Jud Duplenticy könyörtelen bokszolóból megtért tökös pap; simán leteríti kollégáit egy pofonnal, sőt nem fél szembe menni az idősebb papokkal és számon kérni a manipulációt, amit gyülekezeteikben végeznek. Nem csoda tehát, hogy ő lesz az első számú gyanúsított felettese, Monsignor Wicks meggyilkolásában. Hogy bizonyítsa ártatlanságát, közreműködik a nyomozásban, ami újabb és újabb csavarokkal
Nem újdonság, hogy az Emmy -és háromszoros Golden Globe-jelölt Daniel Craig mellé minden részben kerül egy központi alak (korábban Ana de Armas és Janelle Monáe), aki segíti a nyomozást és jobban részese a bűntényt megelőző eseménysornak. Ha lehet ilyet írni, mindig ez a színész a sztárjátékos, a szereplőgárda legértékesebb tagja, és ez most sincs másként.
Az Emmy -és Golden Globe- díjas Josh O’Connor messze-magasan kitűnik a többiek közül, sok jelenetben közelít az arcára az operatőr, így mindenki láthatja azt a széles érzelmi palettát, amivel a fiatal színész elkápráztatja a nagyérdeműt. Rajta kívül csak az ismét zavaróan színpadias Glenn Close kapálózik, hogy ismét Oscar-versenybe kerüljön, de húsz év alatt még mindig nem sikerült eltalálnia, hogy milyen zsáner vagy minőségű alkotás illik a törekvéséhez. A "Knives Out" filmek ugyanis Rian Johnson forgatókönyvein kívül - méltatlan módon - nem jutottak eddig Oscar-jelöléshez.
Talán egyedül vagyok ezzel a véleménnyel, de eddig a harmadik részben feltűnő színészcsapat adta a legkevesebb kuriózumot. Nem működik köztük a karakterdinamika, unottak és sekélyesek. Craig sem az igazi, több részéről a ripacskodás, meg a túltolt akcentus, mint a tényleges színészi teljesítmény.
A kétszeres Oscar-jelölt rendező-forgatókönyvíró, Rian Johnson egy fokkal eredetibb nézőpontot kínál a papi életről, mint azt a hollywoodi filmekből vagy a mainstream médiából megszoktuk: ő nem pedofil elöljárókat hoz elénk, inkább káromkodó, maszturbálásról beszélő, gyarló embereket, akik saját szájuk íze szerint értelmezik a lelkészi hivatást és élősködnek a gyülekezeten. Ez a verzió ugyanakkor tízszer valósághűbb, mint a fekete-fehér, igen-nem kaptafára épülő társai, mert bizony - tisztelet a kivételnek - vannak olyan papok, akik nem az egyházért, hanem az egyházból akarnak megélni.
A "Wake Up Dead Man" nehezebben rántja be a nézőt, mint az első két film. Sötétebb, hangulatában baljós, talán mert a történet egy Isten háta mögötti kisvárosban játszódik. Summa-summarum: O’Connor játéka, a fényképezés és az aláfestő zene ragyognak, a szereplőgárda ellenben vérszegény, és valami hiányzik, hogy igazán átütő legyen a filmes produktum. ★★★★☆
Nem újdonság, hogy az Emmy -és háromszoros Golden Globe-jelölt Daniel Craig mellé minden részben kerül egy központi alak (korábban Ana de Armas és Janelle Monáe), aki segíti a nyomozást és jobban részese a bűntényt megelőző eseménysornak. Ha lehet ilyet írni, mindig ez a színész a sztárjátékos, a szereplőgárda legértékesebb tagja, és ez most sincs másként.
Az Emmy -és Golden Globe- díjas Josh O’Connor messze-magasan kitűnik a többiek közül, sok jelenetben közelít az arcára az operatőr, így mindenki láthatja azt a széles érzelmi palettát, amivel a fiatal színész elkápráztatja a nagyérdeműt. Rajta kívül csak az ismét zavaróan színpadias Glenn Close kapálózik, hogy ismét Oscar-versenybe kerüljön, de húsz év alatt még mindig nem sikerült eltalálnia, hogy milyen zsáner vagy minőségű alkotás illik a törekvéséhez. A "Knives Out" filmek ugyanis Rian Johnson forgatókönyvein kívül - méltatlan módon - nem jutottak eddig Oscar-jelöléshez.
Talán egyedül vagyok ezzel a véleménnyel, de eddig a harmadik részben feltűnő színészcsapat adta a legkevesebb kuriózumot. Nem működik köztük a karakterdinamika, unottak és sekélyesek. Craig sem az igazi, több részéről a ripacskodás, meg a túltolt akcentus, mint a tényleges színészi teljesítmény.
A kétszeres Oscar-jelölt rendező-forgatókönyvíró, Rian Johnson egy fokkal eredetibb nézőpontot kínál a papi életről, mint azt a hollywoodi filmekből vagy a mainstream médiából megszoktuk: ő nem pedofil elöljárókat hoz elénk, inkább káromkodó, maszturbálásról beszélő, gyarló embereket, akik saját szájuk íze szerint értelmezik a lelkészi hivatást és élősködnek a gyülekezeten. Ez a verzió ugyanakkor tízszer valósághűbb, mint a fekete-fehér, igen-nem kaptafára épülő társai, mert bizony - tisztelet a kivételnek - vannak olyan papok, akik nem az egyházért, hanem az egyházból akarnak megélni.
A "Wake Up Dead Man" nehezebben rántja be a nézőt, mint az első két film. Sötétebb, hangulatában baljós, talán mert a történet egy Isten háta mögötti kisvárosban játszódik. Summa-summarum: O’Connor játéka, a fényképezés és az aláfestő zene ragyognak, a szereplőgárda ellenben vérszegény, és valami hiányzik, hogy igazán átütő legyen a filmes produktum. ★★★★☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése