2024. január 27., szombat

Frances Foster | "Crooklyn" (1994)

Az Oscar-díjas Spike Lee rendezésében Brooklyn egyik lakónegyedének zsánerképe tárul elénk a színen, különös tekintettel egy szegény sorsú családra, akik lehetőségeikhez mérten lavíroznak és navigálnak a gondos hétköznapokban. A családfenntartó, tanítónő édesanya (Alfre Woodard) és zenész édesapa (Delroy Lindo) öt gyermeket nevelnek közösen, köztük egy lányt, Troy-t (Zelda Harris), akinek az adott körülmények között gyorsan fel kell nőnie. A gyermek nővé válása mellett számos topikot rejt a film, mint a lakóközösség kulturális differenciáit vagy a gyászfeldolgozást.  
Frances Foster különösen színházi karrierjéről ("Kongi's Harvest" - 1968; "Nevis Mountain Dew" - 1978;  volt ismeretes, de sok tévésorozatban ("Sesame Street" - 1969-; "Good Times" - 1974–1979; "The Guiding Light" - 1952–2009) és néhány filmben ("Malcolm X" - 1992; "Clockers" - 1995) is megcsillogtatta tehetségét. Song nagynéninek a film második felében jut szerep, amelyben Foster főleg komikus vénáját mutatja meg. Song nagynéni és családja lényegesen jobb anyagi helyzetben élnek, mint Troyék, ami nem csak házuk berendezésén, tisztaságán, vagy a kert élénkzöld pompáján látszik meg, de a nő viselkedésén is. Gyakran fellengzős, nyers és szükségtelen megnyilvánulásokkal áll elő, amelyekkel akaratlanul is megbántja a házukban vendégeskedő kislányt. Ez különösen akkor tűnik fel, amikor kritikát fogalmaz meg a kislány hajáról és testalkatáról. Song nagynéni szereplése néha zavaró lehet a cselekmény szempontjából, ugyanakkor Foster frissítő és humoros színészi jelenléte igazán feldobja a filmet. Foster ugyanis ellensúlyozza a drámai vonalat és emlékezetes momentumokkal gyarapítja az alkotás egészét. Felejthetetlen szavai: "Kegyelmezz, Istenem", beolvadnak a néző tudatába és megmosolyogja a nagynéni kimeríthetetlen vitalitását, ami minden képkockán érezhető.  
A film első felében túlfolyik az energia, mindenki szitkozódik és veszekszik, ami egy idő után túláradó érzést kelt. Ahogy a történet egy kicsit lecsendesedik, és megfigyelhetjük a pragmatikus anya és művész apa közötti dinamikát, valamint gyermekeik fejlődését (különös hangsúlyt fektetve Troy-ra, aki végül átveszi anyja szerepét a háztartásban), a film sokkal élvezetesebbé válik és összességében egy kielégítő coming-of-age sztorivá fejlődik. ★★★★☆

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése