Miután édesanyját gyilkosság gyanúja miatt őrizetbe veszik, a feltörekvő újságírónő, Selena (Jennifer Jason Leigh) a Main-beli Little Tall szigetre utazik, hogy kiderítse, miért találták anyját sodrófával a kezében egykori munkaadója holtteste felett. Anya és lánya évtizedek óta nem találkoztak, így amíg Dolores (Bates) a tárgyalására vár, van idejük bőven újra ismerkedni és felásni a régmúlt rothadó csontvázait. Visszatekintések segítségével megismerhetjük Dolores-t, ártalmas házasságát férjével, munkaadójával, Vera Donovannal (Judy Parfitt) való bajtársi viszonyát és lányától való elidegenedésének okát is.
A visszaemlékezések egészen 1975-ig nyúlnak vissza. Dolores Claiborne elnyűtt házasságban él férjével, Joe-val (David Strathairn), aki nem csak verbálisan nyüstöli, de fizikai erőszakot is alkalmaz vele szemben. A férfi természete rapszodikus, egyik pillanatban még háborog valamin, a következőben megüti, bántalmazza az asszonyt; tinédzser lányukat pedig szexuálisan zaklatja. Dolores ellenben nem hagyja magát, erőszakra erőszakkal válaszol, s amikor már nem bírja elviselni a férfi ártó jelenlétét, munkaadójával, a kőgazdag, özvegy Vera Donovannal szövetkezik, aki találó alternatívát kínál az asszonynak.
Az Oscar-díjas Kathy Bates-t hébe-hóba látni csak olyan szerepekben, amikben nem domináns magatartású a színen. A veterán színésznő markáns lénye valahogy elutasítja azt, hogy áldozatnak állítsák be az általa játszott karaktereket: valamennyi filmjében ("Misery" - 1990; "About Schmidt" - 2002; "Richard Jewell" - 2019) - így ebben is - visszavág a bántalmazóinak és foggal-körömmel védi az igazát. Bates tusakodása az abuzív férjjel inspirálja a szemlélőt, nem csak mert a történetben az ő oldalán áll az igazság, de azért is, mert egy olyan korban viszi véghez mindezt, amiben a következményektől rettegve ritkán álltak ki a nők bántó férjeik ellen.
Bates változatos színészi palettát mozgat meg a performanszában és erőt ad minden elnyomott nőnek, anyának az univerzumban; talán nem erős azt állítani, hogy Stephen King feminista ikonnak álmodta meg a karaktert, amelynek manifesztálódását Bates játékában érjük a film képkockáin.
A "Dolores Claiborne" a Stephen King-regények egyik legkiválóbb filmes adaptációja. Egy látszólag idilli amerikai család életébe vezeti a nézőt, ami fájdalommal és túlélni-akarással tapétázza ki a ház falát. Habár a dráma hangulata sivár és mélabús, az édesanyja jó értelemben vett mártíromsága, gyermekéért hozott áldozata mindenképpen ösztönző hatással bír. A megkapó szereplőgárda (Bates mellett Jennifer Jason Leigh, Judy Parfitt, Christopher Plummer és David Strathairn) szuggesztív karakterábrázolással teszi felejthetetlenné az alkotást. ★★★★★
Bates Oscart érdemelt volna ezért.
VálaszTörlés