Matthew Fox & Richard Jenkins & Patrick Wilson | "Bone Tomahawk" (2015)

Amikor két bűnöző csavargó (David Arquette és Sid Haig) meggyaláz egy indián temetkezési helyet, nem csak magukra, de egyszersmind Bright Hope városára is fordítják a klán tagjainak haragját, akik megtorlásul elrabolnak három embert a városból. A seriff (Kurt Russell), a seriff-helyettes (Richard Jenkins), az egyik elrabolt nő férje (Patrick Wilson) és egy másik városlakó (Matthew Fox) a túszok segítségére siet, ám egyikük sem sejti, hogy milyen ellenféllel állnak szemben. A vérengző western a városlakók útját és az ismeretlen törzzsel való összeütközését meséli el. 

Mr. Brooder (Fox) titokzatos figura, saját maga ajánlkozik arra, hogy elkísérje a többieket az útra. A hideg-természetű agglegénynek már van tapasztalata a harcban, többször visszatér rá a történet, hogy Brooder jó néhány indiánt megölt már, miután kiirtották a családját. A történetben sokáig Brooder irányít, hisz ő ismeri az ilyen típusú küldetések menetét, a férfi praktikus ismeretekkel rendelkezik és nem szentimentális, ezért ha pökhendiségét nem is kedvelik annyira, segítségére van társainak. 

Matthew Fox számára nem ismeretlen a bokros-gazos forgatási helyszín, hisz a "Lost" (2004-2010) című népszerű sorozatban hat éven keresztül barangolt a dzsungelben. Fox tehát abszolút beleillik a képbe, ráadásul szerencsésen eléri, hogy karaktere stílusos és intelligens megjelenésével ellensúlyozza az egyszerű és barbár figurákat. Ennek dacára ebben az alakításban nincs több ennél, hisz egyáltalán nem tudunk meg sok információt a szereplő életéről és elhivatottságáról, éppen ezért nem is hiányzik, amikor fél órával a film vége előtt kilép a történetből. ★★★☆☆

Chicory (Jenkins) az első képkockákon egy hóbortos, kissé összeszedetlen öregúrnak tűnik, és hihetetlen a néző számára, hogy a férfi tölti be a seriff-helyettes pozícióját a kisvárosban. Sőt, amikor kiderül, hogy ő is a többiekkel tart a túszmentésre, a néző kifejezetten aggódik a kedves, ártalmatlan szerzetért és attól tart, hogy nem fogja túlélni az utazást. Aztán ahogy halad előre a történet, gyorsan eloszlik a fejekben a kétség - habár az özvegy férfi Russell seriff karakterének kizárólagos támogatását és védelmét élvezi, Chicory-t nem kell félteni, nem elveszett lélek, tudja ő a dolgát. 
A kétszeres Oscar-jelölt Richard Jenkins-t új oldaláról ismerhetjük meg a fura gondolkodású, de becsületes és lojális 19. századi férfi szerepében, aki az embertelen helyzetben is tisztelettudó tud maradni. Jenkins szolgáltatja a humort és az iróniát a filmben - Chicory teljesen oda nem illő random történetekkel szórakoztatja társait. Legyen szó a fürdőkádban való olvasás témájáról vagy a bolhacirkuszról, Jenkins megmosolyogtatja a publikumot és enyhíti a nehéz jelenetek súlyát. Chicory az a karakter, aki nem csak szerethető, de minden jelenetben valami új dolog derül ki róla - például, hogy ért az orvosláshoz is. Jenkins Kurt Russell seriffjével áll erős kapcsolatban, reakcióikban érződik a két férfi közös múltja, egymás iránti tisztelete és megbecsülése. Az egyetlen apró kritikám, hogy a film utolsó fél órájában szinte teljesen háttérbe szorul a karakter, ami ez esetben azt jelenti, hogy nem tudom megadni a színésznek a tökéletes pontszámot. ★★★★☆

Arthur O'Dwyer (Wilson) felesége is a túszok között van, így ő személyes indíttatásból ígérkezik el a kalandra. A férfi törött lábbal is útra kel, hogy kiszabadítsa feleségét a vademberek rabságából. Érdekes, hogy bár Arthur végig szenvedi az utat állapota miatt, a fináléban mégis kulcsfontosságú szerep jut neki, s ő válik a történet hősévé is. 

Valamiért Wilson kapta a legkevesebb kritikusi méltatást a négyes csapatból, s véleményem szerint, ha Richard Jenkinsnél nem is (bár nekem fifti-fifti a két színész alakítása), Kurt Russellnél és Matthew Foxnál biztosan jobb alakítást nyújt a western horrorban. Persze, O'Dwyer nem titokzatos, mint Mr. Brooder, és nem is annyira szerethető és játékos, mint Chicory, még is fontos megjegyezni, hogy Wilson karakterének kitartása és szerelme hajtja a film motorját, ez tartja életben a film dramaturgiáját. A film egyik korai jelenetében Arthur nem igazán tudja értékelni, hogy sérülése miatt otthon kell töltenie néhány hetet, miután azonban elrabolják feleségét egyszerre érezni rajta megbánást és elszántságot. Megbánást azért, hogy nem becsülte meg a feleségét, s elszántságot, hogy megtalálja, és újra kiérdemelje a nőt az életében. Wilson arcán minden érzelem feltűnik a fizikai fájdalom megélésétől, a küzdőszellemen át egészen a vágyódásig. Most már jó lenne, ha az Amerikai Filmakadémia is észre venné ezt a szorgalmas és rátermett karakterszínészt. ★★★★☆