A "Primal Fear" tárgyalótermi thriller, amelyben semmi sem az, aminek látszik. Egy fiatal férfit azzal gyanúsítanak, hogy gyilkosságot követett el, s bár minden jel bűnösségét mutatja, sztár-ügyvédje (Richard Gere) elhiteti saját magával, hogy a fiú ártatlan és mindent megtesz azért, hogy felmentsék Aaron-t (Norton) a vádak alól.
A háromszoros Oscar-jelölt színésznek a film első órájában szinte alig van jelentős szerepe: jól bemutatja az igazságtalanul megvádolt és meghurcolt ministránsfiút, aki állítja; nem ő tehet a chicagói érsek meggyilkolásáról. A csavar nem sokkal az első óra után következik be: kiderül, hogy a fiú személyiségzavarral küzd, így Norton egy új karakterrel dolgozhat tovább a történetben. 'Roy' agresszív, dühös, a szereplő domináns énje, s egyben a gyilkosság tényleges elkövetője. Ez a felállás a thriller utolsó öt percében ismét változik, megismerjük a csattanót, ami talán akkorát azért még sem csattan, mint a film készítői akarták.
Bár James McAvoy ("Split" - 2016) briliáns magaslataiba nem jut el, Edward Norton kétségkívül élénkséget idéz elő az átlagos sztoriban, s talán egy kevésbé elcsépelt végletbe mozdítja el a cselekménysort. A film első részében kevés kiemelkedő jelenete van a színésznek, s elmaradoznak tőle az átütő pillanatok azokban a szegmensekben, amikor nem éppen 'Aaron' és 'Roy' szerepjátékát követjük. Ettől függetlenül Edward Norton debütáló alakítása figyelemreméltó, hatásos, egy jobb filmben pedig még nagyszerűbb lehetett volna.
Hiába az illusztris színészgárda (Richard Gere; Laura Linney; Frances McDormand; Alfre Woodard; André Braugher; Maura Tierney), a filmből hiányzik a lélek, az erő, ami behúzná és elgondolkodtatná a nézőt a kialakult helyzetről. Talán annyit ad tanulságként az egész, hogy a megfelelő eszközök bevetésével minden rendszer kijátszható, megcsalható. ★★★★☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése