Estelle Getty | "Stop! Or My Mom Will Shoot" (1992)

Tutti Bomowski (Getty) fiánál tett látogatása idején szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, így rövidre tervezett vendégségét meghosszabbítva Los Angelesben marad és őrmester fia legnagyobb bánatára úgy dönt, hogy csatlakozik a nyomozáshoz és segít felderíteni a nagy összeesküvést. A silány kritikákkal rendelkező filmben Estelle Getty ("The Golden Girls" - 1985–1992) és a "Rocky" (1976) sztárja: Sylvester Stallone feszülnek egymásnak a nézők szórakoztatására. 

Bár Joe Bomowski (Stallone) nagyon szereti édesanyját, élvezi szabadságát sok száz kilométerre a túlgondoskodó asszonytól. Onnantól kezdve, hogy Tutti megjelenik a sztoriban, Joe-nak nincs nyugta: a háztartás átvétele mellett a férfi munkájába és szerelmi életébe is beleszól az asszony, ami kisebb konfliktushelyzetekhez vezet a filmben. Tuttit persze a jó szándék vezérli, de nehezen látja be, hogy közel ötvenéves fia már nem gyerek.

Az Emmy -és Golden Globe-díjas Gettynek nem jelent kihívást a szerep, sőt, a forgatókönyv is visszatartja, hogy szárnyaljon, mégis játékosan helyezi bele magát a szinopszis közepébe és nem retten meg attól, hogy kiparodizálja az ismerős jelenséget a színen. Getty egyértelműen a komédia legmeggyőzőbb alkotórésze, s ha úgy vesszük, hogy az "Állj, vagy lő a mamám!" szereplői kisarkított karikatúrák és túlzó jellemvonásokkal rendelkeznek, sokkal könnyebben tudjuk értékelni a színésznő játékát, aki apait-anyait belead az idegesítően kotnyeleskedő, de gondoskodó édesanya szerepében. 
A rossz kritikusi megítélés ellenére a zsaru vígjáték hazai fronton egyébként kedvelt (Port: 7.6; Mafab: 75%), ami biztosan a színészeknek és a történetben megjelenített helyzetkomikumnak szól, amelyben egy túláradóan szerető anyuka felnőtt fiát pátyolgatja. ★★★★☆

Paul Mercurio | "Strictly Ballroom" (1992)

Paul Mercurio játssza a főszerepet a "Strictly Ballroom" című  ausztrál romantikus vígjátékban, amely a tánc világáról és a versenyzésről szól, mármint a felszínen. A film ugyanis sokkal többet ad a kliséknél, s Mercurio karakterének jellemváltozásával a néző számára is világossá válik, hogy a történet inkább szól a szabadságról, a kötetlenség és anarchia (szigorúan csak a táncban) utáni vágyakozásról, mint sem egy trófea elnyeréséről.
Jó, persze, vannak a forgatókönyvben kisebb hibák - például Tara Morice főszereplőnő és Mercurio között nincs meg a vibráció -, de ez nem von le semmit sem Paul Mercurio delejező alakításából. Scott nem egy érdekes karakter, sőt kifejezetten egyszerű, a színész azonban határozott és folyamatosan fenntartott szemkontaktusával meggyőzi a nézőt arról, hogy Scott a karakteri hiányosságok ellenére is méltó főszereplője a filmnek. ★★★★☆