A történet az 1941-ben hawaii-on állomásozó amerikai hadsereg két tisztjének (Clift és Burt Lancaster) mindennapjaiba nyújt betekintést, akik igaz eltérő besorolásban működnek a hadseregben, mégis hasonló vérmérséklettel élik privát életüket. Előbbi egy kimért, jó gondolkodású örömlányba (Donna Reed) szeret bele, aki lojálisan támogatja a férfi ingatag viselkedését, utóbbi pedig a főtiszt könnyűvérű és társfüggő feleségével (Deborah Kerr) bonyolódik össze. A szentimentális szerelmi kalandok mellett a dráma a katonáskodás mindennapjait, a hadseregen belüli hierarchiát, invenciózus egyéniség párhuzamokat, emberi jellemeket és a vihar előtti csend stádiumát (igaz fokozott mértékben) is demonstrálja a képkockáin.
A négyszeres Oscar-jelölt Montgomery Clift habár minden filmjében jó kisugárzású, a drámában nyújtott alakításából valamiért hiányolható az esszencia, a felemésztő tűz; minthogyha abszolút nem tudna érvényesülni ebben a szerepben. Nem működik a kémia közte és Oscar-díjas kolléganője, Donna Reed között (aki viszont csodálatos), ráadásul külsőleg sem adja vissza egy bokszoló bajnok imázsát; vézna karjaival, már-már kórosan sovány testalkatával nem tudja hiánytalanul elképzelni róla a néző, hogy ő lenne a jolly joker, akit társai azért rekesztenek ki, mert nem vesz részt a katonai bokszmérkőzéseken.
Akad, aki szerint pont a karakter antihős jellege miatt kreatív a Monty-ra aggatott szerep, én mindazonáltal amondó vagyok, hogy nem alkotó szellemű ötlet az, amikor sztárfaktor és megbízhatóság nyomán születik meg a szereposztás, és valaki szimplán nem rendelkezik olyan adottságokkal, amivel realisztikus keretek között képes működni a filmvásznon.
Marad tehát egy vérbeli profi, egy színészóriás, aki talán nem a legjobb választás a szerepre; bármily hiányossága ellenére sem kiugróan rossz, amit a filmben csinál - nem rondít az összképen, ami maga sem épp érdekfeszítő vagy tökéletes. Csakhogy tőle többet vár az ember, magas piedesztálon áll, csak mint korunk nagyjai, Meryl Streep vagy Denzel Washington.
A "Most és mindörökké" cselekménye alapján inkább tartozik a felejthetőbb klasszikusok listájába, mintsem a forradalmi vízióval rendelkező alkotások közé. Döntően az a baljósság hiányzik belőle, ami elővezetné a Pearl Harbor elleni japán támadást, helyette a katonalét eseménytelenségét, s tiltott románcok alakulását domborítja ki a film, s bár teszi ezt tisztességesen, szumma-szummarum, elmaradozik a varázslat. ★★★☆☆
A négyszeres Oscar-jelölt Montgomery Clift habár minden filmjében jó kisugárzású, a drámában nyújtott alakításából valamiért hiányolható az esszencia, a felemésztő tűz; minthogyha abszolút nem tudna érvényesülni ebben a szerepben. Nem működik a kémia közte és Oscar-díjas kolléganője, Donna Reed között (aki viszont csodálatos), ráadásul külsőleg sem adja vissza egy bokszoló bajnok imázsát; vézna karjaival, már-már kórosan sovány testalkatával nem tudja hiánytalanul elképzelni róla a néző, hogy ő lenne a jolly joker, akit társai azért rekesztenek ki, mert nem vesz részt a katonai bokszmérkőzéseken.
Akad, aki szerint pont a karakter antihős jellege miatt kreatív a Monty-ra aggatott szerep, én mindazonáltal amondó vagyok, hogy nem alkotó szellemű ötlet az, amikor sztárfaktor és megbízhatóság nyomán születik meg a szereposztás, és valaki szimplán nem rendelkezik olyan adottságokkal, amivel realisztikus keretek között képes működni a filmvásznon.
Marad tehát egy vérbeli profi, egy színészóriás, aki talán nem a legjobb választás a szerepre; bármily hiányossága ellenére sem kiugróan rossz, amit a filmben csinál - nem rondít az összképen, ami maga sem épp érdekfeszítő vagy tökéletes. Csakhogy tőle többet vár az ember, magas piedesztálon áll, csak mint korunk nagyjai, Meryl Streep vagy Denzel Washington.
A "Most és mindörökké" cselekménye alapján inkább tartozik a felejthetőbb klasszikusok listájába, mintsem a forradalmi vízióval rendelkező alkotások közé. Döntően az a baljósság hiányzik belőle, ami elővezetné a Pearl Harbor elleni japán támadást, helyette a katonalét eseménytelenségét, s tiltott románcok alakulását domborítja ki a film, s bár teszi ezt tisztességesen, szumma-szummarum, elmaradozik a varázslat. ★★★☆☆
