Jasna Djuricic | "Quo vadis, Aida?" (2020)

Az Oscar-jelölt alkotás 1995. júliusában játszódik és a srebrenicai mészárlás eseményeit dolgozza fel, amely a boszniai háború egyik legkíméletlenebb háborús bűncselekménye volt. A kegyetlen vérontás során több ezer bosnyák férfit és fiút végeztek ki. 
A hadi helyzetben az ENSZ felállít egy menedékzónát, ahová korlátozott számú embert fogadnak be Srebrenicából. Aida Selmanagic (Djuricic) tolmácsként dolgozik a helyszínen - ő fordítja népének a fontos intézkedéseket. Az egykori tanárnő erős, eltökélt és amennyire csak képes rá, megpróbálja kizárni az érzelmeit a munka folyamán. Persze amikor családja biztonságba helyezésén ügyködik, már kevésbé higgadt, előtör belőle az anyatigris, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy férjét és gyermekeit mentse. 

Az életszagú film szerb főszereplőnője főleg a magyar publikum számára ismeretlen bosnyák és szerb filmekben szerepelt, így talán nem túlzás azt állítani, hogy a "Quo vadis, Aida?" nemzetközi co-produkció (bosnyák-osztrák-román-holland-német-lengyel-francia-norvég-török) a színésznő filmes karrierjének ékköve, amiért egyébként az Európai Filmdíj legjobb színésznőjének járó trófeát is bezsebelte. 
Djuricic akkor a legátütőbb a színen, mikor meg tudja jeleníteni Aida egyre fokozódó aggodalmát a drámai helyzettel kapcsolatban. A tolmácsból büszkeségét maga mögött hagyó feleség és édesanya azért viaskodik, hogy biztonságba tudja családját, minden követ megmozgat és kapcsolati tőkét bevet, hogy érvényre juttassa a szándékát. Djuricic realisztikus és dinamikus performansza beleillik a történet káoszába, amit mintaszerűen ábrázol a film rendezőnője (Jasmila Žbanić). 
A brutális öldöklés következményeként családok tucatjai szakadtak szét és váltak hontalanná. A "Hova mész, Aida?" érzékletesen, de nem a Tarantino-féle hatásvadász vérontással adja vissza a háborús esemény irtózatos végkimenetelét, ezzel adózva az áldozatoknak és családtagjaiknak. ★★★★★

Betty White | "The Proposal" (2009)

A 2000-es évek egyik legjobb vígjátékában Sandra Bullock egy könyvkiadó fontos vezető emberét alakítja, akit érvényes vízum hiányában ki akarnak toloncolni az országból. A furfangos Margaret Tate megfenyegeti, illetve előléptetést ígér asszisztensének, hogy vegye el őt feleségül. A Ryan Reynolds által játszott Andrew Paxton nem repes az ötlettől, de az előrelépési lehetőség érdekében kötélnek áll. Az újdonsült "szerelmesek" Sitkába utaznak a fiú családjához, hogy hivatalosan is bejelentsék frigyüket. 

Az ötszörös Emmy-díjas Betty White játssza Andrew nagymamáját, Annie-t, aki éppen kilencvenedik születésnapjának megünneplésére készül. Annie szeretettel fogadja Margaretet és örül annak, hogy unokája végre megtalálta a számára ideális feleségjelöltet, így minden igyekezetével azon van, hogy emlékezetessé tegye a fiatalok látogatását. Menyével (Mary Steenburgen) felvetik a jegyeseknek, hogy házasodjanak össze még a hétvégén, hogy Andrew családja részese lehessen az emlékezetes momentumnak. 
A "The Golden Girls" (1985-1992) népszerű sztárjának nincs nehéz dolga: egy kedves nagymamát kell megjelenítenie a filmben, aki egyszersmind a család összetartó erejeként működik a háttérben. White persze sokkal többet ad az átlagosan megírt szerepénél: az övé ugyanis a film egyik legkiugróbb jelenléte; Bullockkal pedig tökéletes harmóniával vegyítik a vicces és drámai jeleneteket a színen. A két komika erdei kántálása mindenképpen az alkotás legemlékezetesebb jelenete marad.  
Noha a stúdió kampánya White Oscar-jelöléséért nem verte fel az állóvizet, a televíziózás first-ladyjének abszolút lett volna helye a 2009-es év kiemelt mellékszereplőnői között. Betty White természetesen így is nyert a vígjátékban való részvételével, hisz a magyar címén "Nász-ajánlat" című film indította el a veterán művésznő második regnálását Hollywoodban, ami egészen 2021. decemberében bekövetkezett haláláig tartott. ★★★★☆

Andrew Garfield | "Tick, Tick... Boom!" (2021)

Jonathan Larson (Garfield) ambiciózus zeneszerző, aki közel harminc évesen úgy érzi, hogy lassan eljár felette az idő, nincs sok ideje arra, hogy befusson és maradandó műalkotást szerezzen. A művész tusáját elsősorban saját magával vívja, s végül, ha csak kevés időre is, fáradságos munkája eredményeképp megtapasztalhatja a Broadway csillogását. Az Oscar-jelölt és háromszoros Tony-díjas Lin-Manuel Miranda által rendezett film igaz történeten alapul és a tragikusan fiatal korában elhunyt Larson felemelkedését meséli el a nagyok közé. 

Jonathan időzített bomba - minden porcikájában ott van a tehetség szikrája, de nehezen áll össze benne a kész kompozíció. Miközben az érzékeny férfi a pokol összes bugyrát megjárja, hogy kierőszakolja magából az életművét, egész élete darabokra hullik. A remekmű megalkotásával azért idővel jobbra fordul a helyzete, de életét így is rövidre vágja a sors. 

Amikor egy ilyen típusú musical főszerepének eljátszására gondol az ember, nem biztos, hogy pont Andrew Garfield személye jut eszébe, mint elsődleges opció a feladatra. Persze mindez a nagy tömeg tudatlanságát példázza - Garfield 2004 óta szerepel színházi darabokban, de történetesen Tony-díjas ("Angels in America" - 2018) és tehetséges énekes is, ily módon minden rezdülését meg tudja élni a színházi forgatagnak. Az Oscar-jelölt színész eltökélt őszinteséggel vezeti be a nézőt a szentimentális történetbe és a rapszodikus karakter kétségbeesését, fájdalmát autentikusan tálalja. Jonathant nem karrieristának, jó vagy épp rossz barátnak és párnak ábrázolja, hanem mindenekelőtt embernek.  

Az alkotás a depresszió és a reménység valamennyi mellékzöngéjét megjeleníti, célja azonban távolról sem az, hogy elszomorítsa vagy túlzottan felvidítsa közönségét, sokkal inkább azt próbálja sulykolni, hogy a holnap új lehetőség arra, hogy megvalósítsuk önmagunkat. ★★★★★