Miután édesanyjuk egészsége rohamosan romlani kezd, Émilie (Catherine Deneuve) és Antoine (Daniel Auteuil) hosszú évek után újra találkoznak, hogy megvitassák mit kezdjenek az asszony helyzetével. Berthe (Villalonga) eleinte lánya családjánál lakik, de úgy érzi, hogy teher számukra, így a karácsonyi perpatvart követően ismét visszaköltözik a saját házába. Az asszonynak azonban nem kell sok idő ahhoz, hogy rájöjjön, nem tudja magát ellátni, így gyermekei újabb lépésre szánják el magukat és idősotthonba viszik a nőt. A francia film a testvérpár lelki útjára koncentrál, amely az elengedésről és a múlt ki nem mondott érzéseinek megvallásáról szól.
Marthe Villalonga makacs karaktert játszik, aki nehezen adja fel függetlenségét. A nő hihetetlenül dühös mindenkire, amiért megfosztják privát szférájától és jól megszokott életvitelétől. Berthe a film első percétől kezdve minden jelenetben egyre kevésbé önmaga, míg végül teljesen elnyeli őt a szürkeség. A César-jelölt színésznő tökéletesen ábrázolja a zavartságot, s a küzdőszellemet - Berthe nem adja olyan könnyen át magát az aggasztó helyzetnek és sokáig fenn tudja tartani a látszatot, hogy képes boldogulni gyermekei vagy szakértő segítség nélkül.
Villalonga biztosan sokakat emlékeztet szüleikre, nagyszüleikre, a velük közösen eltöltött utolsó pillanatokra. Szörnyű látni, ahogy szeretteink megöregszenek, megbetegszenek, s egykor erős jellemük, személyiségük elhalványul. Egy idős rokonnal sokszor nehéz boldogulni, hisz az mellett, hogy fájdalmas a búcsú, lelkünk mélyén tudjuk, hogy egyszer mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. ★★★★☆
Marthe Villalonga makacs karaktert játszik, aki nehezen adja fel függetlenségét. A nő hihetetlenül dühös mindenkire, amiért megfosztják privát szférájától és jól megszokott életvitelétől. Berthe a film első percétől kezdve minden jelenetben egyre kevésbé önmaga, míg végül teljesen elnyeli őt a szürkeség. A César-jelölt színésznő tökéletesen ábrázolja a zavartságot, s a küzdőszellemet - Berthe nem adja olyan könnyen át magát az aggasztó helyzetnek és sokáig fenn tudja tartani a látszatot, hogy képes boldogulni gyermekei vagy szakértő segítség nélkül.
Villalonga biztosan sokakat emlékeztet szüleikre, nagyszüleikre, a velük közösen eltöltött utolsó pillanatokra. Szörnyű látni, ahogy szeretteink megöregszenek, megbetegszenek, s egykor erős jellemük, személyiségük elhalványul. Egy idős rokonnal sokszor nehéz boldogulni, hisz az mellett, hogy fájdalmas a búcsú, lelkünk mélyén tudjuk, hogy egyszer mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. ★★★★☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése