Alfre Woodard | "Clemency" (2019)

A "Clemency" bár elnyerte a kritikusok tetszését, sem idehaza, sem külföldön nem találta meg a közönségét. Ennek oka részben a Neon stúdió bénázása, másfelől, hogyan teszel a nézőid számára vonzóvá  egy olyan filmet, ami egy börtönigazgató belső gyötrődéséről szól, ahogy a halálsoron várakozó elítéltek kivégzésének ügyeit intézi?! 

A film nem galamblelkű egyéneknek készült, már az első jelenetben egy kivégzésnek lehetünk szem- és fültanúi, és ez nem minden. A "Clemency" a film egésze alatt nyomasztó képsorokkal, a szemfényvesztést teljesen mellőzve mutatja be a kivégzések lehangoló procedúráját. 
Habár Bernadine Williams (Woodard) a külvilág felé egy összeszedett és magabiztos személynek mutatja magát, legbelül megviseli a munkája. Bernadine épp ezért sokszor nyúl az alkoholhoz, rémálmok gyötrik és férjével sem találja meg a közös hangot, aki nem tud belehelyezkedni a nő stresszes hétköznapjainak eseményeibe. A néző végig azt kérdezi magától, hogy ha Bernadine ennyire nem viseli jól a helyzetet, miért nem hagyja ott a börtönt, s talán magának egy kevésbé nyugtalanító foglalkozást? 

Az Oscar-jelölt Alfre Woodard élete egyik legjobb szerepét játszhatja el a filmben, egy olyan karaktert, aki nem a betű szerint létezik a színen, hanem önálló életre kel, minden mozdulatával más reakciót ad, mint amit várunk tőle. A veterán színésznő Bernadine szerepében hideg és távolságtartó, ugyanakkor ki tud lépni a monotonságból, le tudja venni az álarcot, ezzel felfedve érzéseit, s a film végére azt is megérteti a nézővel, hogy Bernadine Williams nem azért vállalja a lélekölő pozíciót, mert önpusztító, hanem mert naivan úgy gondolja, hogy segíthet a halálraítélteknek a lezárásban. Ehhez persze egy más beállítottságú egyén kellene a feladatra, de Bernadine a maga módján hiszi, hogy segíthet mások utolsó pillanatait kevésbé fájdalmassá tenni. ★★★★★