Oscar és a legjobb szereplőgárda

Az Oscar-díj lassan száz éve létezik és megannyi kategóriájával az éves filmtermés legjobbjait hivatott díjazni. Ha végigvesszük azokat a kategóriákat, amelyekben díjat oszt az Amerikai Filmakadémia, felvetődik a kérdés, eddig miért nem voltak díjazva a kaszkadőrök vagy a szereposztó rendezők?! Utóbbiak felelősek azért, hogy működjön a forgatókönyv, legyen dinamika a szereplők között, és érvényesüljön a rendezői vízió. Hosszú és fárasztó szelekció után olyan szereplőgárdákkal ajándékoznak meg bennünket, filmrajongókat, amelyek nem csak emelhetnek az adott alkotás minőségén, de amelyekre hosszú évtizedek után is komoly, művészi teljesítményként gondolunk vissza. Ki ne emlékezne a "Gone with the Wind" (1939) vagy a "Clue" (1985) szereplőire? A diszfunkcionális családmodellel sziporkázó "Little Miss Sunshine" (2006) színészeire? A Marlon Brando, Al Pacino, Robert Duvall és Diane Keaton vezette legendás "The Godfather" c. film kulcsjeleneteire, amelyeket a szenzációs színészlegendák együttes erővel töltöttek meg felső kategóriás, minőségi szórakoztatást garantáló tartalommal?! 
Jobb később, mint soha - tartja a mondás. 2026-ban először osztott díjat az Amerikai Filmakadémia a szereposztó rendezőknek; 2027-től pedig a kaszkadőröket is elismerik. 2026. márciusában a Hollywood Reporter megkérdezett 92 szakmabelit arról, hogy 2009 óta melyik filmeket jelölték és díjazták volna a legjobb szereplőgárda kategóriájában. Az eredmény beszédes: inspiráló címektől ("Bridesmaids" és "Crazy Rich Asians") egészen bizarr említésekig ("The Whale" és "Dallas Buyers Club") mindenféle film került a listára.

 ** = Az én választottjaim    

2009

Nyertes: 

"Inglorious Basterds" (49%) - Johanna Ray & Jenny Jue**  

Második:

"Precious" (27%) - Billy Hopkins & Jessica Kelly

Jelöltek még: 

"A Serious Man" - Ellen Chenoweth & Rachel Tenner
"An Education" - Lucy Bevan
"The Hurt Locker" - Mark Bennett

2010  

Nyertes:

"The Social Network" (33%) - Laray Mayfield

Második:

"The King's Speech" (21%) - Nina Gold

Jelöltek még:

"Black Swan" - Mary Vernieu
"Inception" - John Papsidera**
"Winter's Bone" - Kerry Barden & Paul Schnee  

2011  

Nyertes:  

"The Help" (38%) - Kerry Barden & Paul Schnee

Második:

"Bridesmaids" (27%) - Allison Jones**

Jelöltek még:

"The Artist" - Heidi Levitt
"The Girl with the Dragon Tattoo" - Laray Mayfield
"Moneyball" - Francine Maisler

2012

Nyertes:

"Argo" (33%) - Lora Kennedy

Második:

"Beasts of the Southern Wild" (25%) - Meagan Lewis

Jelöltek még:

"Django Unchained" - Victoria Thomas 
"Les Misérables" - Nina Gold 
"Silver Linings Playbook" - Mary Vernieu & Lindsay Graham**  

2013

Nyertes:

"12 Years a Slave" (65%) - Francine Maisler

Második:

"The Wolf of Wall Street" (16%) - Ellen Lewis  

Jelöltek még:

"American Hustle" - Mary Vernieu & Lindsay Graham
"August: Osage County" - Kerry Barden & Paul Schnee**
"Dallas Buyers Club" - Kerry Barden & Paul Schnee  

2014

Nyertes:

"Birdman" (32%) - Francine Maisler

Második:

"Boyhood" (28%) - Beth Sepko

Jelöltek még:   

"The Grand Budapest Hotel" - Douglas Aibel**
"Selma" - Aisha Coley
"Whiplash" - Terri Taylor   

2015

Nyertes:

"Spotlight" (32%) - Kerry Barden & Paul Schnee

Második:

"Room" (28%) - Fiona Weir & Robin D. Cook

Jelöltek még:

"The Big Short" - Francine Maisler
"The Revenant" - Francine Maisler**
"Straight Outta Compton" - Cindy Tolan & Victoria Thomas  

2016

Nyertes:

"Moonlight" (59%) - Yesi Ramirez

Második:

"Hidden Figures" (18%) - Victoria Thomas**

Jelöltek még:

"Arrival" - Francine Maisler
"La La Land" - Deborah Aquila & Tricia Wood
"Manchester by the Sea" - Douglas Aibel  

2017

Nyertes:

"Three Billboards Outside Ebbing, Missouri" (28%) - Sarah Halley Finn**

Második:

"Get Out" (24%) - Terri Taylor  

Jelöltek még:

"Call Me By Your Name" - Stella Savino
"Dunkirk" - John Papsidera
"I, Tonya" - Mary Vernieu - Lindsay Graham   

2018

Nyertes: 

"Black Panther" (42%) - Sarah Halley Finn

Második:  

"The Favourite" (18%) - Dixie Chassay**  

Jelöltek még: 

"A Star Is Born" - Mary Vernieu & Lindsay Graham
"BlacKkKlansman" - Kim Coleman
"Crazy Rich Asians" - Terri Taylor  

2019

Nyertes:

"Once Upon a Time in Hollywood" (30%) - Victoria Thomas

Második:

"Parasite" (29%) - Bong Joon Ho**

Jelöltek még:

"1917" - Nina Gold
"Jojo Rabbit" - Des Hamilton
"Little Women" - Francine Maisler

2020

Nyertes:

"Nomadland" (30%) - Nathan Harrison & Hannah Peterson

Második:

"Minari" (29%) - Julia Kim

Jelöltek még:

"Judas and the Black Messiah" - Alexa L. Fogel
"Promising Young Woman" - Mary Vernieu & Lindsay Graham**
"The Trial of the Chicago 7" - Francine Maisler  

2021

Nyertes:

"CODA" (69%) - Deborah Aquila & Tricia Wood & Lisa Zagoria**

Második:

"West Side Story" (17%) - Cindy Tolan

Jelöltek még:  

 "Belfast" - Lucy Bevan & Emily Brockmann
"Dune" - Francine Maisler
"King Richard" - Rich Delia & Avy Kaufman  

2022  

Nyertes:

"Everything Everywhere All At Once" (63%) - Sarah Halley Finn**

Második:  

"The Banshees of Inisherin" (10%) - Louise Kiely  

Jelöltek még:

"All Quiet on the Western Front" - Simone Bär
"Elvis" - Denise Chamian & Nikki Barrett
"The Whale" - Mary Vernieu & Lindsay Graham  

2023  

Nyertes:

"Oppenheimer" (33%) - John Papsidera

Második:

"Barbie" (25%) - Lucy Bevan & Allison Jones

Jelöltek még:

"The Holdovers" - Susan Shopmaker**
"Killers of the Flower Moon" - Ellen Lewis & Rene Haynes
"Poor Things" - Dixie Chassay  

2024

Nyertes:

"Wicked" (33%) - Bernard Telsey & Tiffany Little Canfield

Második:

"Anora" (25%) - Sean Baker**

Jelöltek még: 

"A Complete Unknown" - Yesi Ramirez
"The Brutalist" - Kristina Erdely & Cassandra Kulukundis
"Conclave" - Martin Ware & Nina Gold

--   

A legtöbb említés: 

Francine Maisler - 9 jelölés / 2 győzelem
Mary Vernieu - 7 jelölés
Lindsay Graham - 6 jelölés
Kerry Barden - 5 jelölés / 2 győzelem
Paul Schnee - 5 jelölés / 2 győzelem
Victoria Thomas - 4 jelölés / 1 győzelem
Nina Gold - 4 jelölés   

--  

A 2025/26-os jelöltek: 

"Hamnet" - Nina Gold
"Marty Supreme" - Jennifer Venditti
"One Battle After Another" - Cassandra Kulukundis 
"The Secret Agent" - Gabriel Domingues 
"Sinners" - Francine Maisler 

Talán nem meglepő, hogy az elmúlt tizenhat év legméltatottabb szereposztó rendezője, Francine Maisler ("Sinners") tűnt a kategória toronymagas esélyesének, ám végül meglepetésre Cassandra Kulukundis ("One Battle After Another") aratta le a történelmi babérokat, nem megérdemeletlenül.
Kulukundis munkássága majdnem teljes egészében összeforr a háromszoros Oscar-díjas Paul Thomas Andersonéval, 1999 óta dolgoznak együtt. Talán csak a "Ghost World" (2001); a "Her" (2013) és a "The Brutalist" (2024) emelkednek ki az Oscar-díjas szereposztó filmográfiájából, mint a mestertől független, releváns alkotások. 
Megszületett tehát az első casting Oscar-díj. Nincs mese, most már minden évben kiosztásra kerül, reménység szerint felhúzva ezzel a kisemberek érdemét, akik ugyancsak ott dolgoznak egy filmes stáb háttérmunkálataiban, de eddig kevés szó esett róluk.

Idő, test, hiúság - és egy elmaradt Oscar: Demi Moore a 2024/25-ös díjszezon tükrében

Epekedő, tágra nyílt szempár, hevesen lüktető mellkas, és egy álom, amire évtizedek óta vár, s ami pillanatok múlva beérik. Csakhogy nem érik be, most nem, talán sosem fog. Az Oscar-díjat Mikey Madison kapja. Rajongók tízezrei csalódnak, sokan nyomdafestéket nem tűrő stílusban sérelmezik a döntést, mások szolidabban, de határozottan kántálják az online térben: “Demi pedig megérdemelte volna…”

Rajtam mérhetetlen csalódás lesz úrrá, de tudom, hogy sok filmrajongó barátomon is. Hisz erre vártam, vártunk egész évben - hogy egy unalmas, kiszámítható díjszezon megkoronázásaként, ne hétköznapi győztest ünnepelhessünk a női főszereplők kategóriájában, hanem egy modern-kori zseniális horror film főszereplőjét, egy olyan hollywoodi sztárét, akiről soha, senki nem gondolta, hogy egyszer köze lesz az Oscar-díjhoz.

Moore az 1980-as évek óta tényező, igaz, az idő múlásával, egyre kevesebbszer találkozunk vele a nagy képernyőn. Saját szavaival élve: “30 évvel ezelőtt egy producer azt mondta nekem, hogy én egy "popcorn színésznő" vagyok, és akkor ezt úgy értettem, hogy nekem ez nem engedett - utalva legújabb sikerfilmjére - hogy szerepelhetek olyan filmekben, amelyek sikeresek, sok pénzt hoznak a kasszára, de nem kaphatok elismerést a munkámért”.

Hollywood különös hely. Sokszor varázslatos, máskor rideg és előítéletes. Van, hogy égig emel, vagy a földbe tipor. Egy biztos: mindennek és mindenkinek van lejárati dátuma. Ahogy a névtelen producer állította, Demi Moore-nak évtizedekig egy feladata volt: szexuális kisugárzásával eladni átlagon aluli rendezők silány-minőségű filmjeit. Vannak, akik szexszimbólumnak, mások modellnek tartották, de senki sem vette komolyan, s egészen a "Ghost" (1990) c. film bemutatásáig a kritikusokat sem győzte meg arról, hogy van helye a kétszeres Oscar-díjas Jodie Fosterhez vagy Oscar-díjas Julianne Moore-hoz hasonló komoly pályatársak között. A "Ghost" azonban sikert aratott és Demi Moore immáron bizonyított drámai színésznőként. A renomé-növelő pillanat ellenére, a “popcorn színésznőből” elsőrangú művésszé történő átavanzsálódás sajnálatos módon itt megrekedt, ami részben azért lehetett, mert a "Ghost" legfényesebb csillaga mindennek dacára sem Demi Moore volt, hanem Whoopi Goldberg, aki briliánsan játékos performanszával a Legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-szobrot is elnyerte.

Nem tudom elképzelni, hogy milyen törést okozhat a lélekben, hovatovább az egóban, amikor rád néznek, és csak egyfajta munkára predesztinálnak, ahelyett, hogy ha már jelen vagy, legalább megpróbálják kitalálni, hogy miben vagy még jó. Demi Moore hosszú évekig tűrt egy hímsoviniszta rendszerben, amely csak egy típusú munkára alkalmazta, és csakis addig, amíg megítélésük szerint fiatal és kívánatos volt. Több, mint negyven évvel később a "The Substance" sorsfordító, karriercsúcs szerepe kellett ahhoz, hogy észrevegyék: Demi Moore nem akármire képes, ha egy bombasztikus forgatókönyvet adnak a kezébe.

Magyar címén "A szer" pontosan az álomgyár azon árnyoldalait hivatott fekete humorral és realisztikus ábrázolással bemutatni, amelyben az idősödő nőket leváltják fiatalabbakra. Moore részvétele a háromszoros Oscar-jelölt Coralie Fargeat projektjében, nagy bemutatás azoknak a stúdiófőnököknek és rendezőknek, akik sohasem adtak a ma már veterán művésznek talentumához mért szerepeket. Mindezzel nem csak a színésznőt, de a nézőket is megfosztották attól az élménytől, hogy Moore-t presztízsszerepekben csodálhassuk, s részesei legyünk annak, mennyit fejlődik szerepről-szerepre. 

Mikey Madison lenyűgöző az átvert és büszkeségétől megfosztott Ani szerepében, és százszázalékosan beleillik az Amerikai Filmakadémia preferenciái közé ebben a kategóriában, mégsem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy hiányzik belőle az a plusz faktor, ami egy hozzá hasonló fiatal, újonnan felbukkanó színésznőt népszerűvé tehet a szavazók körében. Gondolok itt az Oscar-díjas Jennifer Lawrence-re vagy a kétszeres Oscar-díjas Emma Stone-ra,  akik nem csak a filmvásznon, de a való életben is magukba bolondították az ember tömegeket; akiket kedves, bájos, ugyanakkor vonzó és önazonos természetükért is szerettek a nézők, ami vélhetőleg hozzásegítette őket az Oscar-szoborhoz is.

Ezzel persze nem azt állítom, hogy Madison ne lenne karizmatikus, tehetséges, vagy szerethető, mindössze annyit, hogy a 2024/25-ös díjszezon során elmaradoztak vele azok az interjúk, szereplések, amelyek bejárták volna a világhálót és nagyobb népszerűséget hoztak volna neki. Azt is fontos megjegyezni, hogy Mikey Madison azután vált tényezővé a női főszereplők kategóriájában, miután az MI-botrány (azaz mesterséges intelligencia, angolul: AI) és a rasszista, homofób tweet-ek véget vetettek a "The Brutalist" és az "Emília Perez" komoly esélyeinek. A "Conclave" izgalmas, de Hollywoodra szabott koncepciója megosztó volt a vallásosok között (kérdés, milyen aktualitással bírt volna a 2025-ös pápaválasztás, amennyiben az a szavazás alatt esik meg), így az "Anora", mint legkevésbé ártalmas alternatíva lépett fel a jelöltek között, ami Madison győzelmét jelentősen elősegítette.

Magyar idő szerint 2025. március 3-án hajnalban az "Anora" összesen öt Oscar-díjat nyert a Legjobb film, Legjobb rendező (Sean Baker), Legjobb női főszereplő (Madison), Legjobb eredeti forgatókönyv (Baker) és a Legjobb vágás (ismét Baker) kategóriájában. Sean Baker, aki korábban színészi Oscar-jelölésig segítette Willem Dafoe-t a "The Florida Project" (2017) c. drámáért, talán sosem hitte, hogy egyszer pont ő írhat történelmet, mint az első rendező-író-producer-vágó, aki négy Oscar-díjat vihet haza ugyanazért az alkotásért. Mellette csak Walt Disney-nek sikerült ez a bravúr 1953-ban, igaz, ő négy különböző filmért zsebelt be ennyi díjat.

Tulajdonképpen nincs azzal probléma, hogy Mikey Madison nyerte az Oscar-díjat - logikus döntés született az "Anora" véghajrázásával. A bosszankodás abból ered, hogy a szakma kegyetlen játékot űzött a veterán Demivel, akivel elhitették, hogy van esélye győzni. Teljességgel elég lett volna csak a jelölés, sőt, több, mint elég. De a Golden Globe-díj és a SAG-díj után teljesen jogosan várhatta a színésznő, hogy őt koronázzák győztessé. 

 

Az első tanulság az, hogy sose fogadj olyan film ellen, ami olyan prominens esélyekkel indul az Oscar-díjátadónak, mint az "Anora". A második pedig, hogy egy megosztott versenyben nagy valószínűséggel a fiatal tehetségnek van nagyobb támogatottsága idősebb kolléganője ellenében (2024: Mikey Madison/Demi Moore; 2016: Emma Stone/Isabelle Huppert; 2012: Jennifer Lawrence/Emmanuelle Riva; 2010: Natalie Portman/Annette Bening; 2008: Kate Winslet/Meryl Streep; 2007: Marion Cotillard/Julie Christie; 2005: Reese Witherspoon/Felicity Huffman). A harmadik: ez a kategória szinte kizárólagosan a kaukázusi bőrszínű művészeké (nagy sóhajtás), kevés esély van rá, hogy színes bőrű győztest avat az Amerikai Filmakadémia (2023: Emma Stone/Lily Gladstone; 2020: Frances McDormand/Andra Day; 2019: Renée Zellweger/Cynthia Erivo; 2011: Meryl Streep/Viola Davis); 2009: Sandra Bullock/Gabourey Sidibe). Bizony hinni kell a statisztikáknak, nem árulnak zsákbamacskát. 

S, lesz-e folytatás, látjuk-e még Demi Moore-t valaha aranyszobrocskával a kezében, vagy egyáltalán a "The Substance" c. filmhez hasonló minőségi produkcióban? Nem fogadnék rá nagy tételekben. Nem azért, mert rosszindulatú vagyok, csupán ismerem a hollywoodi-módit. Míg egy brit vagy francia színésznőre hatvan vagy hetven évesen is számítanak, Hollywoodban csak kivételes esetben juthatsz nívós szerephez ötven felett.  

 

Mi marad tehát Demi Moore-nak? Az, hogy nevéhez örökre társítani fogják a magasztos Oscar-jelölt titulust. Nem olyan szörnyű bánásmód ez. Több tízezer színész, hasonló álmokkal, munka etikettel és tehetséggel még ennyit sem ér el karrierje során, pár százan meg csak ennyit. S, ami ezen is túlmutat: a filmrajongók még évtizedekig felemlegetik majd azt, hogy Demi Moore megérdemelte volna a díjat. Hiszem, hogy egyszer, a távoli jövőben, egy másik szavazótestület belátja, hogy a biográfiák, a független, kis költségvetésű drámafilmek és a nagyívű, látványos Oscar-barát musicalek mellett a horror/thriller műfaja is értékelendő, s nem szalasztják el újra és újra díjazni azokat a művészeket, akik ebben a zsánerben jeleskednek. 

További olvasmányok 

Lendvai András (Index, 2025.02.08.): "Akkora port kavart A brutalista, hogy az Oscar-díj szabályzatát is módosíthatják"  

 

Czégé Zoltán (Index, 2025.02.05.): "Rasszista és iszlámellenes tweetjei miatt a 13 Oscarra jelölt Emilia Pérez mögött álló Netflix elhatárolódott Karla Sofia Gascóntól, és az Akadémia tagjai is ki vannak akadva"