Mielőtt örökre beírta volna magát a filmtörténelembe, Lugosi számos magyar színházban megfordult (pl: Szegeden), harcolt az első világháborúban, aktívan részt vett a magyarországi színész szakszervezetben, megjárta Bécset és Berlint, végül pedig eljutott az Egyesült Államokba, ahol először színpadon játszotta Drakula szerepét. Sikeres színpadi szereplése után kérték fel az 1931-es film főszerepére, amivel örök hírnevet szerzett a horror zsánerben. Lugosi élete végéig játszott horrorfilmekben ("The Raven" - 1935; "Invisible Ghost" - 1941; "The Wolf Man" - 1941), ám sosem sikerült kitörnie Drakula árnyékából.
Az első Drakula film címszerepe aligha okoz fejtörést a magyar színészlegendának: titkos fegyvere, hogy úgy képes a kamerával szemezni, mint senki más; a szúrós, már-már megejtő szempár mámorító ereje végigkíséri a film képkockáit, s evidenssé teszi Drakula vonzó, irányító jellemét, ami oly sok áldozatot követel magának. Azonban csak ennyi van ebben a szerepben, a film forgatókönyve nem építi fel a karakter motivációt, rosszul szerkesztett snittekkel, baljós aláfestő zene nélkül mutatja be együgyű történetét, aminek sajnos Lugosi performansza is áldozatul esik. Béla valamennyire próbálkozik kitűnni még így is, de alulmarad a horror tökéletlenségében, a koncepciótlan megvalósításban, ezért alakítása is a felszínen ragad, nem tud nyomást gyakorolni a pszichére. Hervasztó az egész, mert abszolút fantázia rejlik az erdélyi gróf alakjában, amelynek legenda volta talán nagyobb részben járul hozzá az kreáció kultuszához, mint a tényleges filmes gyártmány.
Semmi esetre sem szeretném megtépázni a magyar örökséget, de számomra a "Dracula" című film nem döngöl akkora képzelőerőt a fejembe, hogy az egyébként lidérces, ábránd szerű díszlettervezéshez, klasszis történetet álmodjak, tele kidolgozott karakterekkel, égő feszültséggel és kivitelezéssel. Ha egyszer nem egzisztálnak ezek a szegmensek a horrorfilm képkockáin, nem tudom elképzelni ezeket. Félreértés ne essék, elismerem az alkotás filmtörténeti relevanciáját, de 2024-ben, a film általam való első megtekintésével személy szerint vérszegénynek gondolom a produktumot. ★★★☆☆
Az első Drakula film címszerepe aligha okoz fejtörést a magyar színészlegendának: titkos fegyvere, hogy úgy képes a kamerával szemezni, mint senki más; a szúrós, már-már megejtő szempár mámorító ereje végigkíséri a film képkockáit, s evidenssé teszi Drakula vonzó, irányító jellemét, ami oly sok áldozatot követel magának. Azonban csak ennyi van ebben a szerepben, a film forgatókönyve nem építi fel a karakter motivációt, rosszul szerkesztett snittekkel, baljós aláfestő zene nélkül mutatja be együgyű történetét, aminek sajnos Lugosi performansza is áldozatul esik. Béla valamennyire próbálkozik kitűnni még így is, de alulmarad a horror tökéletlenségében, a koncepciótlan megvalósításban, ezért alakítása is a felszínen ragad, nem tud nyomást gyakorolni a pszichére. Hervasztó az egész, mert abszolút fantázia rejlik az erdélyi gróf alakjában, amelynek legenda volta talán nagyobb részben járul hozzá az kreáció kultuszához, mint a tényleges filmes gyártmány.
Semmi esetre sem szeretném megtépázni a magyar örökséget, de számomra a "Dracula" című film nem döngöl akkora képzelőerőt a fejembe, hogy az egyébként lidérces, ábránd szerű díszlettervezéshez, klasszis történetet álmodjak, tele kidolgozott karakterekkel, égő feszültséggel és kivitelezéssel. Ha egyszer nem egzisztálnak ezek a szegmensek a horrorfilm képkockáin, nem tudom elképzelni ezeket. Félreértés ne essék, elismerem az alkotás filmtörténeti relevanciáját, de 2024-ben, a film általam való első megtekintésével személy szerint vérszegénynek gondolom a produktumot. ★★★☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése