Hat évtizeddel ezelőtt Amerika-szerte dúl a rasszizmus. Jackson városa sem kivétel: a fekete bőrű emberek napi szinten különbözőféle atrocitásoknak vannak kitéve, helyzetük kilátástalan. Erről a témáról szeretne könyvet írni a lázadó Eugenia "Skeeter" Phelan (Emma Stone), aki más szemmel tekint a világra, mint a korabeli fehér lányok. Skeeter felkeresi a környezetében azokat a nőket, akik hajlandók rá, hogy valljanak a kirekesztő társadalom mellőzéséről.
Aibileen Clark (Davis) felmenőihez hasonlóan egy fehér családnál dolgozik cselédként. A háztartás vezetése mellett a gyerekekre vigyáz: tudatosítja bennük saját értékeiket és beléjük neveli, hogy legyenek jobbak a szüleiknél. Aibileen az első, aki szóba áll Miss Skeeterrel, ez pedig arra motiválja a többi szolgálót, hogy ők is mondják el tapasztalataikat.
Az Oscar-díjas Viola Davis játssza a legdrámaibb szerepet a filmben. A fiát gyászoló és gyerekkora óta cselédsorban lévő Aibileennek nincs sok öröme az életben - az, hogy a készülő könyvben gondolatait papírra vetheti és ezzel tudomásra hozhatja küzdelmeit, új értelmet ad az életének. Davis mellőzi a technikás megoldásokat, ehelyett arra koncentrál, hogy találó arculatot adjon a történet kulcsszereplőjének. A színésznő természetes portréján keresztül bepillantást nyerhetünk az 1960-as évek Amerikájába, az ország romlott társadalmi életébe.
Octavia Spencer "Minny" Jackson-t formálja meg az alkotásban. Minny mindkét végletét megéli a cselédlétnek: Miss Hilly (Bryce Dallas Howard) szolgálatában még a vécéhasználatot is megtagadják tőle, Celia Foote (Jessica Chastain) viszont kedvesen, barátságosan fogadja a szabadszájú asszonyt. Utóbbit nehéz megszoknia, de Minny végül elfogadja a felé irányuló kedvességet, nyugtázva, hogy Celiát szolgálva nem kell többet verbális abúzustól tartania a munkahelyén.
Spencer alakítása vegyíti a drámai -és vígjátékelemeket, főleg, mint a film komikája van jelen, és óhatatlanul belopja magát a néző szívébe. Az Oscar-díjas művésznőhöz fűződik a dramedy legmulatságosabb jelenete, amelyben Minny különleges pitével kedveskedik rasszista munkaadójának.
Az Egyesült Államokban jelenleg zajló politikai és társadalmi változásokra reflektálva több szereplő nyíltan kritizálta a filmet (itt vagy itt), mondván "A segítség" nem az afroamerikai tapasztalatot meséli el, és túlságosan előtérbe kerül a fehér ember rasszizmusról alkotott képe (a rendező és az eredeti szerző is fehér). Személy szerint én elvetem Viola Davis és Bryce Dallas Howard ideológiáját, miszerint visszamenőleg kellene egy filmnek igazodnia a mindenkori elfogadható normához. A művészet - így a filmalkotás - szabad, bár vannak nagy vízióval megáldott direktorok, a műfaj egyelőre a múlt tanulságaiból építkezik, ezeket a megismeréseket tudja a valamikori helyzethez igazítani. A "The Help" című filmet lehet kritizálni, ócsárolni, rasszistának tartani, de okkal tartozik mai napig a közönségkedvenc filmek közé világszerte. Persze, bőven rendelkezik sztereotípiával, mégis szerethető, játékos és a szereplőgárda tetterős játéka feledhetetlen.
Viola Davis: ★★★★★
Octavia Spencer: ★★★★★
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése