A "Chicago" című musical a Cook-megyei börtönben raboskodó női elítéltek mindennapjaiba repíti el a nézőt, akik különbözőféle bűntények elkövetése végett várnak tárgyalásukra a rácsok mögött. Roxie Hart (Renée Zellweger), Velma Kelly (Catherine Zeta-Jones) és a többiek képzeletbeli attrakciók közepette vallják meg tetteiket, miközben egy pénzéhes sztárügyvéd (Richard Gere) azon ügyködik, hogy olyan képet fessen róluk a médiában, amely segítségével elkerülhetik az akasztást.
Az Oscar-jelölt Queen Latifah adja elő a film egyik legjobb musical számát ("When You're Good to Mama"), amivel azonnal felkelti a néző figyelmét. A dögös zeneszám bemutatja a halálsoron várakozó nőcskék felügyelőasszonyát, a mély dekoltázsú Matron 'Mama' Morton-t, aki korrupt módszerrel vezeti a helyet, s különleges bánásmódban részesíti azokat, akik hasznot hoznak neki valamilyen módon. "Ha jó vagy Mamához, Mama is jó hozzád..." - hangzik el a dalban.
Latifah lubickol a rövid szerepben, ám az első látványos momentuma után eltűnik a szikra, s egyre jellegtelenebbé válik az alakítása. Úgy tűnik, hogy az Oscar-díjas forgatókönyvíró, Bill Condon, nem sok fantáziát látott bele Mamába, amit nagy botlásnak gondolok a részéről, ugyanis Queen Latifah tízszer ütősebb jelenetekre volt hivatott a produkcióban.
Zeta-Jones minden férfi tekintetet megkövetel magának, de a film jelentős részében nem sok mindent csinál a színen. Jól vonaglik, dinamikusan pattog a táncos jelenetekben, és elfogadható hangot ad ki magából, ha énekelnie kell, de ezen túl nincsenek rejtett bugyrai a szereplésének, ami túlterjedne a külsőségeken. A színésznő Oscar-díja ezért is érthetetlen, ráadásul státusza és szerepének hossza miatt összehasonlíthatatlan játékideje például kolleganőjével, Queen Latifah-val is, ami ismét szégyentelen Oscar-kampányt példáz. Talán a kétszeres Oscar-díjas Renée Zellwegerrel való vetélkedő jeleneteiben tesz le valamit az asztalra, s menti meg az alakítását a tucat jelzőtől. Sajnálatos, hogy Velmával kapcsolatban a magamutogató díva kerül kihangsúlyozásra, mert Zeta-Jones mutat egy-két potenciálisan érdekes reakciót a film vége felé (a kopott harisnya az elszegényedett, utolsó lehetőségbe kapaszkodó művésznő alakját láttatja).
A "Chicago" korrekt buli, noha túlértékelt és kicsit idejemúlt. Szép nőket látunk az alkotásban, akik testükkel, bájukkal érvényesülnek, sőt, sokszor vetélytársakká válnak és egymást szipolyozzák ki a siker érdekében. Ennél már csak a férfiak ábrázolása gyalázatosabb (gátlástalan vagy balfék), bár lehetséges, hogy a film készítői a negatív szélsőségeket szerették volna filmtekercsre forgatni.
Queen Latifah: ★★★☆☆
Catherine Zeta-Jones: ★★★☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése