Rose Sayer (Hepburn) és testvére, Samuel tiszteletes (Robert Morley) misszionáriusként teljesít szolgálatot Kungdu-ban. Az I. világháború kitörésekor német katonák érkeznek a vidékre, akik elpusztítják a falut és elhurcolják az őslakosokat, hogy megerősítsék a hadseregüket. Samuel a történtek hatására megtör és nem sokkal később meghal, így Rose-nak nincs más választása, mint az arra hajózó Charlie-ra (Bogart) bízni az életét.
A német csapatok pusztításával Kungdu-ban a metodista gyülekezet misszionáriusa teljesen elveszti önmagát. Eddig bátyjára támaszkodott, őt követte, de a férfi halálával egyedül marad egy számára ismeretlen országban. Mentőöve a kilátástalanságból és a magányból a részeges, hedonista Charlie, aki az "Afrika királynője" nevű gőzhajóval szeli a habokat a környező vizeken. Kettejük kapcsolata aligha indul jól: sokat civakodnak egymással, két különböző neveltetés és intellektus találkozik, koccan össze képkockáról-képkockára. Rose eltervezi, hogy beint a németeknek és megtorolja a rombolásukat. Sok huzavona után Charlie beadja a derekát a tervnek, s onnantól közös cél lebeg a szemük előtt. A közös rendeltetés szimpátiát munkál ki bennük, olyannyira, hogy utazótársakból szeretőkké válnak az úton.
A német csapatok pusztításával Kungdu-ban a metodista gyülekezet misszionáriusa teljesen elveszti önmagát. Eddig bátyjára támaszkodott, őt követte, de a férfi halálával egyedül marad egy számára ismeretlen országban. Mentőöve a kilátástalanságból és a magányból a részeges, hedonista Charlie, aki az "Afrika királynője" nevű gőzhajóval szeli a habokat a környező vizeken. Kettejük kapcsolata aligha indul jól: sokat civakodnak egymással, két különböző neveltetés és intellektus találkozik, koccan össze képkockáról-képkockára. Rose eltervezi, hogy beint a németeknek és megtorolja a rombolásukat. Sok huzavona után Charlie beadja a derekát a tervnek, s onnantól közös cél lebeg a szemük előtt. A közös rendeltetés szimpátiát munkál ki bennük, olyannyira, hogy utazótársakból szeretőkké válnak az úton.
A legendás színésznő Bogartra reagálva előhozza komikus énjét, reakcióval megmosolyogtatja a nézőt, de a film második felében többször kiesik szerepéből, alakítása nem következetes, a szerep interpretálásával pedig súlyos gondjai vannak. Az intellektusát és hazafias bátorságát pimaszul előre toló független, büszke női alak az elkerülhetetlen és kiszámítható romantikus szál érkezésesével egyszersmind kelekótyán röhögcsélő tinilánnyá változik, amit Hepburn elég középszerűen old meg, ámde a nézőt kifejezetten zavarja, hogy mindezzel visszahúzza karakterét a film elejére, amikor Rose hasonlóan másodhegedűst játszott bátyja mellett. A négyszeres Oscar-díjas Hepburn talán az utolsó jelenetben villantja meg ismét azt a karaktert, amit a szemlélő a film egésze alatt várt tőle, de ez már nem elégséges jóvátétele a korábbi malőröknek.
A "The African Queen" nem valami élénk alkotás, a két főszereplő adok-kapokja alkotja a cselekmény nagy részét, s a legnagyobb izgalmat a hajó örvénylő vízen való közlekedése adja, azok a kisebb-nagyobb nyílt vízi felfordulások, amelyek ebben az élethelyzetben felbukkanhatnak. A tízméteres hajón történő események kreatívtalansága ellenére a kalandfilm mégsem unalmas, a szkript legalább a dialógusokban kielégítő intenzivitással szólaltatja meg szereplőit. Emellett Bogart és Hepburn - utóbbi apróbb hibázásai mellett is - kifogástalan kettőst alkotnak a színen. ★★★☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése