A klasszikus mese újraébresztett filmes változata, amiben a mai kor szelleme találkozik a régmúlt ábrándos, fekete-fehér naivitásával.
Az izraeli származású Gadot a "The Fast and the Furious" (2001-) franchise-ban kezdte pályafutását, majd a "Wonder Woman" (2017) címszereplőjeként dobbantott nagyot, de több akciófilmben is feltűnt az évek alatt. A zsánerfilmek minden esetben kidomborították szépségét, szexiségét és rátermettségét, már ami az ilyen típusú filmek szerepeit illeti, amelyek valljuk be, nem kívánnak akkora színészi bravúrt; elég a látvány, a CGI, és a többi, máris adott a (sekélyes) mozis élmény.
A "Snow White" főgonoszának szerepe kétséget kizárólag valami más, valami új Gadot repertoárjában, igaz, távol áll a komolykodástól vagy a kevésbé populáris irány felé tendáló karrier lépéstől. A "Hófehérke" jóllehet nem csak egy sima fantasy film, de musicalnek is megálmodott koncepció. Gadot is dalolászik, bár nem meggyőzően.
Mindazonáltal a színésznő alakítása nem azért kapott gyötrelmes kritikákat, mert nem tud énekelni. Igazából minden működik addig a pontig, amíg beszédre nem nyitja a száját. Gadot mimikájából és testbeszédéből árad a szereplő erős személyisége és az a kettősség (ami miatt, azzá lett, aki, s amilyen most), ami a gonosz királynő megszemélyesítéséhez elengedhetetlen komponens-duó, aztán beszélni kezd és eltűnik a varázs. Nem tudom, hogy ez beszédtechnikai, hangsúlyozási probléma-e nála, de többször észleltem a filmjeiben - a jelenség ugyanakkor elültette bennem a gondolatfoszlányt, hogy Gal rossz korba született, és irónia nélkül, Hollywood némafilmes korszakában akár nagy művész is lehetett volna.
Gadot tehát nem letaglózó antihős, pedig minden adott ahhoz, hogy kolléganőihez hasonlóan (Glenn Close - "101 Dalmatians" - 1996; Angelina Jolie - "Maleficent" - 2014; Melissa McCarthy - "The Little Mermaid" - 2023) emlékezeteset alkosson Disney-mesében.
A "Snow White" defektusa nem abból ered, hogy feminista vagy “woke”, semmi gond nincs azzal, hogy hatással vannak egy forgatókönyvíróra a jelen kor beidegződései vagy a hollywoodi politika. A médiacirkusz sem érdekel, ami körülveszi az adaptációt, súlyosabb baj az, hogy bár a Golden Globe-díjas Rachel Zegler megteszi a tőle telhetőt a film sikeréért, az egész hót unalmas, egy betétdala sem emlékezetes, és kínszenvedés végig ülni a hosszú játékidőt.
Nem akar rosszat ez az alkotás, de annyival jobb adaptációt lehetett volna készíteni egy alkalmasabb rendezővel - Marc Webb első filmje (a zseniális "500 Days of Summer" - 2009) óta nem alkotott igazán fundamentálisat és ez sajnos meglátszik itt is. ★★☆☆☆
Az izraeli származású Gadot a "The Fast and the Furious" (2001-) franchise-ban kezdte pályafutását, majd a "Wonder Woman" (2017) címszereplőjeként dobbantott nagyot, de több akciófilmben is feltűnt az évek alatt. A zsánerfilmek minden esetben kidomborították szépségét, szexiségét és rátermettségét, már ami az ilyen típusú filmek szerepeit illeti, amelyek valljuk be, nem kívánnak akkora színészi bravúrt; elég a látvány, a CGI, és a többi, máris adott a (sekélyes) mozis élmény.
A "Snow White" főgonoszának szerepe kétséget kizárólag valami más, valami új Gadot repertoárjában, igaz, távol áll a komolykodástól vagy a kevésbé populáris irány felé tendáló karrier lépéstől. A "Hófehérke" jóllehet nem csak egy sima fantasy film, de musicalnek is megálmodott koncepció. Gadot is dalolászik, bár nem meggyőzően.
Mindazonáltal a színésznő alakítása nem azért kapott gyötrelmes kritikákat, mert nem tud énekelni. Igazából minden működik addig a pontig, amíg beszédre nem nyitja a száját. Gadot mimikájából és testbeszédéből árad a szereplő erős személyisége és az a kettősség (ami miatt, azzá lett, aki, s amilyen most), ami a gonosz királynő megszemélyesítéséhez elengedhetetlen komponens-duó, aztán beszélni kezd és eltűnik a varázs. Nem tudom, hogy ez beszédtechnikai, hangsúlyozási probléma-e nála, de többször észleltem a filmjeiben - a jelenség ugyanakkor elültette bennem a gondolatfoszlányt, hogy Gal rossz korba született, és irónia nélkül, Hollywood némafilmes korszakában akár nagy művész is lehetett volna.
Gadot tehát nem letaglózó antihős, pedig minden adott ahhoz, hogy kolléganőihez hasonlóan (Glenn Close - "101 Dalmatians" - 1996; Angelina Jolie - "Maleficent" - 2014; Melissa McCarthy - "The Little Mermaid" - 2023) emlékezeteset alkosson Disney-mesében.
A "Snow White" defektusa nem abból ered, hogy feminista vagy “woke”, semmi gond nincs azzal, hogy hatással vannak egy forgatókönyvíróra a jelen kor beidegződései vagy a hollywoodi politika. A médiacirkusz sem érdekel, ami körülveszi az adaptációt, súlyosabb baj az, hogy bár a Golden Globe-díjas Rachel Zegler megteszi a tőle telhetőt a film sikeréért, az egész hót unalmas, egy betétdala sem emlékezetes, és kínszenvedés végig ülni a hosszú játékidőt.
Nem akar rosszat ez az alkotás, de annyival jobb adaptációt lehetett volna készíteni egy alkalmasabb rendezővel - Marc Webb első filmje (a zseniális "500 Days of Summer" - 2009) óta nem alkotott igazán fundamentálisat és ez sajnos meglátszik itt is. ★★☆☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése