A munkából hazafelé jövet Lucy Harbin (Joan Crawford) rajtakapja férjét egy másik nővel, amely következtében teljesen elborul az agya és egy fejszével agyonsújtja a házasságtörőket. Ennek a jelenetnek Lucy lánya, Carol is szemtanúja, akinek a látottak egy életre szóló traumát okoznak. Ennek ellenére húsz esztendővel később az akkor már gyönyörű nővé érett fiatal lány (Baker) örömmel fogadja két évtizeden át elmegyógyintézetben raboskodó édesanyját a Cutler-farmon, ahol Carol nagybátyjával és nagynénjével él. Lucy-nak nehezen megy a beilleszkedés, de Carol segítségével könnyebben viseli a társadalomba való visszaszokást, ám nem sokáig, mert hamarosan kísértetiesen ismerős események játszódnak le, mint húsz évvel ezelőtt.
A "Strait-Jacket" nagyon sokáig a kiszámítható, megszokott slasher kategóriájában mozog, s csak a végén lép ki a műfaj-kliséből. Utóbbi pillanat Diane Baker-hez fűződik (és bárki-bármit mond, nekem nem volt egyértelmű a csavar), aki Joan Crawford mellett a film főszereplőjeként lép fel a horrorfilmben. Baker alakítása két reakciót közvetít: láthatjuk a kedves, törődő, megbocsátó lányt, aki csak azt szeretné, hogy édesanyja otthon érezze magát és megtalálja a helyét a számára új élethelyzetben. Aztán ott van Carol aggódó, gondterhes, tehetetlen reakciókkal fűtött énje, ami inkább szól személyes démonainak, mint sem irányul édesanya cselekedeteire. Diane Baker még akár kiváló is lehetne ebben a szerepben, de sajnos hiányoznak azok a kulcsjelenetek a filmből, amelyek legalább egy kicsit megteremtenék a finálé eseményeinek realisztikus, hihető voltát - például lehetett volna a színésznőnek több jelenete jegyese szüleivel (Howard St. John és Edith Atwater), hogy megértsük Carol motivációját és együtt tudjunk érezni a kétes múltja és származása miatt lenézett lány helyzetével.
A másik problémám Baker alakításával, hogy semmilyen érzelmet nem vált ki belőlem Carol szerepében. A bájos fiatal lány egy színészi szempontból hálás szerepet sajnos csak átlagosan prezentál, ami miatt nem tudok rajongani a filmes munkájáért. Nem vitás, Baker-nek nehéz dolga van Crawford mellett kitűnni (aki egy gyengébb szereppel többet tud kezdeni, mint Baker a sajátjával), ráadásul nekem Edith Atwater a kedvencem, aki szenzációs az undok, kötekedő, vagyonos Mrs. Fields-ként, s aki, ha kap még egy-két jelenetet, nem csak a show-t viszi el, de most kizárólagosan róla szólna ez a kritika is. ★★★☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése