Az "Oppenheimer" biográfiai-jellegű dráma, amely J. Robert Oppenheimer (Cillian Murphy) fizikus életét és munkásságát hivatott bemutatni, különös tekintettel az első atomfegyver létrehozására, ami velejéig felforgatta és megváltoztatta világunk nagyhatalmi berendezkedését.
A kétszeres Oscar-jelölt Robert Downey Jr. népszerűsége tagadhatatlan a filmrajongók körében. A veterán színész karrierjének csúcspontját alighanem Tony Stark szerepe hozta el, amelyet megannyi szuperhősös filmben életre keltett az elmúlt két évtizedben. Megkockáztatom, ha Downey Jr. nem vált volna a Marvel-moziverzum emblematikus alakjává, jelenleg talán B-kategóriás filmekben szerepelne, és azon kellene tanakodnia, hogy miképpen formálja meg a számára kiosztott vicces nagybácsi szerepét egy bugyuta amerikai vígjátékban. Pont ezért, hogyha félreteszem a szuperhősös botorságot (ami szerény véleményem szerint legtöbb esetben messze áll az igazi filmgyártástól) és lebontom a színész karrierjét, siralmas kép tárul elém. Igen, Downey Jr. valóban eljátszotta Chaplin-t, volt Sherlock Holmes is, meg ökörködött a "Tropic Thunder" (2008) című vígjkátékban, de összességében, ha a Marvel-filmeket kivonom a képletből, egy Downey Jr.-hoz hasonló privilégiumokkal rendelkező színésztől sokkal többet vár el az ember.
Lewis Strauss szerepében Robert Downey Jr. olyan, mint egy robot. Tisztességesen felmondja a szöveget, de elmarad a színészi bravúr, az átütő erő. A kritikusokat és a díjátadó bizottságokat meg lehet téveszteni egy jól sikerült maszkmunkával, sőt, még ők is lehetnek elfogultak Downey Jr. személyével kapcsolatban (egyértelműen ez rajzolódik ki az eddig bejelentett kritikusi díjak listáiból), de számomra felháborító, hogy egy ilyen lélektelen alakítást bárki felmagasztaljon, hovatovább díj közelbe toljon, mint az "év legjobbját". Főleg, mert az Oscar-díjas Matt Damon, az egykori szívtípró Josh Hartnett vagy a "Gyilkos számok" (2005-2010) című tévésorozatból ismert David Krumholtz ugyanebben az alkotásban jobban teljesítenek, több átélést mutatnak szerepeikben. Papíron az "Oppenheimer" jó választás volt Downey Jr. részéről. Részben tehát nem ő tehet arról, hogy Nolan sekélyesnek írta meg a karaktert, hisz más sem tudott volna kategóriákat javítani a szerepen. Persze belém hasít az érzés, hogy Downey Jr. elkényelmesedett az utóbbi években, ami tetten érhető az alakításában is. Hozzászokott ahhoz, hogy a vizuális effektek felhúzzák középszerű alakítását, valamivé teszik a semmit.
Az "Oppenheimer" bármennyire is próbál komoly értéket közvetítő presztízsfilmnek tűnni, sajnos rengeteg sebből vérzik. Nem csak bődületesen hosszú és unalmas (főleg az első két óra), de a karakterek többsége sincs kidolgozva, igazán életre serkentve; a néző semmiféle szimpátiát, érdeklődést nem táplál irányukban. Akad a filmben egy-két jobb, intenzívebb szegmens (az utolsó fél óra), de a forgatókönyv száraz és sokszor élvezhetetlen. Az ötszörös Oscar-jelölt Christopher Nolan rendezése a történelmi háttér kizárólagos bemutatását tűzi ki célul: a direktor azt fitogtatja, hogy el tud szakadni a science fiction-tól (ami egyébként jobban áll neki) és meg tudja magát mutatni egy díjesélyes dráma rendezői székében is. Az ambíció dicséretes, de a nagy lihegésben Nolan elfelejt szórakoztatni vagy hús-vér emberi alakokat megjeleníteni a színen. ★★☆☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése