A "Nyelés" című filmen egy fiatal nő mindennapjait követhetjük figyelemmel, aki talán egy kicsit túl gyorsan ugrik fejest az élet vízébe. Az önismereti hiányosságokkal rendelkező hölgynél a gyors változás miatt pszichés problémák alakulnak ki, s a múlt sérelmeinek feldolgozása sokszor torkollik önpusztító tevékenységbe.
Hunternek (Bennett) mesébe illő élet jutott: van egy gazdag és jóképű férje (Austin Stowell), sok szabadideje és tengernyi lehetősége az önmegvalósításra. A nő viszont ennél is többre vágyik. Hogy mire, az csak a film végén derül ki, a destruktív viselkedés hosszú képkockákon történő bemutatása után, ez a következetlen filmszerkesztés pedig kifejezetten hátráltatja a színésznő boldogulását a színen. Haley Bennettre először a "Music and Lyrics" (2007) című vígjátékban figyeltem fel, de azóta szerepelt például a "Kristy" (2014) című horrorfilmben, ami talán a kedvencem tőle, de láthattuk Emily Blunt oldalán a "The Girl on the Train" (2016) és a nagy szereplőgárdás "The Devil All the Time" (2020) thrillerekben is. A színésznő azonban talán most először került közel az igazi áttöréshez, hisz több filmfesztivál és kritikusi csoport elismerte a filmben nyújtott alakítását. Az én meglátásom szerint mégis elmaradt a mindent átszakító katarzis, amit teljes mértékben a film forgatókönyvének és karakterizációjának tudok be. Ahelyett ugyanis, hogy a szkript Hunter karakterét az első perctől kezdve bontogatná a történetben, csak a film utolsó fél órájában ad neki egy olyasfajta mélységet, amitől emberivé válik a szereplő. Bennett alakítása így a film nagy részében túl személyes, távolságtartó marad, s a néző nem mindig érti, hogy a jól szituált nő miért is szenved ennyire a jólétben. ★★★★☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése