A tanyavilágban játszódik a film, ahol apa (Derzsi) és lánya (Bók Erika), valamint öreg lovuk élik monoton, kiüresedett, nehéz életüket a mindennapokkal harcolva. Az apa félig béna, lánya látja el a mindennapokban, csak a szomszéd látogatja őket pálinkáért, és beszél minden alkalommal a világ végéről. Apa és lánya között nincs se érzelmi kapcsolat, se interakció, épp úgy, ahogy a haldokló lovukkal, és a világgal sem. Amikor cigányok állnak meg a tanyán vizet kérve a kútból, elzavarják őket. Másnapra eltűnik a víz a kútból. Ez a szimbolikus történés pedig visszafordíthatatlan változást, a nihilt vetíti elő.
A 2011-ben bemutatott, magyar-francia-német-svájci-amerikai gyártású művészfilmben, a Jászai Mari-díjas Derzsi János a főszereplőt, Ohlsdorfer-t alakítja. A friss Nobel-díjas Krasznahorkai László műveiből készült alkotás a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Tarr Béla utolsó filmje. A film egy negatív teremtéstörténet, a végső emberi megsemmisülés története.
Derzsi 1982-ben szerzett diplomát a Színház és Filmművészeti Főiskolán, de filmekben már 1979-től láthattuk játszani. Főleg vidéki társulatok tagja volt a diploma megszerzése után, de fellépett Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban, a kecskeméti Katona József Színház deszkáin vagy a szolnoki Szigligeti Színházban is. 1991-1996-ig Budapesten, a Budapesti Kamaraszínház, majd a Bábszínház tagja volt, később egy évadot az Új Színház tagjaként töltött. 1979-ben a "Rosszemberek" c. filmben tűnt fel, amit közel hatvan mozi filmszerep és húsz tévéfilm követett - legutoljára a nacionalizmus felemelkedésről szóló "Emma és a halálfejes lepke" (2024) c. alkotásban csodálhattuk meg tehetségét a filmvásznon.
Derzsi János nem csak eljátssza, hanem megéli szerepét "A torinói ló" c. filmben. Eggyé válik az általa megformált alakkal. Mimikája, minden egyes mozdulata, illetve mozdulatlansága, nézése, zsigeri szinten átélhetővé, átérezhetővé teszi a karakter külső-belső világát és annak az életérzésnek, ami társadalomrajz és kritika is egyben. Nagyszerű alakítás egy nagyszerű, felejthetetlen filmben.
"A torinói ló", ami megjárta a világot, és számos rangos fesztiválon képviselte hazánkat (Berlin, Toronto vagy Palm Springs), fekete-fehérben készült, s hosszú, lassú snittekkel dolgozik. Hosszú játékidővel, a dráma lassan, részletesen mutatja be újra és újra a pontosan ismétlődő napi tevékenységeket, amiben apró változatosságot csak a megsemmisülés egyes fokozatai hoznak. A ló nem húz, nem eszik, elapad a kút, elhallgatnak a hangok, kialszik a tűz, megáll a szél, végül sötétség borít mindent.
Hideg az érzelmi kapcsolat, nincs dialógus, csak a teljes emberi egyedüllét, kiszolgáltatottság. A film az első pillanatától oly mértékben beszív a saját világába, hogy a néző számára megszűnik az őt körülvevő realitás. A film világa lesz a realitása. Talán mert ez minden ember, az emberiség lehetséges sorsa, mindannyiunkban benne élő szorongás. ★★★★★
A 2011-ben bemutatott, magyar-francia-német-svájci-amerikai gyártású művészfilmben, a Jászai Mari-díjas Derzsi János a főszereplőt, Ohlsdorfer-t alakítja. A friss Nobel-díjas Krasznahorkai László műveiből készült alkotás a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Tarr Béla utolsó filmje. A film egy negatív teremtéstörténet, a végső emberi megsemmisülés története.
Derzsi 1982-ben szerzett diplomát a Színház és Filmművészeti Főiskolán, de filmekben már 1979-től láthattuk játszani. Főleg vidéki társulatok tagja volt a diploma megszerzése után, de fellépett Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban, a kecskeméti Katona József Színház deszkáin vagy a szolnoki Szigligeti Színházban is. 1991-1996-ig Budapesten, a Budapesti Kamaraszínház, majd a Bábszínház tagja volt, később egy évadot az Új Színház tagjaként töltött. 1979-ben a "Rosszemberek" c. filmben tűnt fel, amit közel hatvan mozi filmszerep és húsz tévéfilm követett - legutoljára a nacionalizmus felemelkedésről szóló "Emma és a halálfejes lepke" (2024) c. alkotásban csodálhattuk meg tehetségét a filmvásznon.
Derzsi János nem csak eljátssza, hanem megéli szerepét "A torinói ló" c. filmben. Eggyé válik az általa megformált alakkal. Mimikája, minden egyes mozdulata, illetve mozdulatlansága, nézése, zsigeri szinten átélhetővé, átérezhetővé teszi a karakter külső-belső világát és annak az életérzésnek, ami társadalomrajz és kritika is egyben. Nagyszerű alakítás egy nagyszerű, felejthetetlen filmben.
"A torinói ló", ami megjárta a világot, és számos rangos fesztiválon képviselte hazánkat (Berlin, Toronto vagy Palm Springs), fekete-fehérben készült, s hosszú, lassú snittekkel dolgozik. Hosszú játékidővel, a dráma lassan, részletesen mutatja be újra és újra a pontosan ismétlődő napi tevékenységeket, amiben apró változatosságot csak a megsemmisülés egyes fokozatai hoznak. A ló nem húz, nem eszik, elapad a kút, elhallgatnak a hangok, kialszik a tűz, megáll a szél, végül sötétség borít mindent.
Hideg az érzelmi kapcsolat, nincs dialógus, csak a teljes emberi egyedüllét, kiszolgáltatottság. A film az első pillanatától oly mértékben beszív a saját világába, hogy a néző számára megszűnik az őt körülvevő realitás. A film világa lesz a realitása. Talán mert ez minden ember, az emberiség lehetséges sorsa, mindannyiunkban benne élő szorongás. ★★★★★
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése