Vivien Leigh & Hattie McDaniel | "Gone with the Wind" (1939)

A közel négy órás film az amerikai polgárháború (1861–1865) idején játszódik és egy Tara nevezetű ültetvényes lakóinak az életét meséli el a háborús időszak alatt. A film főszereplője Scarlett O'Hara (Leigh), a cserfes, nagyszájú fiatal lány, akinek a háború közeledtével gyorsan változtatnia kell a prioritásain, hogy esélye legyen a túlélésre. A sokszoros Oscar-díjas alkotás bemutatja Scarlett gondtalan gyermekkorát, a szomszéd Ashley-hez (Leslie Howard) fűződő vonzalmát, mérgező románcát Rhett Butlerrel (Clark Gable), a háborús periódus viszontagságait és az újrakezdés nehézségeit is.

Scarlett O'Hara tisztában van azzal, hogy a környék összes agglegénye utána epekedik, ezt ki is használja és előszeretettel tetszeleg előttük, nem zavartatva magát, hogy viselkedése milyen megítélést von maga után. A lány önfejű és makacs, gyermeki fejében elhatározza, hogy meghódítja Ashley Wilkes-t a Twelve Oaks-i ültetvényesről. A gond csak annyi, hogy a férfi Melanie Hamilton-t (de Havilland) szándékozik feleségül venni. Ez az első pofon az elkényeztetett O'Hara életében és hamarosan sok másik követi. 

A kétszeres Oscar-díjas Vivien Leigh elsöprő lendülettel veszi a kihívást, hogy együgyű gondolkodású gyermekből erős nővé léptesse elő Scarlett karakterét. Leigh sokatmondó mimikával, szemléletes mozdulatokkal és magabiztos vehemenciával irányítja magára a figyelmet. Páratlan őserő működik a színésznőben: nem fél önzőnek, követelőzőnek mutatni a figurát, sőt Leigh teljesen tudatosan egy antihőst teremt a színen. Scarlett nem tudja leplezni pénzéhségét és nehezen viseli, ha valaki nemet mond neki. Minden tette előre megtervezett: a hisztéria eszközével sokszor jut előrébb az adott helyzetben. Még akkor is, amikor pozitív cselekedetben kapja lencsevégre a néző, lelepleződik a nő mögöttes szándéka, amit mindenáron érvényre kíván juttatni. Természetesen Vivien értelmezése ennél is színesebb: miközben egyértelműen kirajzolódnak Scarlett hibái, a briliáns színésznő a karakter acélos jellemét is kidomborítja. Hiába próbál elmenekülni a felelősség vállalástól, a polgárháború rákényszeríti Scarlett-et a vezetői szerep átvételére. Persze később ismét visszaesik a haszonélvezői státuszba, pillanatokra mégis láthatja a szemlélő dolgos, komoly, saját területét és értékét foggal-körömmel védő nőként is. 

Hattie McDaniel az első afroamerikai művész, aki elnyerte az Amerikai Filmakadémia díját. Az "Elfújta a szél" mellékszerepéért győzedelmeskedő színésznő Mammy-t, a fekete házvezetőnőt alakítja a történetben. Mammy alakja őssztereotípia és arról a korról vall keserédes mesét, amelyben egy fekete bőrű tehetség csak ilyen és ehhez hasonló szerepekben próbálhatta ki magát Hollywoodban. Mindez azonban nem vesz el semmit McDaniel felejthetetlen mellékszereplői alakításától: Mammy reprezentálja a józan észt és őszinteséget a filmben, azt a személyt, aki a fehérek között is kimondja az igazságot. Scarlettel különleges kapcsolata van; sok az adok-kapok közöttük, de egyértelmű, hogy szeretik egymást. Mammy nem csak cseléd és házvezetőnő, hanem családtag, olyan személy, aki szívén hordozza a család küzdelmeit. 
Az Oscar-díjas McDaniel filmtörténetileg meghatározó szereplése még úgy is tele van minőségi mondanivalóval, hogy Mammy háttértörténetéről nem sokat tudunk. Hattie a figura lojalitását, a tiszta humort és a drámaiságot képviseli a sztoriban. Míg Scarlett taktikázik, Melanie visszafogja magát, illetve Prissy (McQueen) ismeretlen marad a néző számára, Mammy az egyetlen, aki szabadjára engedi ösztönös reakcióit, ami realisztikus filterrel veszi körbe a melodrámát. 

Vivien Leigh: ★★★★★
Hattie McDaniel: ★★★★★