Alison Lohman | "Drag Me To Hell" (2009)

A fiatal, lelkes Christine (Lohman) egy bankban ügyintéző. Bár tehetsége és szorgalma abszolút alkalmassá tenné, hogy feljebb lépjen a ranglétrán, főnöke nem veszi komolyan, s kezdő kollégájával versenyezteti az előléptetésért. Egyik nap megjelenik a bankban a házáért könyörgő Sylvia Ganush (Lorna Raver), aki további haladékot kér tartozásának megfizetésére. Christine főnöke ismét pszichés nyomás alá helyezi a lányt, s azt szuggerálja belé, hogy ne adjon a nőnek haladékot, nézze a bank érdekét. Christine végül elutasítja az asszony kérését, aki meglepően erőszakosan reagál az elutasításra. Megvárja Christine-t a parkolóban és verbális összetűzésbe kerülnek. Attól az estétől kezdve Christine úgy érzi, hogy átok ül rajta. Arra azonban ő sem számít, hogy hamarosan élet-halál harcot kell vívnia egy vérszomjas démonnal. 

Alison Lohman esete nagyon érdekes: a színésznőnek aligha vannak ismert filmjei, sőt, talán a nevét sem ismerik sokan. Mégis, ebben a horrorban a 2000-es évek egyik legvirtuózabb alakítását láttatja, ami felveti a kérdést, vajon miért nem halmozzák el álomszerepekkel, mi lehet az oka, hogy nem látjuk az arcát mindenhol? Lohman karakterével nem nehéz együtt érezni a filmben; végtére is semmi gond nincs azzal, ha valaki ambiciózus, vagy előre akar lépni a munkahelyén. Persze mindennek ára van. Azoknak a döntéseknek is, amelyeket külső befolyás hatására hozunk meg. Christine, habár nem érdemli meg a sorsát, karrierjét sorolja előrébb, ahelyett, hogy az idős cigányasszonynak segítene. Alison Lohman teljesítménye a legjobb horrorklasszisok emblematikus női alakításai közé illik, s nem erős azt állítani, hogy természetes, bámulatosan összeszedett, de mégis páratlan alakításával a pokol össze bugyrát bejárja. Lamiával folytatott harca emlékezetes marad a szemlélő számára, aki szurkol a nőnek, s reméli, hogy le tudja győzni a bestiát. 

A "Pokolba taszítva" egyszerre tartalmaz ijesztő horrorelemeket, máskor groteszk és gyomorforgató, de közben nyomást gyakorol a néző lelkére; az ártatlanság és vétkesség közötti kicsiny különbséget domborítja ki, és az élni akarás választásának szentségét. Elképzelhető, hogy három horrorrajongóból kettő megvétózná ezt az állítást, de Sam Raimi rendező meghatározó horrorfilmjei közül ("The Evil Dead" - 1981; "Evil Dead II" - 1987; "The Gift" - 2000), számomra a "Pokolba taszítva" képviseli azt a zsánerértéket, amely felemeli a műfajt a komoly presztízsfilmek közé. Raimi víziója, Lohman alakítása és az üzenet, ami a kettőben egyesül mindenképpen eredetivé teszi a filmes élményt. ★★★★★

Betty White | "The Proposal" (2009)

A 2000-es évek egyik legjobb vígjátékában Sandra Bullock egy könyvkiadó fontos vezető emberét alakítja, akit érvényes vízum hiányában ki akarnak toloncolni az országból. A furfangos Margaret Tate megfenyegeti, illetve előléptetést ígér asszisztensének, hogy vegye el őt feleségül. A Ryan Reynolds által játszott Andrew Paxton nem repes az ötlettől, de az előrelépési lehetőség érdekében kötélnek áll. Az újdonsült "szerelmesek" Sitkába utaznak a fiú családjához, hogy hivatalosan is bejelentsék frigyüket. 

Az ötszörös Emmy-díjas Betty White játssza Andrew nagymamáját, Annie-t, aki éppen kilencvenedik születésnapjának megünneplésére készül. Annie szeretettel fogadja Margaretet és örül annak, hogy unokája végre megtalálta a számára ideális feleségjelöltet, így minden igyekezetével azon van, hogy emlékezetessé tegye a fiatalok látogatását. Menyével (Mary Steenburgen) felvetik a jegyeseknek, hogy házasodjanak össze még a hétvégén, hogy Andrew családja részese lehessen az emlékezetes momentumnak. 
A "The Golden Girls" (1985-1992) népszerű sztárjának nincs nehéz dolga: egy kedves nagymamát kell megjelenítenie a filmben, aki egyszersmind a család összetartó erejeként működik a háttérben. White persze sokkal többet ad az átlagosan megírt szerepénél: az övé ugyanis a film egyik legkiugróbb jelenléte; Bullockkal pedig tökéletes harmóniával vegyítik a vicces és drámai jeleneteket a színen. A két komika erdei kántálása mindenképpen az alkotás legemlékezetesebb jelenete marad.  
Noha a stúdió kampánya White Oscar-jelöléséért nem verte fel az állóvizet, a televíziózás first-ladyjének abszolút lett volna helye a 2009-es év kiemelt mellékszereplőnői között. Betty White természetesen így is nyert a vígjátékban való részvételével, hisz a magyar címén "Nász-ajánlat" című film indította el a veterán művésznő második regnálását Hollywoodban, ami egészen 2021. decemberében bekövetkezett haláláig tartott. ★★★★☆

Zach Galifianakis | "The Hangover" (2009)

Doug (Justin Bartha) esküvőjére készül, ám mielőtt oltár elé állna kiválasztottjával, barátaival Las Vegasba utaznak, hogy csapjanak együtt egy utolsó görbe estét. Az átmulatott legénybúcsú homályos reggelbe torkollik, amikor Phil (Bradley Cooper), Stu (Ed Helms) és Alan (Galifianakis) másnaposan ébrednek és fogalmuk sincs mi történt az előző éjjel, ráadásul Doug barátjukat sehol sem találják. 

A kétszeres Emmy-díjas Zach Galifianakis megközelítése Alan figurájához elsősorban a szokatlan megjegyzésekben, perverz megnyilvánulásokban és egy általános bizarr jelenségben összpontosul. Alan gátlások nélküli, a szexuális töltetű viccek mestere, aki mindenkit idegesít maga körül. Családja csődtömegnek, barátai tehernek tartják. Galifianakis bevállalja a polgárpukkasztást, csakhogy körülbelül a harmadik jelenetig bezárólag felfedi összes lapját, emiatt elévül a színész alakításának szórakoztató jellege. A szerencsétlenkedő fogorvost alakító Ed Helms külön kihívást jelent Zach számára, hisz igazán ők ketten versenyeznek a komikus pillanatokért. 

A "Másnaposok" igazi tesófilm, baráti társaságoknak feltétlen jó szórakozást ígér, ami főleg a színészeknek köszönhető. Galifianakis sarkalatos része a szereplőgárdának, de a szkriptbe beleerőltetett érzelmi töltettel nem akar foglalkozni, így a barátok után vágyakozó magányos Alant sem sikerül teljes mértékben visszaadnia a színen. ★★★☆☆