2021. október 31., vasárnap

Susan Sarandon | "The Rocky Horror Picture Show" (1975)

Brad Majors (Barry Bostwick) és Janet Weiss (Sarandon) fiatal jegyesek, akik egy esős novemberi estén a semmi közepén robbannak le autójukkal. A közelben csak egy kísérteties kastélyt találnak, így elhatározzák, hogy bekopognak és segítséget kérnek a ház tulajától. Arra viszont nem számítanak, hogy az éves transzilvániai konvent sajátságos eseménysorába csöppennek bele, melynek ők is a részesei lesznek. 
Miután Brad és Janet megismerkednek a kúria lakóival és vendégeivel, gyorsan ráeszmélnek, hogy valami természetfelettivel van dolguk, ami mágneses erővel húzza őket közelebb az őrülethez. A spirituális utazás során Janet szűzies naivából a szexualitását szabadon vállaló nővé érik. 
Az Oscar-díjas Susan Sarandon csupán a film második felében talál magára, addig olyan az alakítása, mint ha nem értené, hogy a szeplőtlen női karakter kisarkított karikarútra, amit el kell bohóckodnia. Ahogy a fiatalok eltávolodnak egymástól a történetben és kiélhetik titkos vágyaikat, Sarandon megleli az elveszett fonalat - "Touch-A, Touch-A, Touch Me" című dala kifejezetten jóra sikerül. 
Az igazság az, hogy a kultusz musical leginkább a díva-pillanatokat magának követelő és baromira meggyőző Tim Curry-nek ad lehetőséget több síkú performansz bemutatására, következésképpen Sarandon és Bostwick üres statisztának tűnnek Curry nagyszerű jelenléte mellett. Ettől függetlenül a polgárpukkasztó és bátor vígjáték-horror színvonalas szórakozást nyújt, az alkotásban bemutatott zeneszámok pedig egytől-egyig fülbemászó dallamok. ★★★☆☆

2021. október 23., szombat

Haley Bennett | "Kristy" (2014)

Miközben a többiek hazalátogatnak hálaadás ünnepére, Justine Wills (Bennett) a főiskola kampuszán marad, hogy tanuljon. A lány eleinte élvezi a kötetlen szabadságot, azonban amikor egy fiatal lányokra vadászó szekta kipécézi magának, Justine-nak minden erejét össze kell szednie, hogy túlélje a fenyegető estét. 
Justine-nak bár van egy megnyerő ábrázatú barátja (Lucas Till), inkább a tanulást helyezi előtérbe, hisz ez az egyetlen esélye arra, hogy megtartsa az ösztöndíját. Az amerikai főiskoláslány nem tehetős, a kampuszon vállal extra munkát, hogy fedezni tudja költségeit. Hálaadás ünnepén pont anyagi okok miatt marad hátra - nem áll módjában kifizetni a hazautat. Egyik este Justine betér vásárolni a közeli benzinkútra, ahol egy rosszarcú lány (Ashley Greene) azonnal beleköt, és nem sokkal később maszkos szektatársaival követni kezdik a szerintük kiváltságos helyzetben lévő főiskolást: elkezdődik a hajsza. 
Justine előnye, hogy ismeri a kampusz területét, tudja hova bújjon és milyen módszerrel harcoljon a kétes csoport ellen. Haley Bennett alakításában akkor jön el az áttörés, mikor Justine végre felfogja, hogy egyedül van ebben a küzdelemben és saját ismereteire kell hagyatkoznia a megmeneküléshez. 
Bennett távol áll attól, hogy felidézze a nézőben a legstrapabíróbb és legemlékezetesebb "utolsó lányok" küzdőszellemét, viszont kétségkívül kivívja a szimpátiát a színen, így a szemlélő szorít a győzelméért. 
A "Kristy" című tinihorror ötletét tekintve távolról sem blőd, ellenben a kivitelezésben nagyon egyszerű, lanyha, azaz teljesen Haley Bennett jósásgos jelenlétére támaszkodik, majd meggondolatlanul aláássa a figura moralitását azzal, hogy a lány a megtorlást választja a menekülés helyett. Ráadásul a "Kristy-zésnek" (a kifejezés olyan nőre utal, aki "Krisztus követője") sincs sok értelme, mert Justine-nak semmilyen vallásos megnyilvánulása nincs a történetben. Vannak tehát a filmben logikai bukfencek, de Bennett meggyőző játékáért mindenképpen ajánlatos megtekinteni a filmet. ★★★★☆

2021. október 17., vasárnap

James Dean & Sal Mineo | "Rebel Without a Cause" (1955)

Nincs is annál értelmetlenebb, mint amikor tizenévesek minden ok nélkül lázadnak és balhékba bonyolódnak, veszélyeztetve környezetüket és saját magukat. Az előbb leírt eseménysor lényegében összefoglalja a kicsit botor filmet, amelyben olyan sztárok játszanak, mint James Dean vagy Natalie Wood. 
Jim Stark (Dean) nem tudja, hogy mit kezdjen az életével. Egyik ramazúri követi a másikat; van, hogy a helyi rendőrszervvel keveredik összetűzésbe, máskor bandaháborúkban vesz részt, hogy átjárja a testét az adrenalin, és bizonyítsa, ő a kemény legény a gáton. 
Dean-nél egyfajta éretlenség, kiforratlanság érezhető ebben a szerepben. A kétszeres Oscar-jelölt színész túlzóan teátrális jelenetei akaratlanul komikusra sikerednek, valójában akkor látható valami plusz tőle, amikor elengedi a bemagolt színészi technikát és a filmes helyzetre adott érzéseit szővi bele a játékába. Az sem segít rajta, hogy míg Sal Mineo és Natalie Wood átlagos gimnazistának tűnnek, Dean külső megjelenésre inkább hajaz egy idősebb, harmincas férfire, így sokszor kiütközik a karakter hisztérikus, gyermeki viselkedése. 
John 'Plato' Crawford (Mineo) lojalitása érthetetlen. Nem kapizsgálja a néző, hogy milyen okból áll ki Jim mellett, mit akart tőle, miért érdekli ennyire a srác. Az látszik, hogy csodálja a fiút, s kapva-kap a lehetőségen, hogy csatlakozzon hozzá, viszont a motivációi nem ismertek. Azon is elgondolkoztam, hogy Plato indítéka lehet éppen az is, hogy szerelmes a férfiba. Dean és Wood között abszolút nincs kémia, szóval talán tényleg Plato és Jim "barátságának" mellékszálát kellett volna kidomborítani a sztoriban. 
Az azért bizonyos, hogy a kétszeres Oscar-jelölt Sal Mineo a film sztárja - ő az egyetlen szereplő, aki valamiféle érzést, gondolatot kivált a szemlélőből. Leginkább persze sajnálatot és az igazságtalanság érzését: az erőszakos karakterek ádáz küzdelmét a legártatlanabb egyén szenvedi el a történetben. 
Közel hetven év távlatából dermesztő belegondolni, hogy mindhárom főszereplő fiatalon, tragikus módon vesztette életét. Dean autóbalesetet szenvedett, Wood vízbe fulladt, Mineo-t meggyilkolták. A "Rebel Without a Cause" köti össze őket, s bár számomra az alkotás nem hozta a kívánt effektust, elismerem, hogy nagy támogatottságú és közkedvelt kultuszfilmről van szó, ez a státusz pedig örökre szól. 

James Dean: ★★★☆☆
Sal Mineo: ★★★★☆

2021. október 11., hétfő

Diane Keaton | "Something's Gotta Give" (2003)

Erica Barry (Keaton) és Harry Sanborn (Jack Nicholson) véletlen folytán találkoznak, amikor Erica lánya (Amanda Peet) elhívja Harry-t a család tengerparti nyaralójába, hogy kettesben töltsék a hétvégét. Ericának első pillanattól unszimpatikus a férfi; leginkább talán az zavarja, hogy Harry-t jobban érdekli egy hamvas fiatal lány, mint sem keresne korban hozzá illőt. A borsos hangulatban eltöltött közös vacsora után Harry mellkasi fájdalomra panaszkodik és kórházba kerül. Bár a nőcsábász állapota stabilizálóik, az orvos azt javasolja, hogy ne utazzon pár hétig, így a férfi Erica nyakán ragad.
Manapság is ritkán látunk idősebb színésznőkkel készült romantikus vígjátékokat, de a 2003-as "Minden végzet nehéz" című alkotásban még formabontóbbnak tűnik Diane Keaton szerepe. Erica független és sikeres, akit nem a férfiak vagy saját szexualitása határoz meg. A középkorú nő akkor és úgy engedi át magát az érzésnek, amikor és ahogy ő szeretné: ebből látszik, hogy nem frigid, hanem megfontolt, s ha kell, kalandvágyó is. A kiforrottság azonban aligha egyenlő stagnáló magaviselettel. Erica ugyanúgy beengedi a változást az életébe, akár egy fiatal, sőt, bizonyítja, hogy ötven felett is megfosztható az egyén a gátlásaitól. A garbó, mint a mindent eltakaró ruhadarab szimbóluma végig kíséri a sztorit, abban a pillanatban, mikor ez lekerül a színésznőről, megtörténik az áttörés, a rejtőzködő bábból szabadszárnyú pillangó kel ki. 
Lánya aggastyán udvarlójába szeret bele a filmben, előtte pedig egy harmincas éveiben járó orvossal (Keanu Reeves) kacérkodik - az ég világon senki sem firtatja a miérteket, a szemlélő teljesen természetesnek veszi Erica kíváncsiságát a történetben. Erica szexi, vonzó és szenvedélyes - az Oscar-díjas Diane Keaton totálisan érvényt szerez a jó értelemben vett érett, gondolkodó, érző, ugyanakkor kívánatos, szeretetreméltó női alaknak.
A 2004-es Oscar-díjátadó előtt azt rebesgették (CNN vagy EW), hogy Keaton váratlanul megragadó alakítása megszorongathatja Charlie Theron-t a rangos díjért, ám az Aileen Wuornos sorozatgyilkosnőt megelevenítő dél-afrikai színésznő minden létező Oscar-csalit kipipált a filmjében, így az Akadémia által kevésbé értékelt filmes műfajban játszó Keaton-t könnyen utasította maga mögé a finisben. Ettől függetlenül nagy dolog, hogy a veterán művész idáig eljutott. ★★★★★

2021. október 3., vasárnap

Zach Galifianakis | "The Hangover" (2009)

Doug (Justin Bartha) esküvőjére készül, ám mielőtt oltár elé állna kiválasztottjával, barátaival Las Vegasba utaznak, hogy csapjanak együtt egy utolsó görbe estét. Az átmulatott legénybúcsú homályos reggelbe torkollik, amikor Phil (Bradley Cooper), Stu (Ed Helms) és Alan (Galifianakis) másnaposan ébrednek és fogalmuk sincs mi történt az előző éjjel, ráadásul Doug barátjukat sehol sem találják. 
A kétszeres Emmy-díjas Zach Galifianakis megközelítése Alan figurájához elsősorban a szokatlan megjegyzésekben, perverz megnyilvánulásokban és egy általános bizarr jelenségben összpontosul. Alan gátlások nélküli, a szexuális töltetű viccek mestere, aki mindenkit idegesít maga körül. Családja csődtömegnek, barátai tehernek tartják. Galifianakis bevállalja a polgárpukkasztást, csakhogy körülbelül a harmadik jelenetig bezárólag felfedi összes lapját, emiatt elévül a színész alakításának szórakoztató jellege. A szerencsétlenkedő fogorvost alakító Ed Helms külön kihívást jelent Zach számára, hisz igazán ők ketten versenyeznek a komikus pillanatokért. 
A "Másnaposok" igazi tesófilm, baráti társaságoknak feltétlen jó szórakozást ígér, ami főleg a színészeknek köszönhető. Galifianakis sarkalatos része a szereplőgárdának, de a szkriptbe beleerőltetett érzelmi töltettel nem akar foglalkozni, így a barátok után vágyakozó magányos Alant sem sikerül teljes mértékben visszaadnia a színen. ★★★☆☆