A "12 év rabszolgaság" megtekintése előtt érdemes megemlíteni egy-két történelmi eseményt a film kapcsán. A történet a rabszolgaság témáját dolgozza fel - Amerikában 1865-ig teljesen elfogadott és törvényes dolog volt afrikai-amerikai nőket, férfiakat és gyerekeket szolgaként tartani. Az alkotás a 19. századi fogságban élt afrikai-amerikaiak életét mutatja be valós események alapján.
A film főszereplője, a szabadnak hitt Solomon Northup (Chiwetel Ejiofor) nyugodtan éli életét a családjával egy északi kisvárosban, amikor egy nap elrabolják és befogják rabszolgának. Láthatjuk, ahogy Solomon a többi rabszolgával együtt behódol a fehér ember akaratának, hisz nincs más választásuk. Ugyanakkor sokakkal ellentétben ő máshogy gondolkodik: „Én nem túlélni akarok, hanem élni.” A karakter ezen mondata bemutatja a szörnyű valóságot, amelybe akkoriban több millió ember bele volt akaratán kívül kényszerítve. Bár Solomon – és a vele élő többi rabszolga is – élni szeretne, ehelyett a túlélésért kell küzdeniük. Azt pedig egyféleképpen tudják megtenni: ha engedelmeskednek.
Solomon művelt, olvasni és írni tudó férfi, de egyik napról a másikra elveszik tőle az életét, még új nevet is kap. Titkolnia kell képességeit és intelligenciáját, azért, hogy át tudja vészelni a mindennapokat. A gazda házánál egyetlen fekete ember véleménye sem számít, semmibe nézik őket. Solomon egyetlen „kiútja”, amely kissé enyhíti a mérgező nyomást, a hegedűje. A film egyik részében láthatjuk, hogy Solomon hegedűjátéka a szórakoztatás és a kellemes hangulat keltése miatt szükséges, bár a körülötte lévő események semennyire sem keltenek jó érzést; a fehér ember találomra választja ki a következő rabszolgát, mit sem törődve azzal, hogy életeket tesz tönkre és családokat választ szét.
Véleményem szerint a főszereplő életszerűen eljátssza a neki szánt szerepet. Bár Chiwetel már iskolás korában elkezdett foglalkozni a színészettel, ez a film volt az, amely meghozta számára a kívánt sikert. Nem meglepő, hogy alakításáért Oscar-díjra is jelölték.
Összességében, maga a film nincs tele akcióval. A filmet olyan embereknek ajánlanám, akik érdeklődnek az amerikai történelem iránt. A "12 év rabszolgaság" részletesen bemutatja a 19. század sötét és rettenetes napjait egy rabszolga életében. Az emberi kegyetlenség, erőszak és brutalitás kerül a fő középpontba, ami e történet esetében nem egyszerű fikció, hanem a hátborzongató valóság. A filmnek nem célja a szórakoztatás, nem közös családi vasárnapi programnak találták ki. Ettől függetlenül, mindenkinek ajánlanám megnézésre, mivel tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a dolgok néhány száz évvel ezelőtt tényleg megtörténtek. Alaptalanul, rassz alapján ítéltek meg embereket és ez által életeket tettek tönkre, sokszor csupán kedvtelésből, rosszindulatból. Bár a rabszolgaságot azóta eltörölték, sajnos világunkban a mai napig fennáll a bőrszín alapján történő megkülönböztetés. A film nem csak a baljós múltra hívja fel a figyelmet, de arra is, hogy minden korban törekednünk kell arra, hogy jobban bánjunk embertársainkkal, legyen szó bármilyen etnikumról. ★★★★★
Solomon művelt, olvasni és írni tudó férfi, de egyik napról a másikra elveszik tőle az életét, még új nevet is kap. Titkolnia kell képességeit és intelligenciáját, azért, hogy át tudja vészelni a mindennapokat. A gazda házánál egyetlen fekete ember véleménye sem számít, semmibe nézik őket. Solomon egyetlen „kiútja”, amely kissé enyhíti a mérgező nyomást, a hegedűje. A film egyik részében láthatjuk, hogy Solomon hegedűjátéka a szórakoztatás és a kellemes hangulat keltése miatt szükséges, bár a körülötte lévő események semennyire sem keltenek jó érzést; a fehér ember találomra választja ki a következő rabszolgát, mit sem törődve azzal, hogy életeket tesz tönkre és családokat választ szét.
Véleményem szerint a főszereplő életszerűen eljátssza a neki szánt szerepet. Bár Chiwetel már iskolás korában elkezdett foglalkozni a színészettel, ez a film volt az, amely meghozta számára a kívánt sikert. Nem meglepő, hogy alakításáért Oscar-díjra is jelölték.
Összességében, maga a film nincs tele akcióval. A filmet olyan embereknek ajánlanám, akik érdeklődnek az amerikai történelem iránt. A "12 év rabszolgaság" részletesen bemutatja a 19. század sötét és rettenetes napjait egy rabszolga életében. Az emberi kegyetlenség, erőszak és brutalitás kerül a fő középpontba, ami e történet esetében nem egyszerű fikció, hanem a hátborzongató valóság. A filmnek nem célja a szórakoztatás, nem közös családi vasárnapi programnak találták ki. Ettől függetlenül, mindenkinek ajánlanám megnézésre, mivel tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a dolgok néhány száz évvel ezelőtt tényleg megtörténtek. Alaptalanul, rassz alapján ítéltek meg embereket és ez által életeket tettek tönkre, sokszor csupán kedvtelésből, rosszindulatból. Bár a rabszolgaságot azóta eltörölték, sajnos világunkban a mai napig fennáll a bőrszín alapján történő megkülönböztetés. A film nem csak a baljós múltra hívja fel a figyelmet, de arra is, hogy minden korban törekednünk kell arra, hogy jobban bánjunk embertársainkkal, legyen szó bármilyen etnikumról. ★★★★★
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése