Warren Schmidt (Nicholson) nyugdíjazását követően jelentéktelennek érzi magát, s mély depresszióval küzd: mérges céges utódjára, dühös feleségére, mert négy évtizedes házasságuk után még mindig nem érti meg őt, s legfőképpen zabos az idő múlására, s arra, amit ez tesz vele. Egyik nap a férfi tévénézés közben felfigyel egy felhívásra, amelyben egy szervezet rászoruló gyermekeknek gyűjt adományt, így Warren úgy dönt, hogy ő is szponzorálni akar egy tanzániai gyermeket, ezzel segítve a kisfiú boldogulását az életben. Pár nappal később megérkezik a levél, amelyben a férfit Ndugu szponzoraként jelölik ki, Warren pedig levelet ír a gyermeknek és beszámol neki saját életéről.
Warren önzetlen pillanatát felesége (June Squibb) halála szakítja félbe, aki hirtelen megy el az élők sorából, hátrahagyva férjét és az egész háztartást. A férfi nem boldogul a kialakult helyzettel, s miután egy véletlen folytán megtalálja felesége régi szerelmesleveleit, amit egy másik férfival folytatott, ez megadja a végső lökést a változásra: a férfi úgy határoz, hogy kimozdul otthonról és meglátogatja házasulandó lányát Denverben. Egy Winnebago Adventurer típusú lakókocsival indul a kalandnak, az út pedig új élményeket tartogat számára.
A 2000-es évek elején forgatott film teljesen a háromszoros Oscar-díjas Jack Nicholsonra koncentrál, így az alakítás könnyen értékelhető. A színésznek nincs olyan nehéz dolga, mert Schmidt szerepe nem követeli meg tőle a több-dimenziós lélekjátékot. Warren Schmidt önző, smucik és sokszor veti el a sulykot, sem a gyász, sem a fájdalom nem érződik nála, így tényleg nehéz szimpatizálni vele. Ezeknek az érzéseknek az eljátszásához azonban sokszor elég csak annyi, hogy Jack elmormolja a szöveget, vagy vegetatív állapotban a fejéből nézzen ki. Az még nem lenne olyan nagy gond, hogy Jack az utolsó jelenetben semmilyen érzelmet nem tud közvetíteni (csak egy nagyon technikásan előhozott, erőltetett könnycseppet sikerül mutatni), de az talán már nem annyira dicsérendő, hogy Kathy Bates pár perces feltűnésével jobban felkavarja az állóvizet, mint Nicholson a film egésze alatt.
Szumma-szummárum, nem veszem el a színésztől, hogy elő tudja állítani a lusta, felszínes, kőbunkó karaktert a színen, de mivel a film nem ezt a történetet akarja elregélni, hanem egy megtört, komplex, önfeláldozó férfiét, jelentem, én nem ezt láttam Nicholsontól. Eredeti szándék ide, tényleges demonstráció oda, bárhogy értékelem a látottakat, az átlagosnál azért nem emelném magasabbra a pontomat. ★★★☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése