Jonathan Larson (Garfield) ambiciózus zeneszerző, aki közel harminc évesen úgy érzi, hogy lassan eljár felette az idő, nincs sok ideje arra, hogy befusson és maradandó műalkotást szerezzen. A művész tusáját elsősorban saját magával vívja, s végül, ha csak kevés időre is, fáradságos munkája eredményeképp megtapasztalhatja a Broadway csillogását. Az Oscar-jelölt és háromszoros Tony-díjas Lin-Manuel Miranda által rendezett film igaz történeten alapul és a tragikusan fiatal korában elhunyt Larson felemelkedését meséli el a nagyok közé.
Jonathan időzített bomba - minden porcikájában ott van a tehetség szikrája, de nehezen áll össze benne a kész kompozíció. Miközben az érzékeny férfi a pokol összes bugyrát megjárja, hogy kierőszakolja magából az életművét, egész élete darabokra hullik. A remekmű megalkotásával azért idővel jobbra fordul a helyzete, de életét így is rövidre vágja a sors.
Amikor egy ilyen típusú musical főszerepének eljátszására gondol az ember, nem biztos, hogy pont Andrew Garfield személye jut eszébe, mint elsődleges opció a feladatra. Persze mindez a nagy tömeg tudatlanságát példázza - Garfield 2004 óta szerepel színházi darabokban, de történetesen Tony-díjas ("Angels in America" - 2018) és tehetséges énekes is, ily módon minden rezdülését meg tudja élni a színházi forgatagnak. Az Oscar-jelölt színész eltökélt őszinteséggel vezeti be a nézőt a szentimentális történetbe és a rapszodikus karakter kétségbeesését, fájdalmát autentikusan tálalja. Jonathant nem karrieristának, jó vagy épp rossz barátnak és párnak ábrázolja, hanem mindenekelőtt embernek.
Az alkotás a depresszió és a reménység valamennyi mellékzöngéjét megjeleníti, célja azonban távolról sem az, hogy elszomorítsa vagy túlzottan felvidítsa közönségét, sokkal inkább azt próbálja sulykolni, hogy a holnap új lehetőség arra, hogy megvalósítsuk önmagunkat. ★★★★★
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése