Nicole Kidman & Julianne Moore & Meryl Streep | "The Hours" (2002)

A "The Hours" három nőről szól, akik három különböző korban élnek meg hasonló nehézségeket, amelyek által életútjuk megmagyarázhatatlan módon egybefonódik. Mindhármukat kétségbeesés, depresszió, a társadalom által felállított keretből való kitörési vágy jellemzi és az elmúlás félelme gyötri. A színésznőket lenyűgöző zenei kíséret (Philip Glass), elsőrangú forgatókönyv (David Hare) és rendezés (Stephen Daldry), valamit megannyi ismert karakterszínész (Stephen Dillane, Miranda Richardson, John C. Reilly, Toni Collette, Margo Martindale, Ed Harris, Allison Janney, Claire Danes, Jeff Daniels és Eileen Atkins) és egy fiatal tehetség (Jack Rovello) segíti, hogy minél jobb alakítást nyújtsanak a filmben, mégis a legszorosabb kötelékben ők hárman állnak, s teszik ezt úgy, hogy leszámítva Moore és Streep rövid jelenetétől az alkotás végén, nincs közös jelenetük a történetben.

Nicole Kidman Virginia Woolf irónőt kelti életre, aki 1923-ban éppen új regényén dolgozik. Virginia depresszióval küzd, s művészetében minden aktust hattyúdalként él meg. Az írónő nehezen találja a pozitív gondolatokat, s egyre mélyebbre süpped az önmarcangolásban, ami végül egy tavaszi reggelen megpecsételi az életét is. 

Az Oscar-díjas Nicole Kidman élete egyik legjobb alakítását nyújtja a fulladozó művész szerepében, s ez nem csak a maszkmestereknek köszönhető. Kidman elkalauzolja a nézőt egy olyan nő lelki világába, aki bár elutasítja a kliséket, mégsem tud kitörni belőlük, s aki talán rossz korba született, egy olyan világba, ami nem érti meg őt. Kidman érzékenynek, de mégis határozott lépésekre elszántnak mutatja be a karaktert - Virginia tudja mit kell tennie, de hosszú, fájdalmas út vezet odáig, hogy véghez vigye a szabaduláshoz szükséges cselekedetet. ★★★★★

Az 1950-es évek Los Angelesében, a kedvetlen Laura Brown (Julianne Moore) Virginia Woolf 1925-ben kiadott könyvét (Mrs. Dalloway) olvassa, amely ráébreszti, hogy a tökéletes kertvárosi feleség imidzsét bizony nem rá szabták. A második gyermekével állapotos nő ezért úgy dönt, hogy hátrahagyva családját, kiszáll környezete szorításából és máshol kezd új életet. 

Talán Moore alakításával tud leginkább azonosulni a néző. Laura az a karakter, aki csendben szenved és sokáig fenn tudja tartani a látszatot, hogy minden rendben van vele. Az utolsó pillanatig küzd az ellen, hogy elfogadja a rideg valóságot, azaz, hogy nem való kertvárosi feleségnek, anyának. Az Oscar-díjas Julianne Moore szívszorító alakítása olyan, mint egy segélykiáltás, s bár biztosan vannak olyanok, akik megvetik a karakter elhatározását, miszerint elhagyja a családját,  mégis fontos, hogy felismerjük a nagyobb, teljes képet. Hetven évvel ezelőtt egy Laura Brown-féle típusú nő teljesen a férje egzisztenciális helyzetétől függött, s arra volt hivatott, hogy mintafeleség, mintaanya legyen. Ma már nem ismeretlen a független, karrierista nő profilja, de évtizedekkel ezelőtt bizony furán vette ki magát, ha egy nő nem csak és kizárólagosan a családanyaságban látta az élet örömét és lényegét. Ezért is annyira jó Moore alakítása - mert nem fél egy esendő, szabadulni vágyó nő szerepébe bújni, s vállalja a kockázatot, hogy Laura döntése sokak szemében válik majd megbocsáthatatlanná. ★★★★★

A nagyvárosi, modern Clarissa Vaughan (Meryl Streep) Woolf karakterének (Mrs. Dalloway) valóságos kiábrázolása. A nő egykori szeretőjének és legbensőségesebb barátjának (Ed Harris) szeretne partit adni, aki életműdíjat nyert. Richard AIDS betegségben szenved, ez mellett kiegyensúlyozatlan, rapszodikus és saját fájdalmát Clarissa vállára teszi, amit a nő nagyon nehezen visel. Clarissa úgy érzi, hogy a régi szép idők elmúltak és elhaladt mellette az élet. A parti napján  tehát a nosztalgiázás mellett drámai kiborulások és egy tragikus esemény árnyékolja be az ünnepségre készülést. 
Mivel a három karakter közül Clarissa a legszürkébb karakter, így az ő története a legérdektelenebb is. Pont ezért bár Streepnek jutnak az igazán szaftos jelenetek, s technikai szempontból kifogástalanul teljesít, mégis elmarad a varázslat. Nehéz megfogalmazni, hogy mi hiányzik az alakításából, de talán míg Julianne Moore el tudta hitetni a nézővel karaktere megrendítő helyzetét csupán egy nap eseménysorának bemutatása alatt, Streep nem tudta elérni ugyanezt. A kétszeres Oscar-díjas színészlegenda civil maradt, nem nagyon engedte be a szemlélőt a karakter helyzetének mélységeibe, s talán egy kicsivel több időre lett volna szüksége ahhoz, hogy jobb benyomást tegyen az emberre. ★★★☆☆