2021. november 29., hétfő

Kristen Stewart | "Spencer" (2021)

A film 1991 karácsonyára repít vissza bennünket, arra a hétvégére, amikor Diana eldönti, hogy elhagyja férjét, Károlyt. A Kristen Stewart főszereplésével készült alkotás bemutatja a hercegné képzelt őrlődését a döntéshozatalban, amely végén önnön boldogságát választja és megszabadul a nemesi láncoktól. 
Diana Frances Spencer-t (Stewart) sok csalódás éri az életben. Férje hűtlen hozzá, a királyi család olyan elvárásokat diktál számára, aminek nem kíván megfelelni, sőt, toxikus figyelmet kap a sajtótól, ami megnehezíti mindennapjait. A szerepidegenség mentális zavarral párosul; a szorongó Diana-nak szimbolikus látomásai vannak Anne Boleyn szelleméről, aki spirituális útmutatást ad neki és megmenti attól, hogy végzetes hibát kövessen el.
Kristen Stewartnak egyszerre van könnyű és nehéz dolga: először is, aki egy kicsit ismeri a színésznőt, tudja róla, hogy hajlamos a feszengésre, csak úgy, mint Diana, így talán kijelenthető, hogy Stewart abszolút tud azonosulni a karakter lelkivilágával; eközben evidens, hogy nagy felelőssége van a művésznőnek abban, hogy minden idők egyik legismertebb és legkedveltebb alakját inoffenzív módon jelenítse meg a színen.  
A César-díjas színésznőnél már az alkotás elején érezni az átlényegülést, de a film első közös vacsorajelenetétől kezdve uralja a helyzetet. Stewart csillog a gazdagok világát megvető, saját ártatlanságát gyászoló Diana szerepében, aki elszigetelve érzi magát attól a világtól, amelybe házassága révén csöppent. A fura szokások, pocsékló életmód és ál-maszkulin játékok, amit férje gyermekeikre erőltet mind-mind elidegenítik a neki szánt örökségtől. Stewart legjobb pillanatai nem a meghökkentő bátorsággal bemutatott bulimiás és önsanyargató jelenetekben leledzenek, bát kétségkívül ezek is effektívek, hanem azokon a képkockákon, amelyeken a tehetséges színésznő a szereplőtársaival játszik, akik felhozzák benne az elementáris fájdalmat, az uralkodócsalád által spirituszában megtört fiatal nőt.
A "Spencer" nem alternatív valóságot akar kreálni és becsapni vele a nézőt, ellenben Pablo Larraín rendező művészi interpretációját viszi vászonra Diana walesi hercegné életútját és a brit királyi családdal való keszekusza kapcsolatát alapul véve. Abban a minutumban, hogy megérti a szemlélő: e történet egy koncepció, elgondolás, nem pedig minden esetben megtörtént események kontójára feldolgozott, rózsaszín ködfelhőbe burkolt film egy ismert ember életéről, mindjárt élvezni tudja a szemet gyönyörködtető fényképezést (Claire Mathon), a forgatókönyv költőiségét és az év egyik legkiválóbb színészi alakítását. ★★★★★

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése