Filmszemle: 2026. / 16. hét

2026-tól a Letterboxd mellett a blogon is vezetem a filmnézéseimet. Minden vasárnap posztolom a hét során megnézett alkotásokat. Amennyiben nem volt ilyen, poszt sem készül. 

2026. / 16. hét  

A hét filmje: "Roommates" (2026)

A hét alakítása: Samara Weaving - "Ready or Not 2: Here I Come" (2026)

A hét csalódása: --

🎭 

Ritkán születik méltó folytatása egy filmnek, s bár ketyeg az óra, hiszem, hogy Samara Weaving-ot egy igazán jó szerep választja el az Oscar-díjtól ("Ready or Not 2: Here I Come"). Bár sztereotíp módon tört angollal szólal meg a színen, Diane Franklin karaktere menti meg a 80-as évek egyik tinédzser-vígjátékát, hogy teljesen aláássa a női nem tekintélyét ("Better Off Dead"); a "Scream 7" hetedszerre húzza le a bőrt ugyanarról, de lényegében még így is szórakoztat. Sadie Sandler szerencsére nem apja színészi kvalitásait örökölte, így az általam sokat méltatott Chloe Easttel tökéletes párt alkotva az év egyik legjobb coming-of-age filmjével rukkolnak elő a Netflixnek.

Jennifer Love Hewitt | "I Know What You Did Last Summer" (1997)

Az 1990-es évek tinihorrorjai közül nem csak a "Scream" filmeket lehet megemlíteni, de a "Tudom, mit tettél tavaly nyáron" című horrorsorozatot is, amely a telefonos ijesztgetés helyett titokzatos levelek segítségével fenyegeti meg szereplőit a szorult helyzetben. Amikor egy középiskolás baráti társaság véletlenül elgázol autójukkal egy idegent, és megpróbálják eltusolni a balesetet, egy ismeretlen igazságtevő játékába csöppennek, aki nem fél kezébe venni az általa kiszabott személyes büntetéshozatalt. 

Julie James (Love Hewitt) a banda szendéje, a jókislány, aki lelkiismeretesen szeretne eljárni a szerencsétlenséggel kapcsolatban, ám társai agitálására végül belemegy a hazudozásba. A ominózus éjszaka után a csapat tagjai szétszélednek, egy évvel később azonban Julie fenyegető levelet kap, amivel beindulnak az események és kezdetét veszi a gyilkos leszámolás. 

Jennifer Love Hewitt leginkább a sorozatok világában érzi jól magát, számos televíziós drámában feltűnt az évek során ("Ghost Whisperer" - 2005-2020; "Criminal Minds" - 2014-2015; "9-1-1" - 2018-), filmes munkásságából egyértelműen az "I Know What You Did Last Summer" és az I Still Know What You Did Last Summer" (1998) filmek emlékezetesek. 
Love Hewitt próbálkozik kellő komolysággal megélni a filmes cselekményt, de rajta és Sarah Michelle Gellar-on kívül a többiek túlzó, hanyag alakítás nyújtanak a színen, ami totálisan elszorítja a színésznő törekvését. Nyilván van egy fajta tökösség abban, hogy Julie átveszi az irányítást, sőt, az egyre fokozódó helyzetben nem bújik ki a felelősségvállalás alól, de tényleg csak ennyi jut az egyébként tehetséges színésznőnek. 

Ha a néző kizárja, hogy minden második jelenetben valami értelmetlen csacskaság hangzik el a szereplők szájából, éppen szórakoztatónak is találhatja a filmet, ugyanakkor az "I Know What You Did Last Summer" a gyengébb tini-slasherek közé sorolható, így nem biztos, hogy mindenki értékelni tudja a középszerűségét. ★★★☆☆

Courteney Cox & Laurie Metcalf & Jada Pinkett Smith | "Scream 2" (1997)

A "Scream 2" az első rész közvetlen folytatása, amelyben Sidney Prescott (Neve Campbell) újra csatába lendül azokkal, akik bosszúvágyból az életére törnek. A film hemzseg a sztároktól, szinte nincs is olyan színész, aki ne lenne a néző számára ismerős valamelyik filmből vagy sorozatból - többségük persze csak asszisztál Campbell és Courteney Cox játékához.  
A tinihorror második részében Gale Weathers (Cox) sikeres regényíróként tér vissza: Sidney és Ghostface véres harcáról szóló könyvéből filmet készítenek, ami nagy sikernek örvend. A rivaldafény ellenére Gale-en látszik, hogy a korábbi események hatására megváltozott. A nő továbbra is szenzációhajhász, ugyanakkor az új gyilkosságok tudatában és a régi ismerősök láttán a másik oldalról kezdi el szemlélni az ügyet, s sokkal empatikusabbá válik. 

Courteney Cox tudatosan elfordul Gale alaptermészetétől, és végre megmutatja a szereplő emberi oldalát. A riporternő és Dewey (David Arquette) együtt kezdenek el nyomozni a gyilkos vagy gyilkosok kiléte után, eközben kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük. Cox Gale-je elgyengül a rendőrtől, s abban a jelentben, amikor a férfit megtámadják, tőle idegen, megindító reakciót látunk a karaktertől. Ebben van Courteney Cox alakításának vitalitása: a nagy fordulatban, ahogy beképzelt riporterből szerelmes nővé, más érdekeit szem előtt tartó baráttá válik.

Az Oscar-jelölt Laurie Metcalf játssza az alkotás fő gonoszát, Mrs. Loomis-t, aki sokáig Debbie Salt-nak, egy riporternek álcázza magát, hogy közelebb férkőzzön az eseményekhez. Mrs. Loomis indítéka logikus, a nő Sidney-t hibáztatja fia Billy, az első rész egyik Ghostface-ének halála miatt. Sok réteg nem bomlik le a művésznőről a film ideje alatt, igazából ideje sincs rá, hogy komplexebb figurát kreáljon, de jól áll neki az örültség, a bosszúvágyó és mániákus anya kálváriája a színen.
Bár Cox alakítása a legjobb, Metcalf pedig a "Scream" filmek legeredetibb gonosztevője, mégis Jada Pinkett Smith intrója viszi el a show-t. Csak, mint a Golden Globe-díjas Drew Barrymore az előző filmben, Pinkett Smith is dzsúszos kezdőjelenetben szerepel. Maureen-t (Pinkett Smith) a Gale könyve alapján megfilmesített "Stab" vetítésén éri a baj. A lány nem is erre a filmre akar beülni, de barátja (Omar Epps) ragaszkodik hozzá, így az egyetemista enged a férfi akaratának. Amire nem számítanak, hogy a gyilkos az extrém vetítés kaotikusságát kihasználva csalja őket lépre. 

Bár tény és való, hogy a nyitánnyal megalapozza a sztori hangulatát, Jadát személy szerint a történet középpontjába helyeztem volna, ahol még jobban tud érvényesülni az általa képviselt pimasz őszinteség. 

Courteney Cox: ★★★★☆
Laurie Metcalf: ★★★★☆
Jada Pinkett Smith: ★★★★☆

Heather Matarazzo | "Welcome to the Dollhouse" (1995)

Az "Isten hozott a babaházban" című coming-of-age film egy hetedik osztályos, társai által kiközösített kislányról szól, aki saját identitását keresi. A fekete humorral bemutatott és szokatlan bátorsággal megrendezett film a gyermeki őszinteségről, annak minden irányba elhajló képtelenségeiről és szórakoztató szélsőségeiről ad originál képet, s okoz nosztalgikus élményt a nézőnek. 

Dawn Wiener-t (Matarazzo) minden lehetőséget kihasználva megalázzák, megfélemlítik, csúfolják iskolatársai. Családja semmibe veszi, szülei nem foglalkoznak vele, illetve csak akkor, amikor valamiért leszidhatják, megbüntethetik a kislányt. Ha ez nem lenne elég, Dawn mindig buta helyzetekbe keveredik, amiből ő jön ki rosszul. Az általános iskolásnak nem csak a családjával, iskolatársaival, de még a fiúkkal is meggyűlik a baja: két fiúval kacérkodik, de igazán ő sem tudja, hogy mit akar tőlük. Dawn tehát maga a két lábon járó szerencsétlenség: egy meg nem értett lélek, a körülmények áldozata, akit rögös út vezet a középiskoláig. 

Heather Matarazzo nem tartozik a legismertebb vagy legelismertebb színésznők közé, talán az Oscar-díjas Anne Hathaway barátnőjeként tudják legtöbben beazonosítani a "The Princess Diaries" (2001) című filmből, vagy a horrorrajongóknak mondhat valamit a neve a "Scream 3" (2000) és "Hostel: Part II" (2007) filmekben való feltűnése miatt (utóbbiban különösen emlékezetes alakítást nyújt és átlépi a középszerű horror behatárolt keretét), de sajnos nem futott be akkora karriert, hogy a széleskörű publikum is megismerje a munkásságát. Mindenesetre, ha egy szerep, egy alakítás bizonyítja, hogy mekkora hibát követett el Hollywood, hogy nem foglalkoztatta a tehetséges színésznőt minőségi produkciókban, az a "Welcome to the Dollhouse". Matarazzo hibátlanra csiszolja a zavarodott, szeretetre vágyó Dawn-t, aki a felé irányuló agresszivitást ugyancsak agresszív megmozdulásokban reagálja le. 
A független kisfilm életszerű forgatókönyvének köszönhetően a nézőnek nem kell nagyon mélyre ásnia, hogy együtt tudjon érezni a filmben megjelenített tinédzserek érzéseivel, akik sokszor helytelen, jelentés idegen szavakat használnak az önkifejezéshez.
A mesteri szereplőgárda (Matarazzo főszereplői performansza mellett megemlíthető még Brendan Sexton III, Matthew Faber és Angela Pietropinto is, mint nagyszerű mellékszereplők) és a nosztalgia-faktor tehát abszolút adott ahhoz, hogy Dawn története minden korosztály számára élvezetes és mégis realisztikus, múltidéző pillanatokat okozzon. ★★★★★

Drew Barrymore & Courteney Cox & Rose McGowan | "Scream" (1996)

Édesanyja halálának évfordulója közeledtével Sidney Prescott (Neve Campbell) riasztó telefonhívásokat kap egy ismeretlen férfitől, akinek egyértelmű szándéka, hogy megölje a lányt. A maszkos figura a következő napokban többször megtámadja a gimnazistát, majd egy házibulin vérfürdőt rendez a fiatalok között. Csakhogy minden idők legjobb tini-horrorjában senki sem az, akinek látszik. A filmben sok izgalmas csavar, ötletes utalás és irónia van, amikor pedig az utolsó percekben lehullik a maszk, barátból ellenség, szeretőből gyilkos pszichopata válik. 

A Golden Globe-díjas Drew Barrymore akár a főszerepet is játszhatta volna a filmsorozatban, de úgy döntött, hogy egy meghökkentő cameo szerep kedvéért lemond erről az ajánlatról. Mivel Courteney Cox ("Friends" - 1994-2004) mellett ő volt a legnagyobb név a szereplőgárdában, a nézőket egyenesen sokkolta, hogy Barrymore karaktere mindössze pár perces játékidő után meghal a filmben, ezzel szemléltetve, hogy bármi megtörténhet a "Scream" világában.
Egyik este Casey Becker (Barrymore) éppen egy horror film megnézésére készül, amikor egy ismeretlen felhívja őt telefonon. A kedves, bájos diáklány eleinte észre sem veszi a helyzet súlyosságát, válaszol az idegen kérdéseire, de amikor a férfi egyre egyértelműbb utalásokat tesz arra, hogy figyeli őt, Casey megretten és leblokkol. Mivel a karakter nem olyan intuitív és találékony, mint Sidney, ezért esélye sincs a túlélésre. Casey és szerelme Steve (Kevin Patrick Walls) 'Ghostface' első áldozatai, a legemlékezetesebbek.
Nem sokan vannak, akik ilyen rövid játékidő mellett el tudják érni, hogy a néző átérezze a filmes lélekjelenlétüket, de Barrymore abszolút közéjük tartozik. A néző szurkol Casey-ért, bízik abban, hogy a lány fel tudja venni a harcot féktelen zaklatójával, s nagyon csalódott, amikor ez nem sikerül neki. Casey halála talán az egész filmsorozat legszomorúbb gyilkossága. ★★★★★

A történetből kiderül, hogy Gale Weathers (Cox) nem az új gyilkossági ügyek okán találkozik először a Neve Campbell által játszott, 'final girlnek' (utolsó lány/túlélő) becézett Sidneyvel, hisz korábban Gale tudósított a lány édesanyjának brutális meggyilkolásáról is. A törtető riporter ráadásul könyvet is írt az esetről, amelyben Sidney-t hazugnak nevezte és megkérdőjelezte a szerinte ártatlanul megvádolt Cotton Weary (Liev Schreiber) bűnös ítéletét is (ezt a történetszálat a következő részek bontják ki), így Sidneyvel való kapcsolata az első perctől kezdve zűrös. Munkája során Gale nem foglalkozik a saját érzéseivel, idegeníti magát a tragédiától, a sztorira koncentrál. Ez a mentalitása akkor változik meg, amikor a saját élete veszélybe kerül és maga is részese lesz a horrornak.
Cox küzdött a szerepért, mert szerette volna bizonyítani, hogy egy kevésbé szerethető karaktert is életre tud kelteni. Bár Gale nem válik ellenszenvessé a film alatt, a Golden Globe-jelölt színésznő nem téveszt a maximalista és előretörő riporter szerepében és derűs momentumaival mindenképpen kitűnik a drámaibb női szereplők közül. Cox egyébként a folytatásban ("Scream 2" - 1997) még ennél is jobb. ★★★★☆

Tatum Riley (McGowan) a kultuszfilm legkevésbé értékelt karaktere, akiről ritkán vagy egyáltalán nem esik szó, ha a film örökségét emlegetjük. Mindez igazságtalan, hisz McGowan feltétlen fontos szereplője az első résznek. Tatum talán légmérvadóbb tulajdonsága, hogy lojális, támogató barát. Sőt, olyannyira Sidney érdekeit és boldogulását tartja szem előtt, hogy azt sem veszi észre, amikor saját maga kerül pácba. A "Scream" talán legtalálóbb mondatai is tőle hangoznak el: "Can I be the helpless victim? No, please don't kill me, Mr. Ghostface. I wanna be in the sequel!" (azaz "Lehetek én a következő bajba jutott/tehetetlen áldozat? Ne, kérem ne öljön meg, Mr. Ghostface. Szeretnék benne lenni a folytatásban!").
Tatum laza, szabadszájú és belevaló barátnő figurája szöges ellentétben áll Sidney introvertált karakterével, ezért is működnek olyan jól egymás mellett a filmben, hisz mindketten másmilyenek. A "Charmed" (1998-2006) sztárját a társaival ellentétben a forgatókönyv nem segíti, de McGowan így is tudja bizonyítani rátermettségét. Sajnálatos, hogy a filmen, az előbb említett ikonikus sorozaton, illetve a "Jawbreaker" (1999) és "Grindhouse" (2007) című horror-vígjátékokon kívül a színésznőnek nem igazán sikerült érvényt szereznie a tehetségének. ★★★★☆