Derzsi János | "A torinói ló" (2011)

A tanyavilágban játszódik a film, ahol apa (Derzsi) és lánya (Bók Erika), valamint öreg lovuk élik monoton, kiüresedett, nehéz életüket a mindennapokkal harcolva. Az apa félig béna, lánya látja el a mindennapokban, csak a szomszéd látogatja őket pálinkáért, és beszél minden alkalommal a világ végéről. Apa és lánya között nincs se érzelmi kapcsolat, se interakció, épp úgy, ahogy a haldokló lovukkal, és a világgal sem. Amikor cigányok állnak meg a tanyán vizet kérve a kútból, elzavarják őket. Másnapra eltűnik a víz a kútból. Ez a szimbolikus történés pedig visszafordíthatatlan változást, a nihilt vetíti elő. 
A 2011-ben bemutatott, magyar-francia-német-svájci-amerikai gyártású művészfilmben, a Jászai Mari-díjas Derzsi János a főszereplőt, Ohlsdorfer-t alakítja. A friss Nobel-díjas Krasznahorkai László műveiből készült alkotás a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Tarr Béla utolsó filmje. A film egy negatív teremtéstörténet, a végső emberi megsemmisülés története. 
Derzsi 1982-ben szerzett diplomát a Színház és Filmművészeti Főiskolán, de filmekben már 1979-től láthattuk játszani. Főleg vidéki társulatok tagja volt a diploma megszerzése után, de fellépett Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban, a kecskeméti Katona József Színház deszkáin vagy a szolnoki Szigligeti Színházban is. 1991-1996-ig Budapesten, a Budapesti Kamaraszínház, majd a Bábszínház tagja volt, később egy évadot az Új Színház tagjaként töltött. 1979-ben a "Rosszemberek" c. filmben tűnt fel, amit közel hatvan mozi filmszerep és  húsz tévéfilm követett - legutoljára a nacionalizmus felemelkedésről szóló "Emma és a halálfejes lepke" (2024) c. alkotásban csodálhattuk meg tehetségét a filmvásznon.
Derzsi János nem csak eljátssza, hanem megéli szerepét "A torinói ló" c. filmben. Eggyé válik az általa megformált alakkal. Mimikája, minden egyes mozdulata, illetve mozdulatlansága, nézése, zsigeri szinten átélhetővé, átérezhetővé teszi a karakter külső-belső világát és annak az életérzésnek, ami társadalomrajz és kritika is egyben. Nagyszerű alakítás egy nagyszerű, felejthetetlen filmben.  
"A torinói ló", ami megjárta a világot, és számos rangos fesztiválon képviselte hazánkat (Berlin, Toronto vagy Palm Springs), fekete-fehérben készült, s hosszú, lassú snittekkel dolgozik. Hosszú játékidővel, a dráma lassan, részletesen mutatja be újra és újra a pontosan ismétlődő napi tevékenységeket, amiben apró változatosságot csak a megsemmisülés egyes fokozatai hoznak. A ló nem húz, nem eszik, elapad a kút, elhallgatnak a hangok, kialszik a tűz, megáll a szél, végül sötétség borít mindent.
Hideg az érzelmi kapcsolat, nincs dialógus, csak a teljes emberi egyedüllét, kiszolgáltatottság. A film az első pillanatától oly mértékben beszív a saját világába, hogy a néző számára megszűnik az őt körülvevő realitás. A film világa lesz a realitása. Talán mert ez minden ember, az emberiség lehetséges sorsa, mindannyiunkban benne élő szorongás. ★★★★★

Paul Giamatti | "Private Life" (2018)

A 2018-as "Private Life" c. alkotáshoz nem készült magyar szinkron, így nincs honosított címe – egy középkorú házaspár Richard (Giamatti) és Rachel (Kathryn Hahn) gyermekvállalási megpróbáltatásairól szól. Mivel fiatal korukban a karrierjüket helyezték előtérbe, későn eszmélnek rá, hogy szeretnének gyermeket. Mindenféle módot és lehetőséget megragadnak, hogy valahogy gyerekük lehessen; legyen ez adoptálás, mesterséges megtermékenyítés vagy egy béranya igénybevétele. Kapcsolatuk egyre jobban megsínyli a folyamatos kudarcokat, amik csak halmozódnak az évek során, viszont nem tudják elengedni se egymást, se a reményét egy közösen nevelt gyermeknek.
A kétszeres Oscar-jelölt Paul Giamatti egy tőle megszokott remek alakítást hoz a filmben. Rendkívül visszafogott, minimalista, de annál többet eláruló mimikájából és testbeszédéből egyértelműen átjön a hatalmas szívvel rendelkező és empátiával átitatott karaktere. Richard legbelül megtört és fáradt, de kapaszkodik a reménybe, családjába, emberi kapcsolataiba. Folyton aggódó feleségének érzelmi kavalkádját rengeteg türelemmel és lelket erősítő megjegyzéssel próbálja kezelni. Hahnnal abszolút kiegészítik egymást - ritkán látni ennyire jó kémiát házaspárt játszó művészek között.   
Giamatti karakterének egyetlen kirohanása van a drámában és nem feltétlenül olyan, mint amire a néző gondolna. Amikor elpattan az utolsó lelki tartózsinór is, a megfáradt, megtört férfi összeszedi utolsó erejét és az őt ért igazságtalanságoktól fűtve, minimálisan felemeli a hangját egy orvossal szemben. Ez még számára is karakteridegen; szégyen és félelem látható az arcán, s biztos benne, hogy a reprodukciós központban ülők őrjöngő mániákusnak nézik. Bocsánatot kér, de látszik az összes váróteremben ülőn, hogy nem ítélkeznek, megértik őt, hisz végső elkeseredésükben mindannyian ugyanazért vannak az épületben. Számomra ez a jelenet az, ami kiváltképpen bemutatja a karakter lelkivilágát.  
A film teljesen mellőzi a sztereotípiákat és kibontott, tényleges, hús-vér emberi karaktereket kapunk. Megértjük kirohanásaikat és átérezzük félelmüket.   
A rendkívül jól összerakott alkotás visszafogott, részletes, szívbe markoló alakításokkal és minden problematikus cselekmény ellenére a szereplők annyira nyitottan kommunikálnak egymással, hogy a nehéz téma dacára sem érzi magát szomorúnak az ember, inkább melegséggel, reményteljes előrelátással tölti el a történet. Több ilyen megvalósítású független kisfilmre lenne szükség Hollywoodban. ★★★★☆ 

Molnár Piroska | "A nagy füzet" (2013)

"A nagy füzet" 2013-as magyar-francia-német-osztrák dráma, amit hazánk a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra is benevezett. Bár a komoly hangvételű filmet végül nem jelölte az Amerikai Filmakadémia, a kilenc esélyes közé így is bejutott. Szász János filmjének központjában a háború áll - az alkotás egy család történetét mutatja be. Két iker fiú (Gyémánt László & Gyémánt András) a háború súlyossága miatt nagymamájuk otthonába kényszerül. A fiatalok kapnak egy füzetet, amelybe apjuk kérésére leírják a mindennapjaikat. A film nagyon meghatóan dolgozza ki ennek a naplónak a részleteit, amelyek meg is elevenednek a filmvásznon.
A fiúk mellett a nagymama kapja a harmadik legnagyobb szerepet. A "nagyanya" – ahogyan a srácok is hívják – szerepét Molnár Piroska játssza el. Az asszonynak nincs konkrét neve a filmben, az előbb említett jelzőn kívül "boszorkaként" és "gonoszként" emlegetik a nőt. Az ikrek még a háború alatt is mindennap tanulnak, Bibliát olvasnak, fejlesztik magukat. A nagymama stílusa és viselkedése nehézzé teszi az életüket. Az öreg nő "szukafattyaknak" hívja őket, dolgozniuk kell, különben kizárja a gyerekeket a házból és nem kapnak enni sem.
A Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas Molnár Piroska hideg karaktere megdöbbentő lehet a nézők számára. A fiúk felé mutatott attitűdje ijesztő és szomorú is egyben. A gyerekek látogatása váratlanul éri az idős asszonyt, de nem is akar alkalmazkodni hozzájuk. A figura ellenszenvének nincs igazi oka, talán a lányával kapcsolatban érzett dühöt próbálja stimulálni a két ártatlanon. Persze ezzel csak árt a fejlődésüknek. 
A veterán színésznő, akit 2011-ben a Nemzet Színészének is választottak, jelenleg is aktívan űzi színészi karrierjét. Rengeteg filmben és sorozatban nyújtott maradandó alakítást ("Indul a bakterház" - 1980; "Sose halunk meg" - 1993;  "Tüskevár" - 2004; "Munkaügyek" - 2012-2017; "Liza, a rókatündér" - 2015; "Keresztanyu" - 2021-), sőt színházi rendezőként is kipróbálta magát. 

Piroska élethűen ábrázolja a barátságtalan, kőszívű nagymama karakterét. Véleményem szerint nehezebb olyan szerepet előadni, ahol negatív hőst kell játszani, hiszen az ehhez hasonló szerepek lelkileg is sokkal többet kívánnak meg az adott művésztől. Piroska ebben az alkotásban is bizonyítja, hogy nem hiába tartják Magyarország egyik legsokoldalúbb színésznőjének, hisz egy ilyen rideg, utálatos figurát is magáévá tud tenni. ★★★★★

Heath Ledger | "10 Things I Hate About You" (1999)

A "10 dolog, amit utálok benned" című romantikus vígjáték Heath Ledger színészi karrierjének első filmjei közé tartozik. A több mint két órás film egy tipikus amerikai sztori: bulizó középiskolás fiatalok mindennapjait és románcait mutatja be.

A film középpontjában két testvér (Larisa Oleynik és Julia Stiles) áll, akik nem is lehetnének különbözőbb személyiségek. Amikor szigorú édesapjuk lányait ismerve kiköti, hogy csak úgy randizhatnak, ha mindketten találnak maguknak párt, Bianca udvarlója önös érdektől vezérelve beszervezi Patrick Veronát (Ledger), s fizet neki, hogy hívja randevúra a visszahúzódó és félénk Kat-et. 

Heath Ledger-nek az iskola furcsa fiúját kell eljátszania, akinek nincsenek igazán barátai és érdeklődési köre sem, különcségével tűnik ki a tömegből. A fiatal Patrick tipikus lázadó tiniként jelenik meg, aki nem törődik senkivel és semmivel, de a sztori végére megmutatja az érzelmesebb oldalát is. 

Az Oscar-díjas színész karrierje jóval a "10 Things I Hate About You" alkotás után, a 2005-ös évtől kezdett felfelé ívelni. A díjnyertes "Túl a barátságon" (2005) című romantikus filmdráma hozta meg számára az első Oscar-jelölést, 2008-ban a nagysikerű "A sötét lovag" című akciófilmért pedig Oscar-díjat is kapott, igaz már nem érhette meg az elismerést. Joker karaktere olyan nyomást helyezett a színészre, hogy mély depresszióba esett és nem sokkal a vetítés után kábítószer túladagolásban fiatalon elhunyt.

Mivel az említett két alkotásban sokkal összetettebb, nehezebb szerepeket játszott el, nem okozok meglepetést, ha azt írom, hogy Heath közel sem üti meg azokat a magasságokat a jelenleg elemzett vígjátékban. Az, hogy valakinek egy coming-of-age tinifilmben átlagos, eredetiségben aligha kirívó karaktert kell eljátszania, nem jelenti azt, hogy nem lehet maradandót alkotni a szereppel. Ledger kétségkívül tehetséges színész volt, viszont ebben a filmben nem tud érvényesülni, alakítása beleolvad a film középszerűségébe. ★★★☆☆

Dakota Johnson | "Fifty Shades of Grey" (2015)

"A szürke ötven árnyalata" amerikai romantikus dráma 2015-ben került a filmvászonra. A történet egy férfi (Christian Grey - Jamie Dornan) és egy nő (Anastasia Steele - Dakota Johnson) kapcsolatáról szól. A két főszereplő ellentéte egymásnak, ez teszi érdekessé a kapcsolatukat: Anastasia fiatal, törékeny, romantikus lány, ezzel szemben Christian erőszakos, magabiztos, komoly. A film E. L. James könyve alapján készült.

A cselekmény középpontjában egyértelműen a szexualitás áll. Már a sztori elejétől kezdve érezhetően izzik a levegő a két fiatal között. Nem mindennapi szerelmet látunk, hanem egy domináns-alávetett kapcsolatot, ami szerződéses alapon jöhet csak létre. Anastasia Steele, irodalomszakos hallgató szerepét Dakota Johnson játssza. A színésznőnek egy visszahúzódó, bájos lány szerepét kell előadnia, akinek sok más mellett a szexualitása kibontakozását is meg kell mutatnia a nézőnek. Christian bevezeti a fiatal lányt egy új, izgalmas életbe, amely a férfi "játszószobájában" kezdődik. Kiderül, hogy a sármőr szexualitása olyan titkokat rejt, amelyekkel a lány még soha nem találkozott. A férfi dominanciája, magabiztossága, ám udvarias viselkedése különböző kérdéseket vet fel a lány fejében és elsőre értetlenül áll a dolgok előtt. Majd rájön, hogy semmi érzelem nem fér bele a férfi életébe.
A megjelenés évében nagy sikere volt a filmnek hazánkban is, több ezer embert lázba hozott a két főszereplő személyisége és a körülöttük lévő szenvedély. Néhányan túlságosan is átestek a ló túloldalára, mivel elkezdték idealizálni az ilyen fajta kapcsolatokat. Pedig ha jobban belegondolunk, ez a kapcsolat szimpla erőszakon alapul. A nő tárgyiasítása és kínzása az egyetlen dolog, amit a férfi élvez. Ez közel sem egészséges felfogás, de mivel a főszereplő férfi helyes és vonzó, a rajongók nagy részét nem érdekli a torz szexualitás oka.
A több, mint két órás film háromnegyed része arról szól, hogy a nézőt kíváncsivá tegye a végkifejletet illetően. A szemlélő arra számít, hogy az egész alkotás pornófilmet meghazudtoló darab lesz, de kiderül, hogy közel sem erről van szó, talán a végén kapunk valamit a könyv perverz lelkiségéből. 
Attól függetlenül, hogy a film nem annyira érdekes és nem tudja megugrani a saját maga által felállított mércét, Dakota Johnsonnak nehéz dolga van a szereppel, hisz mindenki szeme láttára kell átlényegülnie egy domináns, erőszakos férfi alávetett szolgájává, ami éppenséggel karrier romboló is lehetne. Ám a meztelenség okozta kellemetlenséget és szégyenlősséget legyőzve a színésznőnek mégis sikerül jó alakítással előrukkolnia a színen. ★★★★★

Charlotte Coleman | "Four Weddings and a Funeral" (1994)

A "Négy esküvő és egy temetés" című film 1994-ben került képernyőre Mike Newell rendezésében. Ennek az angol romantikus vígjátéknak a középpontjában Charles (Hugh Grant) áll, a háttérben pedig több romantikus mellékszál fut. Mint ahogy a cím is mutatja, a film négy esküvőt és egy temetést mutat be. Egy baráti társaság tagjainak a szerelmi életét láthatjuk; vannak, akik már az oltár előtt állnak, gyermeket és családot terveznek, mások pedig csak sodródnak az árral. 

A főszereplő például mindkettő kategóriába besorolható, de a hölgy, akiről szeretnék írni, inkább a laza életvitelt képviseli. Scarlett (Coleman) egy bohókás fiatal lány. A húszas évei körül járhat. Már kinézetre is sokban különbözik a többi lánytól. A BAFTA-jelölt színésznő által megformált Scarlett laza, komolytalan, kicsit fiús tulajdonságokkal rendelkezik. Nem keres komoly kapcsolatot, és nem fő célja a házasság. Bár szereti körülvenni magát férfiakkal, mégsem ragaszkodik két kézzel a többiek által áhított élethez, amely házassággal, családdal és gyermekekkel jár. 

A filmben lehetőségünk van megszemlélni különböző nemzetek, vallások esküvői hagyományait is. Különbség van a táncokban, eseményekben és esküvő utáni történésekben, amely érdekessé teszi az egész történetet. Egy valami nem változik, az pedig a hölgyek elegáns, csinos kinézete. Mindegyik nőn látszik, hogy a burzsoá küllem elérésének érdekében órákon keresztül készülődnek, öltözködnek. Ezzel szemben láthatjuk, ahogy Scarlett az utolsó utáni pillanatokban esik be mindegyik eseményre. Persze ezzel semmi baj nincs, ettől különleges Scarlett stílusa. Rövid, vörös hajával nem illik a többiek közé, de így is kitűnik a tömegből. Megtudjuk azt is, hogy nincs rendes munkája. Ez a tény is arról árulkodik, hogy kicsit éretlen, komolytalan lányról van szó. 

Összességében, a "Négy esküvő és egy temetés" című film egy baráti társaság szerelmi kapcsolatait mutatja be. A főszereplő, Charles érdekes, kellemes és kellemetlen helyzetekbe bonyolódik bele. A tragikusan fiatalon elhunyt Charlotte Coleman nem kap túl sok szerepet a filmben, de ennek ellenére betudja mutatni nagyszerű színészi játékát. A bohókás, laza, komolytalan nőcske szerepe nagyon illik hozzá és sokszínűvé teszi az alkotást. ★★★★★

Chiwetel Ejiofor | "12 Years a Slave" (2013)

A "12 év rabszolgaság" megtekintése előtt érdemes megemlíteni egy-két történelmi eseményt a film kapcsán. A történet a rabszolgaság témáját dolgozza fel - Amerikában 1865-ig teljesen elfogadott és törvényes dolog volt afrikai-amerikai nőket, férfiakat és gyerekeket szolgaként tartani. Az alkotás a 19. századi fogságban élt afrikai-amerikaiak életét mutatja be valós események alapján. 

A film főszereplője, a szabadnak hitt Solomon Northup (Chiwetel Ejiofor) nyugodtan éli életét a családjával egy északi kisvárosban, amikor egy nap elrabolják és befogják rabszolgának. Láthatjuk, ahogy Solomon a többi rabszolgával együtt behódol a fehér ember akaratának, hisz nincs más választásuk. Ugyanakkor sokakkal ellentétben ő máshogy gondolkodik: „Én nem túlélni akarok, hanem élni.” A karakter ezen mondata bemutatja a szörnyű valóságot, amelybe akkoriban több millió ember bele volt akaratán kívül kényszerítve. Bár Solomon – és a vele élő többi rabszolga is – élni szeretne, ehelyett a túlélésért kell küzdeniük. Azt pedig egyféleképpen tudják megtenni: ha engedelmeskednek.
Solomon művelt, olvasni és írni tudó férfi, de egyik napról a másikra elveszik tőle az életét, még új nevet is kap. Titkolnia kell képességeit és intelligenciáját, azért, hogy át tudja vészelni a mindennapokat. A gazda házánál egyetlen fekete ember véleménye sem számít, semmibe nézik őket. Solomon egyetlen „kiútja”, amely kissé enyhíti a mérgező nyomást, a hegedűje. A film egyik részében láthatjuk, hogy Solomon hegedűjátéka a szórakoztatás és a kellemes hangulat keltése miatt szükséges, bár a körülötte lévő események semennyire sem keltenek jó érzést; a fehér ember találomra választja ki a következő rabszolgát, mit sem törődve azzal, hogy életeket tesz tönkre és családokat választ szét.
Véleményem szerint a főszereplő életszerűen eljátssza a neki szánt szerepet. Bár Chiwetel már iskolás korában elkezdett foglalkozni a színészettel, ez a film volt az, amely meghozta számára a kívánt sikert. Nem meglepő, hogy alakításáért Oscar-díjra is jelölték.
Összességében, maga a film nincs tele akcióval. A filmet olyan embereknek ajánlanám, akik érdeklődnek az amerikai történelem iránt. A "12 év rabszolgaság" részletesen bemutatja a 19. század sötét és rettenetes napjait egy rabszolga életében. Az emberi kegyetlenség, erőszak és brutalitás kerül a fő középpontba, ami e történet esetében nem egyszerű fikció, hanem a hátborzongató valóság. A filmnek nem célja a szórakoztatás, nem közös családi vasárnapi programnak találták ki. Ettől függetlenül, mindenkinek ajánlanám megnézésre, mivel tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a dolgok néhány száz évvel ezelőtt tényleg megtörténtek. Alaptalanul, rassz alapján ítéltek meg embereket és ez által életeket tettek tönkre, sokszor csupán kedvtelésből, rosszindulatból. Bár a rabszolgaságot azóta eltörölték, sajnos világunkban a mai napig fennáll a bőrszín alapján történő megkülönböztetés. A film nem csak a baljós múltra hívja fel a figyelmet, de arra is, hogy minden korban törekednünk kell arra, hogy jobban bánjunk embertársainkkal, legyen szó bármilyen etnikumról. ★★★★★