
A kétszeres Emmy-díjas, kétszeres Tony-díjas és Grammy-díjas Cynthia Nixon karolja fel a drámai vonalat a vígjátékban, amely nem csak férjével való konfliktusában, de Carrie-hez (Sarah Jessica Parker) füződő viszonyában is megjelenik. Nixonnal rokonszenvez a szemlélő, talán, mert tényleg ő testesíti meg a leghétköznapibb szereplőt a történetben; van valami szomorú és éleszerű abban, amikor valakit annyira lefoglalnak a hétköznapok viszontagságai, hogy emberi kapcsolatai sérülnek. Nixon egyébként az a szerteágazó tehetséggel megáldott talentum, aki minden színházi ("Rabbit Hole" - 2006; "Wit" - 2012; "The Little Foxes" - 2017, filmes ("James White" - 2015; "A Quiet Passion" - 2016) és sorozatos ("Warm Springs" - 2005; "Law & Order: Special Victims Unit" - 1999-; "Ratched" - 2020-; "The Gilded Age" - 2022-) zsánerben kifogástalan teljesítményt nyújt, így nem csoda, hogy filmes kolléganői - sokszor felejthető - játékát is túlragyogja a filmben.
Az első "Sex and the City" mozifilm nem Carrie és Big túllihegett perpatvara vagy a strasszokkal kirakott, pompázatos ruhaköltemények (minimum egy Oscar-jelölés kijárt volna a kosztümökért felelős Oscar-jelölt -és kétszeres Emmy-díjas Patricia Field-nek) , de nem is New York városa miatt érdekfeszítő, hanem azért, mert a sorozat befejezése után is képes megpendíteni azokat az érzelmeket és meghitt baráti pillanatokat, amiért először beleszerettünk a négy New York-i "szingli" történetébe. ★★★★☆
Az első "Sex and the City" mozifilm nem Carrie és Big túllihegett perpatvara vagy a strasszokkal kirakott, pompázatos ruhaköltemények (minimum egy Oscar-jelölés kijárt volna a kosztümökért felelős Oscar-jelölt -és kétszeres Emmy-díjas Patricia Field-nek) , de nem is New York városa miatt érdekfeszítő, hanem azért, mert a sorozat befejezése után is képes megpendíteni azokat az érzelmeket és meghitt baráti pillanatokat, amiért először beleszerettünk a négy New York-i "szingli" történetébe. ★★★★☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése