Az introvertált Sebastian Prendergast-ot (Butterfield) nagymamája (Ellen Burstyn) egy konkrét koncepcióval megalkotott burokban neveli. Az idős asszony Buckminster Fuller létkérdéssel foglalkozó életfilozófiáját erősíti a fiatal életében, távol a világ manipulatív, korrupt és megalkuvó közegétől. Ketten egy turisztikai látványosságot üzemeltetnek, az ún. geodéziai kupolát, ami az építészeti találmányairól is híres Fuller elképzelése alapján épült. Mikor a helyi evangélikus csoport ellátogat a helyszínre, Sebastian összebarátkozik egy korabeli sráccal (Alex Wolff), aki bevezeti az átlagos tinédzserek világába, amely által Sebastian részese lesz egy másfajta tapasztalatnak.
A "The Boy in the Striped Pajamas" (2008) és a "Sex Education" (2019-) színésze mindig jó az olyan szerepekben, amelyekben esetlen, kicsit különc, ugyanakkor eszes tinédzsert kell játszania. Ez itt sincs másképp, holott azt érzem, hogy ebben az egyébként Magyarországon nemigen közismert dramedy-ben nem sikerül a megszokott foglalatból kilépnie, újat mutatnia. Butterfield hozza a szintet, amit már sokszor láttunk tőle, de engedi a "Hereditary" (2018) című horrorból ismert Alex Wolffot fölé kerülnie a színen. Alex Wolff Jaredjének jutnak az ütősebb pillanatok a történetben, de Asa meg sem próbálja kiegyensúlyozni Wolff alakítását, így performanszával nem is tud messzire dobni.
A "The Boy in the Striped Pajamas" (2008) és a "Sex Education" (2019-) színésze mindig jó az olyan szerepekben, amelyekben esetlen, kicsit különc, ugyanakkor eszes tinédzsert kell játszania. Ez itt sincs másképp, holott azt érzem, hogy ebben az egyébként Magyarországon nemigen közismert dramedy-ben nem sikerül a megszokott foglalatból kilépnie, újat mutatnia. Butterfield hozza a szintet, amit már sokszor láttunk tőle, de engedi a "Hereditary" (2018) című horrorból ismert Alex Wolffot fölé kerülnie a színen. Alex Wolff Jaredjének jutnak az ütősebb pillanatok a történetben, de Asa meg sem próbálja kiegyensúlyozni Wolff alakítását, így performanszával nem is tud messzire dobni.
A "The House of Tomorrow" különösképp második felében okoz élménydús perceket, s azt az üzenetet emeli ki, hogy mindegy kinek milyenek az életkörülményei, mindenki érezheti magát bebörtönözve, megfosztva valamitől az életben. ★★★☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése