Frances Foster | "Crooklyn" (1994)

Az Oscar-díjas Spike Lee rendezésében Brooklyn egyik lakónegyedének zsánerképe tárul elénk a színen, különös tekintettel egy szegény sorsú családra, akik lehetőségeikhez mérten lavíroznak és navigálnak a gondos hétköznapokban. A családfenntartó, tanítónő édesanya (Alfre Woodard) és zenész édesapa (Delroy Lindo) öt gyermeket nevelnek közösen, köztük egy lányt, Troy-t (Zelda Harris), akinek az adott körülmények között gyorsan fel kell nőnie. A gyermek nővé válása mellett számos topikot rejt a film, mint a lakóközösség kulturális differenciáit vagy a gyászfeldolgozást.  

Frances Foster különösen színházi karrierjéről ("Kongi's Harvest" - 1968; "Nevis Mountain Dew" - 1978;  volt ismeretes, de sok tévésorozatban ("Sesame Street" - 1969-; "Good Times" - 1974–1979; "The Guiding Light" - 1952–2009) és néhány filmben ("Malcolm X" - 1992; "Clockers" - 1995) is megcsillogtatta tehetségét. Song nagynéninek a film második felében jut szerep, amelyben Foster főleg komikus vénáját mutatja meg. Song nagynéni és családja lényegesen jobb anyagi helyzetben élnek, mint Troyék, ami nem csak házuk berendezésén, tisztaságán, vagy a kert élénkzöld pompáján látszik meg, de a nő viselkedésén is. Gyakran fellengzős, nyers és szükségtelen megnyilvánulásokkal áll elő, amelyekkel akaratlanul is megbántja a házukban vendégeskedő kislányt. Ez különösen akkor tűnik fel, amikor kritikát fogalmaz meg a kislány hajáról és testalkatáról. Song nagynéni szereplése néha zavaró lehet a cselekmény szempontjából, ugyanakkor Foster frissítő és humoros színészi jelenléte igazán feldobja a filmet. Foster ugyanis ellensúlyozza a drámai vonalat és emlékezetes momentumokkal gyarapítja az alkotás egészét. Felejthetetlen szavai: "Kegyelmezz, Istenem", beolvadnak a néző tudatába és megmosolyogja a nagynéni kimeríthetetlen vitalitását, ami minden képkockán érezhető.  

A film első felében túlfolyik az energia, mindenki szitkozódik és veszekszik, ami egy idő után túláradó érzést kelt. Ahogy a történet egy kicsit lecsendesedik, és megfigyelhetjük a pragmatikus anya és művész apa közötti dinamikát, valamint gyermekeik fejlődését (különös hangsúlyt fektetve Troy-ra, aki végül átveszi anyja szerepét a háztartásban), a film sokkal élvezetesebbé válik és összességében egy kielégítő coming-of-age sztorivá fejlődik. ★★★★☆

Charlotte Coleman | "Four Weddings and a Funeral" (1994)

A "Négy esküvő és egy temetés" című film 1994-ben került képernyőre Mike Newell rendezésében. Ennek az angol romantikus vígjátéknak a középpontjában Charles (Hugh Grant) áll, a háttérben pedig több romantikus mellékszál fut. Mint ahogy a cím is mutatja, a film négy esküvőt és egy temetést mutat be. Egy baráti társaság tagjainak a szerelmi életét láthatjuk; vannak, akik már az oltár előtt állnak, gyermeket és családot terveznek, mások pedig csak sodródnak az árral. 

A főszereplő például mindkettő kategóriába besorolható, de a hölgy, akiről szeretnék írni, inkább a laza életvitelt képviseli. Scarlett (Coleman) egy bohókás fiatal lány. A húszas évei körül járhat. Már kinézetre is sokban különbözik a többi lánytól. A BAFTA-jelölt színésznő által megformált Scarlett laza, komolytalan, kicsit fiús tulajdonságokkal rendelkezik. Nem keres komoly kapcsolatot, és nem fő célja a házasság. Bár szereti körülvenni magát férfiakkal, mégsem ragaszkodik két kézzel a többiek által áhított élethez, amely házassággal, családdal és gyermekekkel jár. 

A filmben lehetőségünk van megszemlélni különböző nemzetek, vallások esküvői hagyományait is. Különbség van a táncokban, eseményekben és esküvő utáni történésekben, amely érdekessé teszi az egész történetet. Egy valami nem változik, az pedig a hölgyek elegáns, csinos kinézete. Mindegyik nőn látszik, hogy a burzsoá küllem elérésének érdekében órákon keresztül készülődnek, öltözködnek. Ezzel szemben láthatjuk, ahogy Scarlett az utolsó utáni pillanatokban esik be mindegyik eseményre. Persze ezzel semmi baj nincs, ettől különleges Scarlett stílusa. Rövid, vörös hajával nem illik a többiek közé, de így is kitűnik a tömegből. Megtudjuk azt is, hogy nincs rendes munkája. Ez a tény is arról árulkodik, hogy kicsit éretlen, komolytalan lányról van szó. 

Összességében, a "Négy esküvő és egy temetés" című film egy baráti társaság szerelmi kapcsolatait mutatja be. A főszereplő, Charles érdekes, kellemes és kellemetlen helyzetekbe bonyolódik bele. A tragikusan fiatalon elhunyt Charlotte Coleman nem kap túl sok szerepet a filmben, de ennek ellenére betudja mutatni nagyszerű színészi játékát. A bohókás, laza, komolytalan nőcske szerepe nagyon illik hozzá és sokszínűvé teszi az alkotást. ★★★★★

Kate Winslet | "Heavenly Creatures" (1994)

A "Heavenly Creatures" két fiatal lányról szól, akik megismerkedésük után elválaszthatatlan barátnőkké válnak. Az intellektusukban kimagasló, kreatív fiatalok az élet unalmas perceit tánccal, írással, szerepjátékkal töltik - képzeletbeli világukban pedig bármi megtörténhet, ott ők az élet és halál úrnői. Kettejük kapcsolata közös érdeklődési körökre, vágyakra, a körülöttük lévő emberek lenézésére épül, ugyanakkor egy idő után nyomasztó, baljós fellegek jelennek meg a barátságban: a lányok szülei szét akarják választani őket. A két lány ezért fatális lépésre szánja el magát. A film igaz bűnügyi történet alapján készült. 

Amikor 1952-ben az újonc Juliet Hulme (Winslet) megérkezik a Christchurch középfokú lányiskolába, társai nyomban észreveszik a rendkívüli lányt. Az okos, szabad szájú Juliet nem az a típus, aki behódol a rendnek, ugyanakkor mégsem bajkeverő alkat, valahogy mindig kimagyarázza magát a szorult helyzetekből. Az iskolában ismerkedik meg a történet másik főszereplőjével, Pauline Parkerrel (Melanie Lynskey), akivel bár különböző társadalmi osztályból származnak, világlátásuk révén könnyen összebarátkoznak. 

Az Oscar-díjas Kate Winslet sohasem volt ennyire élettel teli, energikus a színen. A két főszereplő közül Juliet a kiismerhetetlenebb karakter, aki az utolsó pillanatig vonakodik azzá válni, akivé a narratíva szeretné, hogy váljon. Miután ez megtörténik, már nincs visszaút: a két lány azért ötli ki a drasztikus tervet, hogy barátok maradhassanak, tettükkel azonban pont az ellenkezőjét munkálják ki, azaz örök szétválasztásukat, ami egyben a brutális végkifejlet iróniája is. 

A "Heavenly Creatures" erőssége az Oscar-jelölt forgatókönyvön, kiváló rendezésen (az alkotás a háromszoros Oscar-díjas Peter Jackson remekműve) és csodálatos szereplőgárdán kívül az, hogy hihetővé teszi a két zavarodott fiatal barátságát, ami a könnyed játékosságból vérengző kegyetlenségbe csap át úgy, mint ha ez lenne a világ legtermészetesebb következménye. Szerintem ez a film Kate Winslet filmográfiájának az egyik legtündöklőbb ékköve, mert nem csak különleges és minőségi, de nem próbálja meg felmenteni a tettük alól a karaktereit. Juliet és Pauline teljes öntagadásban élnek, nem fogadják el a körülöttük levő világ szabályait, nem félnek átírni a valóság morális kereteit, s ez vezet az embertelen tettekben gazdag finálé eseményeihez. ★★★★★