A terhes beszélgetés a nyári szünet előtt, egy késő délután zajlik. Elisabeth kivételével minden résztvevő tud az esetről, így ki-ki meghozta már magában az értékítéletet. A nő jogosan dühös; hiába a körültekintő közeg, s a tantestület tagjai, akik körmönfont megfogalmazással adják a résztvevők elé gyanújukat, ő az egyetlen, akinek nincs ideje felkészülni a diskurzusra, s ez meghozza a hatását. Elisabeth viselkedése szélsőséges, sokszor meglepő: az édesanya nem képes fékezni indulatait, főleg mivel sokkal többről van szó, mint Armand vélt viselkedéséről. A történet szépen, lassan felgöngyölíti, hogy a felek nem ismeretlenek egymás számára, és több van a háttérben, mint gondolnánk.
Az Oscar-jelölt Renate Reinsve egyre népszerűbb Hollywoodban, hasonlóan Oscar-jelölt német pályatársához, Sandra Hüllerhez, friss illatot hoz az álomgyár izzadságszagú tendenciáiba, teszi ezt tökéletes angoltudással és sztárfaktorral. A 2021-es "The Worst Person in the World" c. romantikus dráma nagyra méltatott szerepe után első Oscar-nominációját a "Sentimental Value" (2025) c. családi drámáért kapta. A két film között készült el az "Armand'". Idén már amerikai produkcióban is tündököl ("Backrooms" - 2026), év végén pedig láthatjuk az Arany Pálma-díjas "Fjord" (2026) c. jogi thrillerben is, amiért újabb Oscar-nominációt szerezhet.
Reinsve impulzív és kiszámíthatatlan alakítása dominálja az alkotás első felét, de ahogy Elisabeth elveszik saját tudatalattijában és rendre kevésbé tudja kontrollálni magát, a Jon anyukáját alakító, háromszoros Amanda-díjas Ellen Dorrit Petersen elhódítja előle a filmes színteret. Ez azért csalódás, mert Reinsve eleinte ambiciózus karaktermunkát folytat, tetszik a nézőnek, ahogy védi fiát és kérdőre vonja a tanárokat és a másik két szülőt. A kreatív döntés, ami ellöki Elisabeth-et a jelentől és gúzsba tartja a film végéig, a norvég tehetség esetében azt is jelenti, hogy eltűnik a magabiztos és temperamentumos anya-alak, s a történet kis mértékben szimpatikus szereplőjéhez (Petersen) vándorol, ezzel véleményem szerint a szemlélő meg van fosztva a katarzisról, Armand pedig egyetlen 'védőügyvédjétől'.
Az "Armand" a 97. Oscar-díjátadó nemzetközi filmes felterjesztése volt Norvégia részéről, s egészen a decemberi finalisták közé jutott. Oscar-jelölést nem nyert, de az Európai Filmdíj három jelöléssel jutalmazta, illetve Cannes-ban z elsőfilmes rendezőnek (Haladtan Ullmann Tøndel) járó Caméra d'Or-díjat vihette haza.
Bár a kényes témát realisztikusan mutatja be a dráma, annak minden nüanszával, félúton megreked; múltidézés, valamint szimbolikus jelenetek veszik át az életszerű narratíva helyét. Ez egy tudatos rendezői döntés, amit csak művészi szempontból lehet kritizálni, ízlés dolga. Én jobban örültem volna, ha lineáris lezárást kapunk, s az összes karakterre irányulóan megtörténik a szembesítés. ★★★★☆
Az Oscar-jelölt Renate Reinsve egyre népszerűbb Hollywoodban, hasonlóan Oscar-jelölt német pályatársához, Sandra Hüllerhez, friss illatot hoz az álomgyár izzadságszagú tendenciáiba, teszi ezt tökéletes angoltudással és sztárfaktorral. A 2021-es "The Worst Person in the World" c. romantikus dráma nagyra méltatott szerepe után első Oscar-nominációját a "Sentimental Value" (2025) c. családi drámáért kapta. A két film között készült el az "Armand'". Idén már amerikai produkcióban is tündököl ("Backrooms" - 2026), év végén pedig láthatjuk az Arany Pálma-díjas "Fjord" (2026) c. jogi thrillerben is, amiért újabb Oscar-nominációt szerezhet.
Reinsve impulzív és kiszámíthatatlan alakítása dominálja az alkotás első felét, de ahogy Elisabeth elveszik saját tudatalattijában és rendre kevésbé tudja kontrollálni magát, a Jon anyukáját alakító, háromszoros Amanda-díjas Ellen Dorrit Petersen elhódítja előle a filmes színteret. Ez azért csalódás, mert Reinsve eleinte ambiciózus karaktermunkát folytat, tetszik a nézőnek, ahogy védi fiát és kérdőre vonja a tanárokat és a másik két szülőt. A kreatív döntés, ami ellöki Elisabeth-et a jelentől és gúzsba tartja a film végéig, a norvég tehetség esetében azt is jelenti, hogy eltűnik a magabiztos és temperamentumos anya-alak, s a történet kis mértékben szimpatikus szereplőjéhez (Petersen) vándorol, ezzel véleményem szerint a szemlélő meg van fosztva a katarzisról, Armand pedig egyetlen 'védőügyvédjétől'.
Az "Armand" a 97. Oscar-díjátadó nemzetközi filmes felterjesztése volt Norvégia részéről, s egészen a decemberi finalisták közé jutott. Oscar-jelölést nem nyert, de az Európai Filmdíj három jelöléssel jutalmazta, illetve Cannes-ban z elsőfilmes rendezőnek (Haladtan Ullmann Tøndel) járó Caméra d'Or-díjat vihette haza.
Bár a kényes témát realisztikusan mutatja be a dráma, annak minden nüanszával, félúton megreked; múltidézés, valamint szimbolikus jelenetek veszik át az életszerű narratíva helyét. Ez egy tudatos rendezői döntés, amit csak művészi szempontból lehet kritizálni, ízlés dolga. Én jobban örültem volna, ha lineáris lezárást kapunk, s az összes karakterre irányulóan megtörténik a szembesítés. ★★★★☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése