A magyar vidék Rómeóját és Júliáját ugyanazok a párkapcsolati gyötrelmek kísérik, mint a veronai szerelmeseket, hisz Mari (Törőcsik) édesapja gazdasági okokból más férjet (Szirtes Ádám) szán tizennyolc éves lánynak, mint azt a lány szeretné. Mari szófogadó természete lévén nem helyezkedik nyíltan szembe apja döntésével, de hamar kiderül, hogy nem tudja féken tartani Máté (Soós Imre) felé irányuló gyengéd érzelmeit, így elszánja magát és ultimátumot ad otthon: ha rákényszerítik az esküvőre egy olyan férfival, akit nem szeret, elhagyja az atyai házat.
A háromszoros Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas Törőcsik Mari mindössze húszéves volt, amikor eljátszotta Pataki Mária szerepét, azt a szerepet, amivel egyszerre megalapozta karrierje sikerét és örökre beírta magát a magyar filmtörténet nagyjai közé. Az ábrándozó tekintetű, valóságtól elrugaszkodni tudó Mari az 1950-es évek magyar falusi népszokásának megfelelően éli az életét. Segít a háztartásban, keményen dolgozik a napi betevőért és engedelmesen aláveti magát szülei - főleg édesapja - irányadásának. Édesanyja idejekorán figyelmezteti a női sorsról, arról, hogy a szív dallamainál vannak fontosabb dolgok az életben, mint a biztonság vagy a megélhetés. Mari azonban szerelmes, és nem abba a férfiba, akit a sors kínál neki. A dráma feszültségét tehát a tiltott szerelem adja, a megszokott mederből kikívánkozó női lélek vágyakozása.
Törőcsik nem úgy ábrázolja a főszereplőnőt, ahogy sok korabeli filmben más színésznők teszik: nem hebehurgya kislányt láttat, hanem egy életvidám és derűs lánykát, aki az események sodrásában a világ minden fájdalmát magában hordozó fiatal felnőtté válik. A körhinta, mint szimbólum jelenik meg az alkotásban: a körforgást, monotonitást, az élet előzetesen megírt forgatókönyvét illusztrálja, nevezetesen pedig azt, hogy a Marihoz hasonló lányok jövője akkoriban olyan mederben folyt, amelyet előre megálmodtak nekik.
Bár Soós Imre jóval idősebbnek látszik Törőcsik Mari mellett és a karakterek megismerkedésének előzményeit sem látjuk a filmben, működik a kettejük között lévő vibráció, elhiszi a néző, hogy szenvedélyes emóciók szabadulnak fel egymás iránt a karakterekben. Az egyik utolsó jelenetben pecsételődik meg a két fiatal szerelme és lehetséges közös jövője: engednek a csábításnak és végre csókot váltanak; Mari elengedi a kezében levő kosarat, ami a földre hullik. Utóbbi a szülői ház jelképe, a régi beidegződések és alávetettség emblémája, ami immáron második helyre szorul az életében. ★★★★★
