Doris (Burstyn) és George (Alan Alda) 1951-ben találkoznak először a tengerparti kis fogadóban, s akkor még ők sem sejtik, hogy a találkozásukat követő egyéjszakás kalandot sokszor újra élhetik majd a következő évtizedek során. A két fiatal ugyanis elhatározza, hogy minden évben ugyanazon a hétvégén találkoznak a fogadóban és engednek a csábításnak. Mindketten családos emberek, ezért sokszor terelődik a beszélgetés a lelkiismeret-furdalásukra, de a következő közel három évtizeden keresztül a politikától kezdve, az üzleten át, egészen a személyes tragédiákig, minden érzésükről, gondolatukról beszámolnak egymásnak. A film romantikus, szerethető, vicces és szomorú, s realisztikusan mutatja be Doris és George jellemváltozását az évek alatt.
Doris az első képkockákon naivaként tűnik fel, aki nem sokat tud a világról, majd ahogy telnek-múlnak az évek, egyre érettebb személyiség válik belőle, aki nem csak saját véleményre tesz szert, de sikeres üzletasszonnyá is avanzsálódik. Az Oscar-díjas Ellen Burstyn alakítása minden részegységben egy kicsit más, de ez nem következetlenséget jelez a színésznő játékában, hanem a karakterfejlődést. Doris jól formálható személyiség, így ahogy változik a világ, ő is hagyja magát formálni általa. Egyszer naiva, utána hippi, majd politikai aktivista, üzletasszony és bölcs nagymama. Ellen pedig kortalan a filmben, ugyanolyan hiteles huszonéves csitriként, mint nagymamaként. Persze sokat segít ebben neki filmes partnere, Alan Alda is - ők ketten tényleg új értelmet adnak ebben a filmben a romantikának, s úgy sem esnek át a ló túloldalára, hogy egy alapvetően melodramatikus, túlfűtött forgatókönyvvel kell dolgozniuk, amelynek dinamikája inkább való a színházba, mint sem a filmvászonra. ★★★★★
Doris az első képkockákon naivaként tűnik fel, aki nem sokat tud a világról, majd ahogy telnek-múlnak az évek, egyre érettebb személyiség válik belőle, aki nem csak saját véleményre tesz szert, de sikeres üzletasszonnyá is avanzsálódik. Az Oscar-díjas Ellen Burstyn alakítása minden részegységben egy kicsit más, de ez nem következetlenséget jelez a színésznő játékában, hanem a karakterfejlődést. Doris jól formálható személyiség, így ahogy változik a világ, ő is hagyja magát formálni általa. Egyszer naiva, utána hippi, majd politikai aktivista, üzletasszony és bölcs nagymama. Ellen pedig kortalan a filmben, ugyanolyan hiteles huszonéves csitriként, mint nagymamaként. Persze sokat segít ebben neki filmes partnere, Alan Alda is - ők ketten tényleg új értelmet adnak ebben a filmben a romantikának, s úgy sem esnek át a ló túloldalára, hogy egy alapvetően melodramatikus, túlfűtött forgatókönyvvel kell dolgozniuk, amelynek dinamikája inkább való a színházba, mint sem a filmvászonra. ★★★★★
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése