Az ismeretlen nevű fiatal lány (Lily James) egy Monte Carlo-i nyaralás során találkozik a vagyonos Maxim de Winterrel (Armie Hammer), akivel egy élménydús hét után egymásba szeretnek és pár nappal később össze is házasodnak. A lány azonban a legvadabb álmaiban sem gondolja, hogy milyen viszontagságok várnak rá Manderley-ben, ahol nem elég, hogy férjétől elütő társadalmi egyenlőtlensége miatt szégyenkezik, de egyidejűleg a ház megboldogult asszonyával, Rebeccával is versenybe kell szállnia a figyelemért.
Az Oscar-jelölt Kristin Scott Thomas kimért pillantásokkal követi az új Mrs. de Winter minden mozdulatát - néha tekintélyt parancsolóan, máskor szarkasztikus hangvétellel szólal meg a háttérből vagy a félhomályban borzolja a kedélyeket, mindenesetre egyértelmű a néző számára, hogy Mrs. Danvers alattomos figura, s számára Lily James karaktere sohasem pótolhatja áhítattal csodált egykori úrnőjét, Rebeccát. Kristin Scott Thomas csak a film második felében kap egy árnyalattal eltérőbb szerepet, amikor Mrs. de Winter és Mrs. Danvers egy rövid időre megbékélnek egymással, ám ebben az új viszonyban is érezhető a házvezetőnő manipulatív viselkedése, melynek manifesztálódása tüzes végjátékba torkollik.
A brit veterán színésznőnek volt már ennél nagyobb kihívása a karrierjében, de betölti a rendeltetését ebben a kicsit méltatlanul szapult remake-ben. Scott Thomas majdnem mindent megcsinál, amit egy újragondolt remake esetében meglehet. Magától értetődően nem ugyanazt az elementáris hatást produkálja, mint Judith Anderson az 1940-es verzióban, de ezt talán nem is lehet tőle elvárni. A kisebb hibákat pont a legnagyobb jelenetekben véti, mint amikor öngyilkosságra buzdítja Mrs. de Wintert vagy drámai monológot intéz a hallgatóságához. Ezek ugyanis semmit sem adnak a történethez vagy Mrs. Danvers karakterizációjához. Az apró botlásokat betudom a középszerű rendezésnek. ★★★☆☆
Az Oscar-jelölt Kristin Scott Thomas kimért pillantásokkal követi az új Mrs. de Winter minden mozdulatát - néha tekintélyt parancsolóan, máskor szarkasztikus hangvétellel szólal meg a háttérből vagy a félhomályban borzolja a kedélyeket, mindenesetre egyértelmű a néző számára, hogy Mrs. Danvers alattomos figura, s számára Lily James karaktere sohasem pótolhatja áhítattal csodált egykori úrnőjét, Rebeccát. Kristin Scott Thomas csak a film második felében kap egy árnyalattal eltérőbb szerepet, amikor Mrs. de Winter és Mrs. Danvers egy rövid időre megbékélnek egymással, ám ebben az új viszonyban is érezhető a házvezetőnő manipulatív viselkedése, melynek manifesztálódása tüzes végjátékba torkollik.
A brit veterán színésznőnek volt már ennél nagyobb kihívása a karrierjében, de betölti a rendeltetését ebben a kicsit méltatlanul szapult remake-ben. Scott Thomas majdnem mindent megcsinál, amit egy újragondolt remake esetében meglehet. Magától értetődően nem ugyanazt az elementáris hatást produkálja, mint Judith Anderson az 1940-es verzióban, de ezt talán nem is lehet tőle elvárni. A kisebb hibákat pont a legnagyobb jelenetekben véti, mint amikor öngyilkosságra buzdítja Mrs. de Wintert vagy drámai monológot intéz a hallgatóságához. Ezek ugyanis semmit sem adnak a történethez vagy Mrs. Danvers karakterizációjához. Az apró botlásokat betudom a középszerű rendezésnek. ★★★☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése