2020. november 27., péntek

Amy Adams & Glenn Close | "Hillbilly Elegy" (2020)

Ron Howard rendezésében a "Hillbilly Elegy" J. D. Vance életéről szól, aki egy olyan szegény, lehetőségek nélküli ohiói családból emelkedik fel egészen a Yale Egyetem kapujáig, amiről a hozzá hasonló körülmények és viszontagságok között felnövő fiatalok csak álmodni mernek. A pozitív hangvételű melodrámát szétszedték a kritikusok, s bár kétségkívül vannak a filmnek gyenge pontjai, a kritikusok álláspontja meglehetősen politikai, tehát különböző szűrőkön keresztül értékelték a filmet, ami közel sem olyan rossz, mint, amilyennek a kritikusi konszenzus tartja. A film az amerikai álomról és összetett családi kapcsolatokról mutat személyes, életrajzi példát.

A hatszoros Oscar-jelölt Amy Adams J. D. Vance drogos és személyiségzavarral küzdő édesanyját alakítja, aki a történet során végig érzelmi hullámvasúton ül: egyszer jó a kedve, a következő jelenetben pedig kiabál, átkozódik, verekszik. A színésznő alakítása elrettentő példája a rossz rendezés és forgatókönyv kettősének: nem elég, hogy az Oscar-jelölt Vanessa Taylor egysíkú, érző emberi lényhez nem hasonló karakterré írta meg Bev Vance szerepét, de a kétszeres Oscar-díjas Ron Howard egyáltalán nem találta el, hogy mi áll jól a színésznőnek és olyan túlzó reakciókat várt el tőle, aminek Adams nem tudott megfelelni.
Félreértés ne essék, a rendezővel ellentétben Amy Adams próbálkozik bemutatni Bev problematikus helyzetét, de mivel a film forgatókönyve nem igazán magyarázza meg, hogy a nő mi okból került ebbe a nehéz élethelyzetbe, a néző aligha tud együtt érezni az édesanyával. Az egész karakter egy nagyon rosszul megálmodott karikatúrának tűnik, amelyből az ügyetlen rendezés kiszívta az életerőt. Adams mentségére szóljon, hogy még így is sikerül egy-két olyan pillanatot kivívnia magának, amiben legalább egy kicsit megmutatja, hogy miért őt tartják Hollywood egyik legjobb színésznőjének. ★★☆☆☆ 

Mamaw Vance (Close) csak megjelenésre és stílusában rémisztő, egyébként ő a család összetartó ereje, aki a maga módján embert farag az édesanyja által hanyag módon nevelt főszereplő karakterből.
A hétszeres Oscar-jelölt Glenn Close nem annyira hangos és zavaróan sok, mint kolléganője, Amy Adams, sőt, Close képes megtalálni a balanszot a grandiózusabb színészi jelenetek és az érzelmekre ható, lassabb pillanatok között. A színésznő arckifejezései egy kicsit manírosak, de ez sohasem megy az alakítása hatására.
A sok átlagosan jó alakítás között a filmben, Glenn Close performansza az egyetlen kiemelkedő színészi teljesítmény. Close nem csak a film átlagos szentimentalizmusán emelkedik felül, de ugyancsak ő biztosítja a legemlékezetesebb perceket is a drámában. Míg a többi jelenet a feledés homályába merül, a néző napokkal később is élesen emlékszik Mamaw megmozdulásaira. ★★★★☆

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése