Gazdag, elit turisták egy luxusjachton élvezik a napsütést és az exkluzív szolgáltatásokat. Egyik este kettős csapás éri a hajó utasait: először a háborgó tenger kínozza meg a gyomrukat, majd pedig kalóztámadás áldozatai lesznek, amely következtében elsüllyed a hajó. A néhány szerencsés túlélő egy szigeten találja magát, ahol csapatként kell összedolgozniuk ahhoz, hogy túléljék a vadont.
A Golden Globe-jelölt Dolly De Leon a legkülönlegesebb, legváratlanabb figurát hozza a történetben, de úgy érzem, hogy a kritikusi szuperlatívuszok inkább szólnak a szokatlan helyzetnek, mint sem a színésznő játékának. Hisz mégis van abban valami újszerű, hogy az ismeretlen szigeten a társadalmi hierarchia aljára taszított karakter vezeti a csapatot a túlélésbe. A Fülöp-szigeteki művész egy-két beszólása megmosolyogtató, de a film nagy részét látóhatáron kívül tölti vagy csak nem igazán csinál említésre méltót. A film utolsó pár percében egy új oldaláról ismerhetjük meg a karaktert, amit De Leon kellő átéléssel prezentál, de mielőtt komolyabb szerephez jutna a jelenetben, a film váratlanul véget ér.
"A szomorúság háromszöge" alapvető hibája, hogy túlfeszíti a benne rejlő lehetőségeket. Ami egy szűk, másfélórás szatíra lehetett volna, az a magasztos célt nem szolgáló jelenetek sokasága miatt két és fél órás, középszerű filmmé csúcsosodott ki. Míg a cselekmény papírvékony és a kivitelezés olcsó, minden szcéna tovább tart a kelleténél, ami romba dönti az egyébként nem rossz elképzelést.
Természetesen akad effektív jelenet az alkotásban, például a férfiak és nők egyenjogúságáról szóló diskurzus a főszereplők között. Vagy a hajó süllyedését és a kalóztámadást megelőző snittek, amelyek elérik, hogy a film ne fulladjon teljes közönybe. Ironikusan megragadó, ahogy a fényűző hajó utasai saját hányásukban és ürülékükben fekve várják az ítéletet. ★★★☆☆
"A szomorúság háromszöge" alapvető hibája, hogy túlfeszíti a benne rejlő lehetőségeket. Ami egy szűk, másfélórás szatíra lehetett volna, az a magasztos célt nem szolgáló jelenetek sokasága miatt két és fél órás, középszerű filmmé csúcsosodott ki. Míg a cselekmény papírvékony és a kivitelezés olcsó, minden szcéna tovább tart a kelleténél, ami romba dönti az egyébként nem rossz elképzelést.
Természetesen akad effektív jelenet az alkotásban, például a férfiak és nők egyenjogúságáról szóló diskurzus a főszereplők között. Vagy a hajó süllyedését és a kalóztámadást megelőző snittek, amelyek elérik, hogy a film ne fulladjon teljes közönybe. Ironikusan megragadó, ahogy a fényűző hajó utasai saját hányásukban és ürülékükben fekve várják az ítéletet. ★★★☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése