Audrey Hepburn | "Wait Until Dark" (1967)

A naiv, jólelkű Susy Hendrixet (Hepburn) férje távollétében három csaló környékezi meg, akik egy droggal tömött játékbabát keresnek nála, amit férje egy ismeretlen nő kérésére hozott át a kanadai határon. A szélhámosok más személynek adják ki magukat és Susy bizalmába férkőznek, kihasználva a szomorú valóságot, hogy a nő nemrégiben vesztette el szeme világát, így még nehezen tájékozódik a nagyvilágban. Susy-nak következésképp nem marad más választása, mint többi érzékére hagyatkoznia, hogy kisilabizálja mi történik körülötte és miként élje túl a fenyegetést.

Susy egy évvel korábban, egy autóbaleset következtében vakult meg. A nő egyszerre érzi átoknak és áldásnak a tragikus-végkimenetelű közúti balesetet, hisz bár elvesztette látását, megismerte jelenlegi férjét, Sam-et (Efrem Zimbalist Jr.), aki átsegítette a gyógyulás időszakán és nap, mint nap lelket önt belé a jövőt illetően. Sam önállóságra ösztönzi a nőt és a maximalitás erényét próbálja kimunkálni benne. Holott Susy személyisége kedves, jóindulatú, olykor-olykor elfogy a türelme; nehéz megfelelnie férje elvárásainak, hogy ne csak mintafeleség, de “mintavak” egyén is legyen. Mégis talán férje nyíltszívű unszolása viszi előre abban a küzdelemben, amit hamarosan három svindler ellen kell véghez vinnie.

Amikor egy érzékszervi fogyatékossággal rendelkező egyént kell megjeleníteni a színen, minden színész más és más metódussal nyúl a szerepéhez. Vannak, akik az adott fogyatékosság és betegség külsődleges tüneteit próbálják leutánozni, mások sikeresen megmutatják a karakter lelkületét is, aztán sajnos akadnak művészek, akik önhibájukon kívül vagy felkészületlenségük okán karikatúrába fojtják  rosszul megközelített színészi törekvésüket. Szerencsére, az Oscar-díjas Audrey Hepburn ízlésesen közelíti meg Susy karakterét; senkit sem sért meg ábrázolásmódjával, nincsenek túlzó mozdulatai, felesleges botorkálása, alakításában nem tetten érhető Susy érzékszervi hátrányának egyéb látványos megnyilvánulása.

 Az ünnepelt színésznő alakításának egyetlen visszássága, hogy imitt-amott túlreagál bizonyos jeleneteket, ezzel néha elcsorbítva karaktere természetességét, amit olyan könnyen és elegánsan hoz a többi jelenetben. Az is igaz ugyanakkor, hogy a thriller meghökkentő cselekménysorába beleillik egy-egy teátrális pillanat, szóval még ezt sem lehet igazán felróni neki. Ettől függetlenül számomra egy hajszállal elmarad az alakítás attól, hogy tökéletes pontszámmal díjazzam. Elismerem, hogy Hepburn alaposan felkészült szerepére, de valahogy nem éreztem nála azt az áttörő, már-már robbanásszerű filmes jelenlétet, amit vártam.

Meg kell hagyni, hogy a "Várj, míg sötét lesz" c. alkotást leleményes módon készítették el. Előzőleg a Broadway-en, színdarabként debütált; ahogy a színpadon, itt is egy fő térben játszódnak az események, ám a történések viharában, a jelenetek sokszínű váltakozása során ez sohasem érezhető, nem válik monotonná a történetvezetés. Fő erénye pedig, hogy működik benne a karakter dinamika. ★★★★☆