting" - 1997; "Gone Baby Gone" - 2007; "The Town" - 2010; "Argo" - 2012), ráadásul általában elég minőségi produktumokkal rukkol elő. Ezért is szokatlan, hogy a színész mennyire nem tud különlegeset, maradandót mutatni ebben a filmben. Ben felejthető szereplésénél már csak a film felejthetőbb, ami hiába durrogtatja el az összes létező klisét, egyszerűen megbukik az eredetiség és érdekesség terén. Összességében tehát a "The Way Back" tipikus (orra bukott) Oscar-csali, egy átlagos centrális alakítással, ami teljesen érthető módon nem akadt az Akadémia szavazóinak horgára. ★★★☆☆

Kate Winslet | "Heavenly Creatures" (1994)

A "Heavenly Creatures" két fiatal lányról szól, akik megismerkedésük után elválaszthatatlan barátnőkké válnak. Az intellektusukban kimagasló, kreatív fiatalok az élet unalmas perceit tánccal, írással, szerepjátékkal töltik - képzeletbeli világukban pedig bármi megtörténhet, ott ők az élet és halál úrnői. Kettejük kapcsolata közös érdeklődési körökre, vágyakra, a körülöttük lévő emberek lenézésére épül, ugyanakkor egy idő után nyomasztó, baljós fellegek jelennek meg a barátságban: a lányok szülei szét akarják választani őket. A két lány ezért fatális lépésre szánja el magát. A film igaz bűnügyi történet alapján készült. 

Amikor 1952-ben az újonc Juliet Hulme (Winslet) megérkezik a Christchurch középfokú lányiskolába, társai nyomban észreveszik a rendkívüli lányt. Az okos, szabad szájú Juliet nem az a típus, aki behódol a rendnek, ugyanakkor mégsem bajkeverő alkat, valahogy mindig kimagyarázza magát a szorult helyzetekből. Az iskolában ismerkedik meg a történet másik főszereplőjével, Pauline Parkerrel (Melanie Lynskey), akivel bár különböző társadalmi osztályból származnak, világlátásuk révén könnyen összebarátkoznak. 

Az Oscar-díjas Kate Winslet sohasem volt ennyire élettel teli, energikus a színen. A két főszereplő közül Juliet a kiismerhetetlenebb karakter, aki az utolsó pillanatig vonakodik azzá válni, akivé a narratíva szeretné, hogy váljon. Miután ez megtörténik, már nincs visszaút: a két lány azért ötli ki a drasztikus tervet, hogy barátok maradhassanak, tettükkel azonban pont az ellenkezőjét munkálják ki, azaz örök szétválasztásukat, ami egyben a brutális végkifejlet iróniája is. 

A "Heavenly Creatures" erőssége az Oscar-jelölt forgatókönyvön, kiváló rendezésen (az alkotás a háromszoros Oscar-díjas Peter Jackson remekműve) és csodálatos szereplőgárdán kívül az, hogy hihetővé teszi a két zavarodott fiatal barátságát, ami a könnyed játékosságból vérengző kegyetlenségbe csap át úgy, mint ha ez lenne a világ legtermészetesebb következménye. Szerintem ez a film Kate Winslet filmográfiájának az egyik legtündöklőbb ékköve, mert nem csak különleges és minőségi, de nem próbálja meg felmenteni a tettük alól a karaktereit. Juliet és Pauline teljes öntagadásban élnek, nem fogadják el a körülöttük levő világ szabályait, nem félnek átírni a valóság morális kereteit, s ez vezet az embertelen tettekben gazdag finálé eseményeihez. ★★★★★

Schlanger András | "Európa expressz" (1999)

A rendőrök Igor Zavarov (Rátóti Zoltán) ukrán maffia vezér és társai nyomára akadva rajtaütést szerveznek, azonban az akció sikertelenséggel zárul. Aztán egy véletlen eredményeképp tudomásukra jut, hogy Zavarov egy Bécsbe induló vonattal szeretne meglógni Magyarországról, így új tervet eszelnek ki: azt tervezik, hogy megtévesztik a bűnbandát és előnyt kovácsolnak saját helyismeretükből. A sokak által szidott és kritizált akció-thriller teljesen nézhető, hisz nem akar több lenni egy szórakoztató eszköznél, ami másfél órán keresztül kikapcsolja a nézőt a mindennapokból. 

Jenő (Schlanger) fülig szerelmes Papp Edit (Dobó Kata) rendőrnőbe, aki ugyancsak segédkezik Zavarov félrevezetésében. A férfi a maga egyszerű, régi motoros módján udvarol a nőnek, de nem egyoldalú érdeklődésről van szó, kiderül a történetből, hogy Edit és a csetlő-botló Jenőke egy párt alkotnak. Amikor Jenő váratlanul megjelenik a rendőrakció kezdetén a vonatállomáson, észreveszi, hogy Edit nincs egyedül, egy másik férfival (Kamarás Iván) készül felszállni a vonatra. Miután számon kéri a nőt és nem kap egyértelmű választ, úgy dönt, hogy felszökik a szerelvényre, hogy kiderítse barátnője hűséges-e hozzá: amire Jenőke nem számít, hogy így ő is részese lesz az ezt követő túsz-drámának. 

Schlanger András, aki az elmúlt évtizedek alatt sok színházban megfordult színészként, rendezőként (Móricz Zsigmond Színház; Radnóti Miklós Színház, Miskolci Nemzeti Színház), az "Európa expressz" egyik kiemelkedőbb színészi teljesítményét nyújtja. Rajta kívül csak a Jászai Mari-díjas Rátóti Zoltánra lehet azt mondani, hogy számottevő megmozdulásai vannak a filmben. Schlanger szerethető, vicces az eltökélt csokornyakkendős Jenőke szerepében, de nem kap sok teret a tényleges akcióban. Talán ebben van a filmkészítők tényleges felsülése - nem jöttek rá, hogy mennyi potenciál lehet a karakterben, így nem adtak Andrásnak fontos szerepet a filmben. ★★★☆☆