A Balázs Béla-díjas Bergendy Péter által rendezett magyar film az első világháború utáni időszakból hozza el nyomasztó feszültséggel teli históriáját, amelyben élet és halál találkozik, majd olvad egybe a borzongás jegyében.
A post mortem fotós Tomás (Klem Viktor) saját látomását követve betér egy szegény faluba, ahol hetek óta kupacban állnak a holttestek, nincs aki eltemesse őket. Munkába kezd - fotókat készít a halottakról, ezzel segítve a helybélieket a gyászfolyamatban, akik ily módon végső búcsút tudnak venni halottjaiktól. A férfi egyik éjszaka különös hangokra riad, ennek hatására gyorsan felismeri, hogy az értelmetlen és hirtelen halálesetek után sok entitás ragadt a faluban, amelyek mindent és mindenkit készek elpusztítani, hogy érvényre juttassák az akaratukat. Tomás Annával (Hais Fruzsina), egy helyi bennfentes kislánnyal karöltve kezd el nyomozni, hogy megoldást találjon a lidércnyomásra.
Klemnél sokszor a beleélés teljes hiánya érezhető, nem zavarja, hogy kitöltetlen lélekkel botorkálja végig a történetet. Fiatal kolléganője is ellehetetleníti a helyzetét - a kislány zavaró amatőrséggel mondja el szövegét és több alkalommal kizökken szerepéből. Ketten együtt merőben rontják az alkotás minőségét, a két karakter közötti barátságot és kötődést egyáltalán nem hiszi el a néző.
A "Post Mortem" stílusos horror, a fényképezés (Nagy András) például mindenképpen megidézi a veszélyt sejtő hangulatot, sőt, a háttérszereplők (Schell Judit, Nagy Mari, Reviczky Gábor) szintén hozzáadnak az élményhez, azonban az utolsó fél óra intenzív és kielégítő jelenetsorát leszámítva, az első igazi magyar horrorfilmnek beharangozott film csak átlagos szárnypróbálgatás a filmes műfajban. ★★☆☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése