Roseanne Barr & Meryl Streep | "She-Devil" (1989)

A "Nőstényördög" című vígjáték két nőről, két végletről szól. Egyikük egy megpróbáltatott családanya (Roseanne Barr), másikuk ünnepelt regényíró (Meryl Streep). Előbbi nincs megelégedve a kinézetével és mindig balszerencsés helyzetekbe keveredik, utóbbi úszik a pénzben és egy hatalmas tengerparti villában él. Egyetlen közös bennük, hogy mindketten ugyanazt a férfit szeretik (Ed Begley Jr.). Ez a film kiindulópontja és innen ágazik két felé a történet is. 

Ruth (Barr), az átlagos kinézetű családanya és férje, Bob (Begley Jr.) között évek óta kihűlt a szerelem. A férfi, akivel Ruth egy kertvárosi házban neveli két gyermeküket, teljesen lemondott a nőről, mintegy cselédnek használja a saját boldogulásához. Ruth ezzel szemben próbál változtatni az elhidegült házasságon, ám kevés sikerrel. Amikor Bob beleszeret a gyönyörű novellista Mary Fisherbe (Streep), vagy még inkább, a nő pénzébe, Ruth megelégeli, hogy lábtörlőnek használják és négy lépésből álló tervet eszel ki, hogy tönkretegye férjét és annak szeretőjét. 
Roseanne, aki a narrátor szerepét is betölti a filmben, a vígjáték első képkockáin még bajusszal és bibircsókkal az arcán, ápolatlan külsővel jelenik meg, majd a film végére egy elegáns nő válik belőle. A színésznő alakítása pedig pont fordítva működik a filmben: eleinte figyelemfelkeltő, később eltompult, jellegtelen. 
A film a férje által mellőzött és megcsalt Ruth bosszúállását tűzte ki bemutatása céljául, de féltávon elkanyarodott és elkalauzolta a nézőt Mary Fisher tündérmeséből lett rémálmába, amivel mindannyian jól jártunk. Roseanne és az Oscar-díjas Linda Hunt kettőse jópofa, de amikor elérkezünk a történetben a két nő fondorlatos cégalapításához, a film már szinte teljes egészében Meryl Streep-re koncentrál. Ha jóindulatú lennék, akkor azt írnám, hogy a forgatókönyv hibája az egész, de nem, Mary Fisher egyszerűen érdekesebb, viccesebb jelenség, mint Ruth, így Roseanne is illedelmesen átadja Streepnek a stafétát, ezzel átengedve neki a film legjobb pillanatait is. ★★★☆☆

Mary Fisher (Streep) szabadúszó novellista, aki főleg romantikus ponyvaregényeket szerez. A nőnek látszólag mindene megvan: sikeres, gazdag és nem mellesleg gyönyörű. Mary azonban magányos, így amikor megpillantja a szoknyapecér könyvelő Bobot, azonnal lecsap rá, s teszi ezt úgy, hogy tisztában van vele, hogy a férfi családos ember. Mary ezzel rossz döntést hoz, hisz az átvert Ruth diabolikus terve részeként nem csak férjére, de Maryre is rászabadítja a poklot. Mary pedig azon veszi észre magát, hogy a korábban számára a nyugalom szigetét jelentő villa csatatérré változik, ahol a káosz uralkodik. 
Streep karaktere sokat dacol a helyzettel: eleinte nem akarja elhinni, hogy vele ez megtörténhet, majd amikor már úgy érzi, hogy felé kerekedik a helyzet, összeomlik. Szerencsére Fisher nem üresfejű, így az összeomlást a kínos és váratlan eseményeken való felülkerekedés jellemzi. A háromszoros Oscar-díjas Meryl Streep jobb vígjátékokban ("Death Becomes Her" - 1992 vagy "The Devil Wears Prada" - 2006) is megmutatta már a komikus vénáját, de nem vagyok benne biztos, hogy bármelyikben is viccesebb lett volna, mint Mary Fisherként volt. Ezerféle reakciót látunk a színésznőtől, különleges, eredeti reakciókat, amelyek nem csak megmosolyogtatóak, de egyben Mary Fisher komplexitását, küzdőszellemét és strapabírását is felfedik. ★★★★★