Ha Jung-woo | "Deu tae-ro ra-i-beu" (2013)

A népszerű televíziós műsorvezetőből kispadra ültetett és rádiós platformra száműzött Yoon Young-hwa (Jung-woo) unottan kezdi meg reggeli műsorát, de amikor egy türelmetlen telefonáló azzal kezd el fenyegetőzni, hogy felrobbant egy hidat, a férfi ráeszmél, hogy ezen a napon a szokásosnál eseménydúsabb műsorgyártás jut neki osztályrészül. Miután felrobbannak az első bombák, a média is felfigyel az eseményekre, s a másodpercek alatt rádiós programból tévés adássá előlépett műsor központi alakja gyorsan a történések középpontjába kerül. 
Amikor a terrorista fenyegetése igaznak bizonyul, Yoon Young-hwa kezébe veszi az irányítást, s karrier-előrelépés reményében azt tervezi, hogy élő adásban beszéli le a merénylőt arról, hogy további terrortámadásokat hajtson végre a városban. Az idegfeszítő órák folyamán nem csak emberi sorsok pecsételődnek meg, de a közmédia manipulációjával és a kormány minden erkölcsi határt túllépő büszkeségével is találkozunk a történetben. 

A dél-korai Ha Jung-woo munkássága nem feltétlenül ismert a magyar közönség számára; különböző források szerint a "Chugyeokja" (2008) című akció-thriller hozta meg számára a sikert, amelyben egy sorozatgyilkost játszott. Az opportunista műsorvezető szerepe tehát nem is lehetne másabb az előbb említett szerepnél, Jung-woo pedig becsülettel megbirkózik a feladattal és az alkotás egésze alatt tudja tartani magát; kicsit sem válik unalmassá az egy helyszínen játszódó thriller. 
A "Terror élő adásban" ismerős koncepcióval dolgozik, de vérpezsdítő hatású és nem fél társadalomkritikát gyakorolni a legbefolyásosabb rétegek felett sem. ★★★★☆ 

Molnár Piroska | "A nagy füzet" (2013)

"A nagy füzet" 2013-as magyar-francia-német-osztrák dráma, amit hazánk a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjra is benevezett. Bár a komoly hangvételű filmet végül nem jelölte az Amerikai Filmakadémia, a kilenc esélyes közé így is bejutott. Szász János filmjének központjában a háború áll - az alkotás egy család történetét mutatja be. Két iker fiú (Gyémánt László & Gyémánt András) a háború súlyossága miatt nagymamájuk otthonába kényszerül. A fiatalok kapnak egy füzetet, amelybe apjuk kérésére leírják a mindennapjaikat. A film nagyon meghatóan dolgozza ki ennek a naplónak a részleteit, amelyek meg is elevenednek a filmvásznon.
A fiúk mellett a nagymama kapja a harmadik legnagyobb szerepet. A "nagyanya" – ahogyan a srácok is hívják – szerepét Molnár Piroska játssza el. Az asszonynak nincs konkrét neve a filmben, az előbb említett jelzőn kívül "boszorkaként" és "gonoszként" emlegetik a nőt. Az ikrek még a háború alatt is mindennap tanulnak, Bibliát olvasnak, fejlesztik magukat. A nagymama stílusa és viselkedése nehézzé teszi az életüket. Az öreg nő "szukafattyaknak" hívja őket, dolgozniuk kell, különben kizárja a gyerekeket a házból és nem kapnak enni sem.
A Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas Molnár Piroska hideg karaktere megdöbbentő lehet a nézők számára. A fiúk felé mutatott attitűdje ijesztő és szomorú is egyben. A gyerekek látogatása váratlanul éri az idős asszonyt, de nem is akar alkalmazkodni hozzájuk. A figura ellenszenvének nincs igazi oka, talán a lányával kapcsolatban érzett dühöt próbálja stimulálni a két ártatlanon. Persze ezzel csak árt a fejlődésüknek. 
A veterán színésznő, akit 2011-ben a Nemzet Színészének is választottak, jelenleg is aktívan űzi színészi karrierjét. Rengeteg filmben és sorozatban nyújtott maradandó alakítást ("Indul a bakterház" - 1980; "Sose halunk meg" - 1993;  "Tüskevár" - 2004; "Munkaügyek" - 2012-2017; "Liza, a rókatündér" - 2015; "Keresztanyu" - 2021-), sőt színházi rendezőként is kipróbálta magát. 

Piroska élethűen ábrázolja a barátságtalan, kőszívű nagymama karakterét. Véleményem szerint nehezebb olyan szerepet előadni, ahol negatív hőst kell játszani, hiszen az ehhez hasonló szerepek lelkileg is sokkal többet kívánnak meg az adott művésztől. Piroska ebben az alkotásban is bizonyítja, hogy nem hiába tartják Magyarország egyik legsokoldalúbb színésznőjének, hisz egy ilyen rideg, utálatos figurát is magáévá tud tenni. ★★★★★

Chiwetel Ejiofor | "12 Years a Slave" (2013)

A "12 év rabszolgaság" megtekintése előtt érdemes megemlíteni egy-két történelmi eseményt a film kapcsán. A történet a rabszolgaság témáját dolgozza fel - Amerikában 1865-ig teljesen elfogadott és törvényes dolog volt afrikai-amerikai nőket, férfiakat és gyerekeket szolgaként tartani. Az alkotás a 19. századi fogságban élt afrikai-amerikaiak életét mutatja be valós események alapján. 

A film főszereplője, a szabadnak hitt Solomon Northup (Chiwetel Ejiofor) nyugodtan éli életét a családjával egy északi kisvárosban, amikor egy nap elrabolják és befogják rabszolgának. Láthatjuk, ahogy Solomon a többi rabszolgával együtt behódol a fehér ember akaratának, hisz nincs más választásuk. Ugyanakkor sokakkal ellentétben ő máshogy gondolkodik: „Én nem túlélni akarok, hanem élni.” A karakter ezen mondata bemutatja a szörnyű valóságot, amelybe akkoriban több millió ember bele volt akaratán kívül kényszerítve. Bár Solomon – és a vele élő többi rabszolga is – élni szeretne, ehelyett a túlélésért kell küzdeniük. Azt pedig egyféleképpen tudják megtenni: ha engedelmeskednek.
Solomon művelt, olvasni és írni tudó férfi, de egyik napról a másikra elveszik tőle az életét, még új nevet is kap. Titkolnia kell képességeit és intelligenciáját, azért, hogy át tudja vészelni a mindennapokat. A gazda házánál egyetlen fekete ember véleménye sem számít, semmibe nézik őket. Solomon egyetlen „kiútja”, amely kissé enyhíti a mérgező nyomást, a hegedűje. A film egyik részében láthatjuk, hogy Solomon hegedűjátéka a szórakoztatás és a kellemes hangulat keltése miatt szükséges, bár a körülötte lévő események semennyire sem keltenek jó érzést; a fehér ember találomra választja ki a következő rabszolgát, mit sem törődve azzal, hogy életeket tesz tönkre és családokat választ szét.
Véleményem szerint a főszereplő életszerűen eljátssza a neki szánt szerepet. Bár Chiwetel már iskolás korában elkezdett foglalkozni a színészettel, ez a film volt az, amely meghozta számára a kívánt sikert. Nem meglepő, hogy alakításáért Oscar-díjra is jelölték.
Összességében, maga a film nincs tele akcióval. A filmet olyan embereknek ajánlanám, akik érdeklődnek az amerikai történelem iránt. A "12 év rabszolgaság" részletesen bemutatja a 19. század sötét és rettenetes napjait egy rabszolga életében. Az emberi kegyetlenség, erőszak és brutalitás kerül a fő középpontba, ami e történet esetében nem egyszerű fikció, hanem a hátborzongató valóság. A filmnek nem célja a szórakoztatás, nem közös családi vasárnapi programnak találták ki. Ettől függetlenül, mindenkinek ajánlanám megnézésre, mivel tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a dolgok néhány száz évvel ezelőtt tényleg megtörténtek. Alaptalanul, rassz alapján ítéltek meg embereket és ez által életeket tettek tönkre, sokszor csupán kedvtelésből, rosszindulatból. Bár a rabszolgaságot azóta eltörölték, sajnos világunkban a mai napig fennáll a bőrszín alapján történő megkülönböztetés. A film nem csak a baljós múltra hívja fel a figyelmet, de arra is, hogy minden korban törekednünk kell arra, hogy jobban bánjunk embertársainkkal, legyen szó bármilyen etnikumról. ★★★★★