A "Heavenly Creatures" két fiatal lányról szól, akik megismerkedésük után elválaszthatatlan barátnőkké válnak. Az intellektusukban kimagasló, kreatív fiatalok az élet unalmas perceit tánccal, írással, szerepjátékkal töltik - képzeletbeli világukban pedig bármi megtörténhet, ott ők az élet és halál úrnői. Kettejük kapcsolata közös érdeklődési körökre, vágyakra, a körülöttük lévő emberek lenézésére épül, ugyanakkor egy idő után nyomasztó, baljós fellegek jelennek meg a barátságban: a lányok szülei szét akarják választani őket. A két lány ezért fatális lépésre szánja el magát. A film igaz bűnügyi történet alapján készült.
Amikor 1952-ben az újonc Juliet Hulme (Winslet) megérkezik a Christchurch középfokú lányiskolába, társai nyomban észreveszik a rendkívüli lányt. Az okos, szabad szájú Juliet nem az a típus, aki behódol a rendnek, ugyanakkor mégsem bajkeverő alkat, valahogy mindig kimagyarázza magát a szorult helyzetekből. Az iskolában ismerkedik meg a történet másik főszereplőjével, Pauline Parkerrel (Melanie Lynskey), akivel bár különböző társadalmi osztályból származnak, világlátásuk révén könnyen összebarátkoznak.
Az Oscar-díjas Kate Winslet sohasem volt ennyire élettel teli, energikus a színen. A két főszereplő közül Juliet a kiismerhetetlenebb karakter, aki az utolsó pillanatig vonakodik azzá válni, akivé a narratíva szeretné, hogy váljon. Miután ez megtörténik, már nincs visszaút: a két lány azért ötli ki a drasztikus tervet, hogy barátok maradhassanak, tettükkel azonban pont az ellenkezőjét munkálják ki, azaz örök szétválasztásukat, ami egyben a brutális végkifejlet iróniája is.
A "Heavenly Creatures" erőssége az Oscar-jelölt forgatókönyvön, kiváló rendezésen (az alkotás a háromszoros Oscar-díjas Peter Jackson remekműve) és csodálatos szereplőgárdán kívül az, hogy hihetővé teszi a két zavarodott fiatal barátságát, ami a könnyed játékosságból vérengző kegyetlenségbe csap át úgy, mint ha ez lenne a világ legtermészetesebb következménye. Szerintem ez a film Kate Winslet filmográfiájának az egyik legtündöklőbb ékköve, mert nem csak különleges és minőségi, de nem próbálja meg felmenteni a tettük alól a karaktereit. Juliet és Pauline teljes öntagadásban élnek, nem fogadják el a körülöttük levő világ szabályait, nem félnek átírni a valóság morális kereteit, s ez vezet az embertelen tettekben gazdag finálé eseményeihez. ★★★★★
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése