Miután a bank elárverezi a házukat, egy idős házaspár arra kényszerül, hogy gyermekeiknél találjanak ideiglenes otthont. Bark (Victor Moore), a család pátriárkája Cora-nál, lányuknál (Elisabeth Risdon) talál menedéket, míg felesége, Lucy (Bondi) fiuknál (Thomas Mitchell) és menyüknél (Fay Bainter) húzza meg magát ebben a bizonytalan helyzetben. Gyorsan nyilvánvalóvá lesz, hogy egyik szülő sem találja saját helyét az új közegben, így az idő múlásával a közös együttélés egyre inkább megterhelővé válik a felek részére. Végül a házaspár gyermekei elhatározzák, hogy szüleiket messzebbre küldik (egyiküket Kaliforniába, a másik szülőt pedig egy idősek otthonába), hogy mindezzel megszűnjön a gondoskodásukkal járó felelősség.
A kétszeres Oscar-jelölt Beulah Bondi, Hollywood egyik legtehetségesebb színésznőjeként tündökölt, karrierje során bár ugyanolyan típusú karaktereket alakított a színen (édesanyák, nagynénik, feleségek), sokoldalú és mélyen árnyalt karakterportrékkal bűvölte el a közönséget. Az "Adj esélyt a holnapnak" című romantikus drámában Bondi egy idős nő figuráját formálja meg, akit sorsa arra kényszerít, hogy a fiához költözzön. A konfliktus abban tetőzik, hogy Lucy egyáltalán nem jön ki menyével, a bridzs-oktató, hisztérikus Anitával, aki folyamatosan azon dolgozik a háttérben, hogy telebeszélje férje fejét, miszerint az asszony jelenléte felkavarja az állóvizet és rossz hatással van lányuk (Barbara Read) viselkedésére. Lucy higgadtan kezeli a konfliktushelyzetet, de érzi, hogy családja terhére van. Eközben Bark egészsége is aggasztja, akit többszáz kilométerre helyeztek el, és akivel ritkán tud beszélni.
Még csak az ötvenedik életévét sem érte el Beulah Bondi, amikor a filmben Lucy szerepét alakította - a maszkmesterek kifinomult munkájának köszönhető, hogy ilyen hitelesen jelenik meg a filmvásznon. A külső megjelenés azonban csak vizuális hitelességet kölcsönöz, Bondinak belsőleg is át kellett formálódnia azzá az idős hölgyé, aki élete végén mindenét elveszti és közelebb kerül a végső napokhoz. A színésznő arckifejezéseiben megjelenő érzelmek nem csupán az elmúlást vagy a fiatalság utáni vágyódást fejezik ki, hanem mély érzelmeket is hordoznak, amelyeket az ember egy teljes élet tapasztalatai után képes felszínre hozni. Az élet súlyát cipelő idős asszony figurája rendkívül tragikus, és a néző végtelen együttérzéssel tekint rá. Bondi különösen ragyogó teljesítményt nyújt az utolsó fél órában, amikor a két szépkorú szereplő a régi időkről nosztalgiázik és - vélhetőleg - örök búcsút vesz egymástól.
A "Make Way for Tomorrow" címével ellentétben búskomor alkotás. A holnap reményét elnyomja a depresszió érzése, az öregedés ijesztő következménye. Az emlékek egyre távolabb sodródnak, a lehetőségek szűkülnek és egyszercsak kialszik a fény. Beulah Bondi és Victor Moore játéka tökéletesen kiemeli, hogy mindegyikünkre ez vár, ezért fontos, hogy megbánások nélkül éljük az életünket. ★★★★★
