Édesapjuk halála után egy testvérpár élete gyökeresen megváltozik, amennyiben néhai apjuk egy fityinget sem hagy rájuk az örökségből. Fel kell adniuk az úri-muri életmódot és munkába kell állniuk, ha nem akarnak éhen halni. Bonnie (Crawford) újságíróként helyezkedik el, Rodney (William Bakewell) pedig a simlis Jake Luva (Clark Gable) szolgálatába áll, ami egyiküket közvetve, másikukat közvetlenül viszi bele a slamasztikába.
Nem teljesen világos, hogy az Oscar-jelölt rendező, Harry Beaumont, milyen rendezői tanácsokkal látta el Crawford-ot a forgatás idején, de művésznő a film elején végtelenül impulzív; mimikája ezredmásodpercek alatt változik, még ha az adott jelenet nem is indokolja ezt. Titkon talán az a cél, hogy Crawford ezzel a Bonnie lelkében forrongó feszültséget prezentálja, akkor is, ha ettől nem tűnik természetesnek, vagy túlságosan emberinek a karakter megszemélyesítése. Az viszont biztos, hogy ez egy olyan képesség, ami nem sokaknak rejlik a tudástárában; az Oscar-díjas legenda már fiatalon, karriercsúcsait megelőzően is tudatosítja a publikumban: egyszer nagy színésznő lesz, az egyik legnagyobb, amit Hollywood valaha adott a világnak.
A film második etapjában Crawford is kiegyensúlyozott, s visszavesz a túlzó reakciókból. A testvérek közül Bonnie a talpraesettebb, derűlátóbb, ami azért ad élénkítő hatást az alkotás narratívájának, mert az 1930-as években bizonyosan könnyebb volt boldogulnia egy nemesi család férfitagjának, akit neve mellett neme miatt is jobban tiszteltek, kapcsolatai révén pedig inkább tudott érvényesülni lánytestvéréhez képest. A film egy pontján Bonnie azt is kikéri magának, hogy nem csak szépsége jogán juthat előre, magabiztosan állítja, az esze is megvan ahhoz, hogy boldoguljon az életben.
A "Dance, Fools, Dance" nemigen tartozik a Crawford-klasszikusok közé, mégis minden megvalósul benne, ami az akkori kor krimijeit kiemelkedővé teszi. Sőt, a rövid játékidő miatt nincs elnyújtva a történet; feszes, arra koncentrál, amire kell. A való életből merít (a chicagói gengszterélet notórius eseményeiből), s karaktereit helyezi e történetek középpontjába. Nem csoda tehát, hogy a két karizmatikus főszereplőnek és a pörgős sztorinak köszönhetően a krimi költségvetésének kb. ötszörösét hozta vissza az MGM-nek. ★★★★☆
Nem teljesen világos, hogy az Oscar-jelölt rendező, Harry Beaumont, milyen rendezői tanácsokkal látta el Crawford-ot a forgatás idején, de művésznő a film elején végtelenül impulzív; mimikája ezredmásodpercek alatt változik, még ha az adott jelenet nem is indokolja ezt. Titkon talán az a cél, hogy Crawford ezzel a Bonnie lelkében forrongó feszültséget prezentálja, akkor is, ha ettől nem tűnik természetesnek, vagy túlságosan emberinek a karakter megszemélyesítése. Az viszont biztos, hogy ez egy olyan képesség, ami nem sokaknak rejlik a tudástárában; az Oscar-díjas legenda már fiatalon, karriercsúcsait megelőzően is tudatosítja a publikumban: egyszer nagy színésznő lesz, az egyik legnagyobb, amit Hollywood valaha adott a világnak.
A film második etapjában Crawford is kiegyensúlyozott, s visszavesz a túlzó reakciókból. A testvérek közül Bonnie a talpraesettebb, derűlátóbb, ami azért ad élénkítő hatást az alkotás narratívájának, mert az 1930-as években bizonyosan könnyebb volt boldogulnia egy nemesi család férfitagjának, akit neve mellett neme miatt is jobban tiszteltek, kapcsolatai révén pedig inkább tudott érvényesülni lánytestvéréhez képest. A film egy pontján Bonnie azt is kikéri magának, hogy nem csak szépsége jogán juthat előre, magabiztosan állítja, az esze is megvan ahhoz, hogy boldoguljon az életben.
A "Dance, Fools, Dance" nemigen tartozik a Crawford-klasszikusok közé, mégis minden megvalósul benne, ami az akkori kor krimijeit kiemelkedővé teszi. Sőt, a rövid játékidő miatt nincs elnyújtva a történet; feszes, arra koncentrál, amire kell. A való életből merít (a chicagói gengszterélet notórius eseményeiből), s karaktereit helyezi e történetek középpontjába. Nem csoda tehát, hogy a két karizmatikus főszereplőnek és a pörgős sztorinak köszönhetően a krimi költségvetésének kb. ötszörösét hozta vissza az MGM-nek. ★★★★☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése