Octavia Spencer | "Ma" (2019)

Maggie (Diana Silvers) és édesanyja, Erica (Juliette Lewis) visszaköltöznek Ohio-ba, ahol az anya felnőtt, hogy új életet kezdjenek, miután a nőt elhagyta a férje. A tinédzser lány gyorsan beilleszkedik az új közegbe és könnyen barátokat szerez. A baráti társaság - már Maggie-vel kiegészítve - egyik nap megismerkedik egy idősebb nővel, Sue Ann-nel (Spencer), akitől szívességet kérnek: azt szeretnék, ha vásárolna nekik alkoholt. Sue Ann először vonakodik, de végül beleegyezik az ötletbe, sőt, meghívja a fiatalokat magához, hogy ott bulizzanak, mondván inkább nála tegyék, mint részegen az utakon. Nem sokkal később a nő otthonos szórakozóhellyé alakítja a pincehelyiséget és hétvégenként gimnazisták tucatjai látogatnak el hozzá bulizni. Idővel Sue Ann viselkedése egyre furcsábbá válik, egyenesen zaklatja a kamaszokat, hogy csatlakozzanak a tivornyákhoz. A tinédzserek rájönnek, hogy az ártatlannak induló szórakozás mögött jóval bonyolultabb és összetettebb szálak gabalyodnak össze.

Sue Ann (vagy ahogy a tizenévesek hívják: ‘Ma’ azaz ‘Mami’) látszólag normális életet él. Egy állatmenhelyen dolgozik asszisztensként és speciális igényű gyermekét neveli. Nem törődik más dolgával és vele sem foglalkozik senki. Sodródik az árral, mint a legtöbb ember. Aztán egy nap minden a feje tetejére áll, mikor egy csapat tinédzser leszólítja a szupermarket előtt. Amikor Sue Ann beazonosítja az egyik fiút, mint volt osztálytársa fiát, csalárd tervvel áll elő, amiben nem csak abuzív osztálytársait, de azoknak gyermekeit is móresre kívánja tanítani.

Kisebb filmes -és sorozatos szerepléseket követően Spencer a 2011-es "The Help" című filmmel hívta fel magára a figyelmet (ugyancsak Tate Taylor rendezésében), amiért átvehette a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-szobrocskát is. Hiába azonban az ebből fakadó presztízs, valamint további jelölések rangos díjátadókon, a veterán színésznő első mozis főszerepe a "Ma" című filmben volt.
Az Oscar-díjas művésznő láthatóan élvezi, hogy rá koncentrálódik a figyelem, vele lélegzik a forgatókönyv; apait-anyait belead, hogy változatos, mély átélésű, komikus játékával lenyűgözze a közönséget, még akkor is, ha egyébként garasosnak tűnik a körülötte lévő filmes produktum. Spencer humoros jeleneteit szívfacsaró visszaemlékezések ellensúlyozzák: a szemlélő egyszerre sajnálja a protagonistát, s döbben rá, hogy milyen vérszomjas is tud lenni az egyén, aki a múlt sérelmeitől fűtve áll bosszút ellenségein. 

A "Ma" kisebb-nagyobb hibái ellenére is szórakoztató alkotás. Persze ehhez Octavia Spencer lehengerlő komikusi vénája, s ennek drámai balansza szükségeltetik, illetve az alázat, amit a színésznő első filmes főszerepében képvisel. Tudja, ha ő a maximumot nyújtja, a pszicho-thriller is nagyobbat szól.
Talán kiaknázatlan lehetőség, hogy az alkotásban rövid másodpercekig felelevenített témákkal, mint rasszizmus, Münchhausen-szindróma, elnyomás-gyakorlat, reményvesztettség, nem kíván foglalkozni a történet, pedig ezek gondos kidolgozásával és bemutatásával akár nagyobb kritikai elismerésben is részesülhetett volna a film. ★★★★★

Octavia Spencer | "Hidden Figures" (2016)

"A számolás joga" három NASA-nál dolgozó afroamerikai matematikusnőről szól, akik az 1960-as évek Amerikájában próbálnak előre jutni tehetségükkel. Katherine Goble Johnson (Taraji P. Henson), Dorothy Vaughan (Spencer) és Mary Jackson (Janelle Monáe) ahelyett, hogy az embertelen bánásmód miatt panaszkodnak, arra koncentrálnak, hogy segítsék a NASA űrprogramját. 

Dorothy Vaughan a dráma leghiggadtabb szereplője. Míg Katherine szórakozott, Mary pedig szeszélyes és szabadszájú, Dorothy nem engedi, hogy a különbözőféle helyzetek átvegyék tőle az irányítást - talán azért, mert nem csak magáért, hanem az egész nyugati számolócsoportért felelős. A nő kifogástalanul vezeti a dolgozni vágyó hölgybrigádot. Csoportvezetői tevékenységét azonban nem kíséri ehhez megfelelő titulus vagy bérezés. 
Katherine és Mary feljebb jutnak a munkahelyi ranglétrán, de Dorothy elakad, ami nagyon bántja a nőt: "Ne értsetek félre, mikor ti előbbre juttok, mind előbbre jutunk. Csak én nem." - fakad ki az egyik jelenetben. Áttörés Vaughan NASA-nál végzett munkájában az ún. IBM masina behozatala, melynek beüzemelési munkakörét végül elnyeri, ezzel munkát teremtve csoportjának. 

Az Oscar-díjas Octavia Spencer átütő jelenléttel bír a filmben, melytől az alkotás különlegesebb hatást kelt. A színésznő letisztult, érthető gesztusokkal adja át a tisztelettudó, ám határozott és eltökélt családanya küzdelmét és élethűen közvetíti a folyamatosan kalkuláló, minden opciót szem előtt tartó asszony érzéseit. 

A  kritikusok és a szakma mellett a közönség szívét is elrabolta a film, melynek tanulságát az Oscar-jelölt Taraji P. Henson fogalmazta meg legjobban egy díjátadón: "Ez a történet az egységről szól. A sztori azt mutatja be, hogy mi történik akkor, ha félretesszük a különbözőségeinket és összefogunk, mint emberi faj. Ha ez megtörténik, nyerünk, a szeretet mindig győzedelmeskedik". ★★★★★

Viola Davis & Octavia Spencer | "The Help" (2011)

Hat évtizeddel ezelőtt Amerika-szerte dúl a rasszizmus. Jackson városa sem kivétel: a fekete bőrű emberek napi szinten különbözőféle atrocitásoknak vannak kitéve, helyzetük kilátástalan. Erről a témáról szeretne könyvet írni a lázadó Eugenia "Skeeter" Phelan (Emma Stone), aki más szemmel tekint a világra, mint a korabeli fehér lányok. Skeeter felkeresi a környezetében azokat a nőket, akik hajlandók rá, hogy valljanak a kirekesztő társadalom mellőzéséről. 

Aibileen Clark (Davis) felmenőihez hasonlóan egy fehér családnál  dolgozik cselédként. A háztartás vezetése mellett a gyerekekre vigyáz: tudatosítja bennük saját értékeiket és beléjük neveli, hogy legyenek jobbak a szüleiknél. Aibileen az első, aki szóba áll Miss Skeeterrel, ez pedig arra motiválja a többi szolgálót, hogy ők is mondják el tapasztalataikat. 

Az Oscar-díjas Viola Davis játssza a legdrámaibb szerepet a filmben. A fiát gyászoló és gyerekkora óta cselédsorban lévő Aibileennek nincs sok öröme az életben - az, hogy a készülő könyvben gondolatait papírra vetheti és ezzel tudomásra hozhatja küzdelmeit, új értelmet ad az életének. Davis mellőzi a technikás megoldásokat, ehelyett arra koncentrál, hogy találó arculatot adjon a történet kulcsszereplőjének. A színésznő természetes portréján keresztül bepillantást nyerhetünk az 1960-as évek Amerikájába, az ország romlott társadalmi életébe. 

Octavia Spencer "Minny" Jackson-t formálja meg az alkotásban. Minny mindkét végletét megéli a cselédlétnek: Miss Hilly (Bryce Dallas Howard) szolgálatában még a vécéhasználatot is megtagadják tőle, Celia Foote (Jessica Chastain) viszont kedvesen, barátságosan fogadja a szabadszájú asszonyt. Utóbbit nehéz megszoknia, de Minny végül elfogadja a felé irányuló kedvességet, nyugtázva, hogy Celiát szolgálva nem kell többet verbális abúzustól tartania a munkahelyén.

Spencer alakítása vegyíti a drámai -és vígjátékelemeket, főleg, mint a film komikája van jelen, és óhatatlanul belopja magát a néző szívébe. Az Oscar-díjas művésznőhöz fűződik a dramedy legmulatságosabb jelenete, amelyben Minny különleges pitével kedveskedik rasszista munkaadójának.

Az Egyesült Államokban jelenleg zajló politikai és társadalmi változásokra reflektálva több szereplő nyíltan kritizálta a filmet (itt vagy itt), mondván "A segítség" nem az afroamerikai tapasztalatot meséli el, és túlságosan előtérbe kerül a fehér ember rasszizmusról alkotott képe (a rendező és az eredeti szerző is fehér). Személy szerint én elvetem Viola Davis és Bryce Dallas Howard ideológiáját, miszerint visszamenőleg kellene egy filmnek igazodnia a mindenkori elfogadható normához. A művészet - így a filmalkotás - szabad, bár vannak nagy vízióval megáldott direktorok, a műfaj egyelőre a múlt tanulságaiból építkezik, ezeket a megismeréseket tudja a valamikori helyzethez igazítani. A "The Help" című filmet lehet kritizálni, ócsárolni, rasszistának tartani, de okkal tartozik mai napig a közönségkedvenc filmek közé világszerte. Persze, bőven rendelkezik sztereotípiával, mégis szerethető, játékos és a szereplőgárda tetterős játéka feledhetetlen. 

Viola Davis: ★★★★★
Octavia Spencer: ★★★★★