Amikor Barbie-nak (Margot Robbie) kétségei támadnak a világmindenségről, segítséget kér Barbie-világ fura tanácsosától (Kate McKinnon), aki azt javasolja neki, hogy tapasztalja meg a valódi világ útvesztőit és döntse el, melyik világba szeretne tartozni. Így történik, hogy az ártatlan, giccses, rózsaszín Barbieland találkozik az emberek világával. Ez a találkozás a cselekmény mozgatórugója; a két világ összeborulása által Barbie és társai számos fontos életleckét tanulnak, amelyekkel végül pozitív változást érnek el mindkét világban.
Ken (Gosling) a film egésze alatt önismereti úton jár. Egyik pillanatban Barbie-val való kapcsolatát próbálja megalapozni és meg akar felelni a "Barbie és Ken" szlogennek, aztán berántja a hímsoviniszta gondolkodásmód és elhatározza, hogy patriarchális társadalmat fog kialakítani a feminista berögződésű Barbieland-ben. Az alkotás utolsó szegmensében pedig megtanulja, hogy "Kenough", azaz Barbie nélkül is értékes részese a babák társadalmi hierarchiájának.
A kétszeres Oscar-jelölt Ryan Gosling derekasan megküzd a szereppel, de a forgatókönyv végig olyan akadályokat görget elé, amivel kizökkenti a koncentráltságból. Kínos, bugyuta, gyerekes tantrumok jutnak neki, főleg a film második felében. Persze mindent megtesz, hogy kompenzálja a nézőt, s vannak pillanatok, amikor lehengerlő (egy musical jelenetben kifejezetten emlékezetes), de őszintén szólva Jamie Dornan ("Barb and Star Go to Vista Del Mar" - 2021) és Dan Stevens ("Eurovision Song Contest: The Story of Fire Saga" - 2020) hasonló filmekben és szerepekben sokkal szignifikánsabb megmozdulásokkal rukkoltak elő.
Nem arról van szó, hogy a Barbieland megalkotása és a valósággal való összehangolása ne hordozna szórakoztató értéket, sőt. Azonban, ahogy a film szinopszisa kibontakozik, egyre nyilvánvalóbbá válnak a forgatókönyv és a koncepció hibái. A váratlan karakter- és cselekményszál-változások arra késztetnek, hogy megkérdőjelezzem a történet koherenciáját. A vígjátékban kétségkívül vannak valóban remek momentumok (America Ferrera monológja, Margot Robbie drámai jelenetei vagy Ryan Gosling dala), de összességében csalódást keltő az egész, nagyon kevés mondanivalóval. A háromszoros Oscar-jelölt Greta Gerwig továbbra is középszerű rendező-forgatókönyvíró, aki bár lényeges előrelépést tett a castingolást illetően (eddig szinte csak kaukázusi színészekkel dolgozott), még mindig nem tud jó forgatókönyvet írni (és férje sem dobott sokat a szkripten) vagy olyan ötleteket megálmodni, amivel valami eredetiséget, integritást kölcsönözhet saját munkájának. A filmes élmény ezért leginkább egy hullámvasútra hajaz: egyszer érdekfeszítő a kivitelezés, máskor pedig hihetetlenül nívótlan. ★★★☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése