Charlotte Rampling | "Swimming Pool" (2003)

A befutott crime fiction írónő Sarah Morton (Rampling) nem tudja élvezni az őt övező sikert: frusztrált, elege van saját főhőséből és környezetváltozásra vágyik. Amikor a kiadó vezetője és szeretője John Bosload (Charles Dance) felajánlja neki franciaországi nyaralóját, hogy feltöltődhessen, Sara kap a lehetőségen, hogy elutazzon és új inspirációra leljen. Arra azonban nem számít, hogy nyugodt kikapcsolódását pont John könnyűvérű lánya, Julie (Ludivine Sagnier) zavarja meg, aki teljességgel felforgatja az ötvenes nő világát.    

Az Oscar-jelölt Charlotte Rampling mindig ideális választás egy előkelően kimért szerep eljátszására, hisz amellett, hogy nem viszi túlzásba a színészi technikát, teljes keretet tud adni a karakter lelkivilágának. Rampling remekel a fiatal és üde lányban múzsát találó nőként, s a film szürreális valóságverzióiban furmányos megoldásokkal eljövő cselszövőként is kiváló. A háromszoros César-jelölt Ludivine Sagnierrel érdekes, néhol már bizarr párost alkotva teszik felejthetetlenné az alkotást. Persze Rampling alakítása a legegyszerűbb jelenetekben is működik, amelyben csak sétál, vásárol, eszik vagy létezik - ez pedig egy igazi művész ismérve!

A "Swimming Pool" megtévesztő és hatásos, a nézőt végig hipnózisban tartja, olyannyira, hogy a dráma végén azt sem tudja, hogy azt látta-e a filmben, amit gondolt, hogy látott, vagy egy teljesen más történetet a képzelgés peremén. ★★★★★

Diane Keaton | "Something's Gotta Give" (2003)

Erica Barry (Keaton) és Harry Sanborn (Jack Nicholson) véletlen folytán találkoznak, amikor Erica lánya (Amanda Peet) elhívja Harry-t a család tengerparti nyaralójába, hogy kettesben töltsék a hétvégét. Ericának első pillanattól unszimpatikus a férfi; leginkább talán az zavarja, hogy Harry-t jobban érdekli egy hamvas fiatal lány, mint sem keresne korban hozzá illőt. A borsos hangulatban eltöltött közös vacsora után Harry mellkasi fájdalomra panaszkodik és kórházba kerül. Bár a nőcsábász állapota stabilizálóik, az orvos azt javasolja, hogy ne utazzon pár hétig, így a férfi Erica nyakán ragad.

Manapság is ritkán látunk idősebb színésznőkkel készült romantikus vígjátékokat, de a 2003-as "Minden végzet nehéz" című alkotásban még formabontóbbnak tűnik Diane Keaton szerepe. Erica független és sikeres, akit nem a férfiak vagy saját szexualitása határoz meg. A középkorú nő akkor és úgy engedi át magát az érzésnek, amikor és ahogy ő szeretné: ebből látszik, hogy nem frigid, hanem megfontolt, s ha kell, kalandvágyó is. A kiforrottság azonban aligha egyenlő stagnáló magaviselettel. Erica ugyanúgy beengedi a változást az életébe, akár egy fiatal, sőt, bizonyítja, hogy ötven felett is megfosztható az egyén a gátlásaitól. A garbó, mint a mindent eltakaró ruhadarab szimbóluma végig kíséri a sztorit, abban a pillanatban, mikor ez lekerül a színésznőről, megtörténik az áttörés, a rejtőzködő bábból szabadszárnyú pillangó kel ki. 

Lánya aggastyán udvarlójába szeret bele a filmben, előtte pedig egy harmincas éveiben járó orvossal (Keanu Reeves) kacérkodik - az ég világon senki sem firtatja a miérteket, a szemlélő teljesen természetesnek veszi Erica kíváncsiságát a történetben. Erica szexi, vonzó és szenvedélyes - az Oscar-díjas Diane Keaton totálisan érvényt szerez a jó értelemben vett érett, gondolkodó, érző, ugyanakkor kívánatos, szeretetreméltó női alaknak.

A 2004-es Oscar-díjátadó előtt azt rebesgették (CNN vagy EW), hogy Keaton váratlanul megragadó alakítása megszorongathatja Charlie Theron-t a rangos díjért, ám az Aileen Wuornos sorozatgyilkosnőt megelevenítő dél-afrikai színésznő minden létező Oscar-csalit kipipált a filmjében, így az Akadémia által kevésbé értékelt filmes műfajban játszó Keaton-t könnyen utasította maga mögé a finisben. Ettől függetlenül nagy dolog, hogy a veterán művész idáig eljutott. ★★★★★